180735. lajstromszámú szabadalom • Elektród alkáliklorid oldatok higanykatódos elektrolíziséhez
7 180735 8 Ezt az elektródot is klórelektrolízis feltételei mellett, az 1. példában ismertetett módon próbáltuk ki, és a ruténiumnak az aktív masszából való kiválását radiokémiái módszerrel, 0,2...0,4 A/cm2 áramsűrűség mellett meghatároztuk. A ruténium kihullására 2,2- 10'6 * 8 g/cm2 • h adódott. Az anódpetenciál értéke 1,35 V volt, normál hidrogénelektródhoz viszonyítva. 3. példa Az 1. példa szerint elkészített és előkészített hordozóra 35 tömeg0;, Si02, 20 tömeg// Ru02 és 45 tömeg% Ti02 tartalmú aktív masszát viszünk fel. A felvitelhez 65,5 cm3 n-propilalkoholból, 1,28 cm3 TiCl4-ből, 1,39 cm3 SiCl4-ből és az 1. példa szerinti ruténium-klorid oldat 1,0 cm3-éből oldatot készítünk. Az oldatot az előkészített titánfelületre felvisszük és az 1. példa szerint a hordozót hőkezeljük. Az elektródot a váltakozó polaritás és amalgálás módszerével próbáljuk ki. Három ellenőrzési ciklusra az aktív massza kihullásának értéke 0,50 mg/cm2. Az 1. példa szerint klórelektrolízist végezve a potenciál a normál hidrogénelektródhoz viszonyítva 1,35 V-nak adódik. 4. példa Az 1. példa szerint elkészített és előkészített hordozóra 75 tömeg1’;', Si02, 20 tömeg% Ru02és 5 tömeg°/0 Ti02 tartalmú aktív masszát viszünk fel. A felvitelhez 49,5 cm3 n-propilalkoholból, 0,1 cm3 TiCl4-ből, 2,08 cm3 SiCl4-ből és az 1. példában említett ruténium-klorid oldat 0,7 cm3-éből oldatot készítünk. Az oldatot az előkészített titánfelületre fel visszük és az 1. példa szerint a hordozót hőkezeljük. Az elektródot a váltakozó polaritás és amalgálás módszerével próbáljuk ki. Három ellenőrzési ciklusra az aktív massza veszteségének értéke 0,41 mg/cm2. Az 1. példa szerint klórelektrolízist végezve a potenciál a normál hidrogénelektródhoz viszonyítva 1,35 V-nak adódik. 5. példa Az 1. példa szerint elkészített és előkészített hordozóra 50 tömeg% Si02, 45 tömeg”-/ Ru02 és 5 tömeg0/ Ti02 tartalmú aktív masszát viszünk fel. A felvitelhez 54,0 cm3 n-propilalkoholból, 0,1 cm3 TiCl4-ből, 1,38 cm3 SiCl4-ből és az 1. példában említett ruténium-klorid oldat 1,58 cm3-éből oldatot készítünk. Az oldatot az előkészített titánfelületre felvisszük és az 1. példa szerint a hordozót hőkezeljük. Az elektródot a váltakozó polaritás és amalgálás módszerével próbáljuk ki. Három ellenőrzési ciklusra az aktív massza veszteségének értéke 0,33 mg/cm2. Az 1. példa szerint klórelektrolízist végezve a potenciál a normál hidrogénelektródhoz viszonyítva 1,33 V-nak adódik. 6. példa Az 1. példa szerint elkészített és előkészített hordozóra 45,8 tömeg% Si02, 33,8 tömeg// Ru02 és 20,4 tömeg”// Ti02 tartalmú aktív masszát viszünk fel. A felvitelhez 34,0 cm3 n-propilalkoholból, 1,08 SiCl4-bőI, 0,345 cm3 TiCl4-ből és az 1. példában említett ruténium-klorid oldat 1,0 cm3-éből oldatot készítünk. Az oldatot az előkészített titánfelületre felvisszük és az 1. példa szerint a hordozót hőkezeljük. Az elektródot a váltakozó polaritás és amalgálás módszerével próbáljuk ki. Az aktív massza kihullására vonatkozó mérési eredményeket a váltakozó polaritás és amalgálás módszerének felhasználásával a 4. táblázat mutatja. 4. táblázat Az ellenőrzési ciklusok j száma j 4—6 7—9 Az aktív massza kihullása I három egymás után kö- ! 0,46 0,28 0,07 vetkező ellenőrzési ciklus- ! ban mg/cm2 j Az 1. példa szerint klórelektrolízist végezve a potenciál a normál hidrogénelektródhoz viszonyítva 1,33 V- nak adódik. 7. példa Az 1. példa szerint elkészített és előkészített hordozóra 19.0 tömeg// Si02, 42,2 tömeg% Ru02 és 38,8 tömeg% Zr02 tartalmú aktív masszát viszünk fel. A felvitelhez 40.0 cm3 n-propilalkoholból, 0,830 g ZrCl4-ből, 0,42 cm3 SiCl4-ből és az 1. példában említett ruténium-klorid oldat 1,05 cm3-éből oldatot készítünk. Az oldatot az előkészített titánfelületre felvisszük és az 1. példa szerint a hordozót hőkezeljük. Az elektródot a váltakozó polaritás és amalgálás módszerével próbáljuk ki. Három ellenőrzési ciklusra az aktív massza veszteségének értéke 0,40 mg/cm2. Az 1. példa szeri*t klórelektrolízist végezve a potenciál a normál hidrogénelektródhoz viszonyítva 1,32 V-nak adódik. 8. példa Az 1. példa szerint elkészített és előkészített hordozóra 10,0 tömeg% Si02, 45 tömeg% Ir02és 45 tömeg”/ Ti02 tartalmú masszát viszünk fel. A felvitelhez 40,0 cm3 n-propilalkoholból, 0,42 cm3 SiCl4-ből, a ruténium-kloríd oldatához hasonlóan elkészített irídium-klorid oldat 1,05 em3-éből és 0,40 cm3 TiCl4-ből oldatot készítünk. Az oldatot az előkészített titánfelületre felvisszük és az 1. példa szerint a hordozót hőkezeljük. Az elektródot a váltakozó polaritás és amalgálás módszerével próbáljuk ki. Három ellenőrzési ciklusra az aktív massza veszteségének értéke 0,5 mg/cm2. Az 1. példa szerint klórelektrolízist végezve a potenciái a normál hidrogénelektródhoz viszonyítva 1,32 V-nak adódik. A fenti kiviteli példákból is látszik, hogy a találmány szerinti elektródok aktív masszájának vesztesége, kihullása mintegy 20...25%-kal kisebb, mint az ismert elektródok esetében, a nemesfém felhasználása is kisebb, mint a klórelektrolízishez alkalmazott ruténiumot és titán-oxidot is tartalmazó aktív masszával elkészített ismert anódoké. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 69 65 4
