180712. lajstromszámú szabadalom • Eljárás juhok iparszerű legelőn tartására
3 180712 4 vétlenül a legelő mellett a juhok részére nyári szállást alakítunk ki, a legelőt három—nyolc, előnyösen négy legelőszakaszra osztjuk, a nyári szállásnak minden egyes legelőszakaszra közvetlen kijárást nyitunk, a juhokat a nyári szállásról engedjük ki az egyes legelőszakaszokra és minden egyes legelőszakaszon hat—tizenöt, előnyösen tizenkét napig legeltetjük a juhokat. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosításánál a legelőt határoló és az egyes szakaszokat elválasztó kerítést elektromos vezetékrendszerként alakítjuk ki, amelyet az egész legeltetési idényben feszültség alatt tartunk, a nyári szállás és az éppen használatban levő legelőszakasz között állandó ki-bejárást biztosítunk, a nyári szállásba automata itatóvályút és jászolt helyezünk el, és ez utóbbit száraz takarmánnyal töltjük fel. A megoldás előnyei nyilvánvalóak. A kis számú szakasz következtében a rendszer kialakítása egyszerű, az egyes szakaszok állandó kerítéssel elválaszthatók, elmarad a kerítés áthelyezésével járó munka, annak ellenére, hogy a szakaszra osztással és a megfelelő időtartamú legeltetéssel a legelő pihentetése biztosítva van, az állatok nagy területen szóródnak szét, kicsi az állatsűrűség, kisebb a legelő tönkretiprásának veszélye. A nyári szállás központi elhelyezése feleslegessé teszi a felhajtó utat, és az állatok napi ki-beterelgetését is megtakarítja. A találmány részletesebben a mellékelt rajzok alapján ismerhető meg, ahol az 1. ábra egy négy szakaszra osztott legelőt, és a nyári szállást, míg a 2. ábra közlekedési út mentén kialakított legelőszakasz-párt ábrázol. Az 1. ábra egyszerűbb kialakítást mutat be. Az 1 legelő négy szakaszra (1—IV.) van osztva, ahol a szakaszok határai metszik egymást, az 1 legelő közepén, egy 2 nyári szállás van elhelyezve. A 2 nyári szálláson a 9 itatóvályú és a 13 jászol, az 1 legelőn a 12 öntözőcsatorna van kialakítva. A szakaszokat stabil 3 villanykarámmal határoljuk körül. A 3 villanykarám vezetéktartó 4 karói fából készülnek, amelyet a földbe verve rögzítjük. A karókhoz szigetelők beiktatásával két sor 5 elektromos vezetéket csatlakoztatunk. A vezetékrendszer áram alatt tartását hálózati üzemelésű 6 elektromos tápegységgel végezzük. Az ivóvíz ellátást a legelőkön meglevő hagyományos 7 guiyakutakbó! oldhatjuk meg. A gulyakutak mellé úgynevezett 8 ejtőtartályokat építünk. A tartályokba a kútból szükség szerint „Tomas’‘motor alkalmazásával nyomatunk ivóvizet. A tartályból a nyári szállásokhoz földbe fektetett polietiléncsőben vezetjük el az ivóvizet. A vízvezeték földbe helyezését önmagában ismert csőfektető aitalajlazítóval végezzük. A vízvezetékről a nyári szállásokhoz felszálló ágat képezünk ki, amelyet a nyári szállásban elhelyezett automata szelepes 9 itató vályúhoz csatlakoztatunk. Ezáltal az itató vályúban automatikusan biztosítható a szükséges vízszint. A nyári szálláshoz csatlakoztatva 10 kifutót építünk, amelynek két oldalán 1 ! kaput képezünk ki. A szakaszhatár kerítés vonalvezetése a kapu középpontjához történik. Minden kapunál két szakaszra képezhető kijárat attól függően, hogy az elektromos vezetéket mely kapufához akasztjuk. A legelőterület közepén 12 öntözőcsatornát képezünk ki, amelyből szükség szerint végezhető a legelőterület öntözése. A fentiekben leírtak szerint berendezett legelőre tavasszal kihajtjuk a juhokat. Ajuhnyájat a nyári szállásra tereljük. A kifutó egyik kapuját kinyitjuk, miközben a szakaszhatár kerítés vezetékét úgy akasztjuk a kapuhoz, hogy az állatok szabadon közlekedhessenek az I. legelő szakaszra és vissza a nyári szállásba. A kaput állandó jelleggel éjjel-nappal nyitva tartjuk. így az állatok tetszés szerint legelhetnek, fogyaszthatnak vizet, vagy tartózkodhatnak a nyári szállásban. Az állat önellátó módon élhet a legelőn ösztöne szerint, alakíthatja napi programját emberi beavatkozás nélkül. Amikor az I. legelőszakasz füvét a nyáj lelegelte, akkor az elektromos vezetőket átakasztjuk a másik kapufához és ezáltal a juhok számára szabad kijárási lehetőség nyílik a TT. legelőszakaszra. Az egyes szakaszt műtrágyázzuk, öntözzük és biztosítjuk a fű növekedésében szükséges nyugalmi időt. A II. szakasz lelegelése után a kaput bezárjuk és a másik oldalon a 111. majd a IV. legelőszakaszra engedjük az állatokat a már ismertetett módon. Találmányunk körébe tartozik a 2. ábrán bemutatott azon megoldás is, ahol az I—IV. legelőszakaszok, az 1. ábrához hasonlóan, de azzal a különbséggel vannak kialakítva, hogy a 2 nyári szállás járművek, célszerűen gépjármű'ek közlekedésére alkalmas út mentén helyezkedik el. Ez a legelőrendszer megközelítése és ellátása érdekében igen előnyös. A találmány fontos részét képezi a szakaszos legeltetés, amelynek példakénti gyakorlati alkalmazását az alábbiak szerint részletesen kimunkáltuk. A rotáció szervezésének kiinduló alapadatai egy legelöegységen belül a kővetkezők: terület: 32 ha telepített és intenzíven kezelt gyep, tervezett termés: 400 q/ha zöldfű, legeltetett állat: 500 db anyajuh, legeltetési idény: április 25-től november 30-ig = 219 nap, szakaszok száma: 4. Takarmányszükséglet a legeltetési idény alatt Szükséglet 1 napra Szükséglet 219 napra Megnevezés l db 500 db t db 500 db anyajuh részére, kg anyajuh részére, q Legelőfű bruttó 6 3000 13,2 6600 Póttakarmány takarmányszalma 0,3 150 0,66 330 A gyep hasznosítása kombinált módszerrel történik (kaszálás, legeltetés). Ez azt jelenti, hogy a legelőn tartott állatlétszámot úgy határozzuk meg, hogy a növedékenként legalacsonyabb termés is fedezze szükségletüket. Ezért egyes növedékeknél löbblettermésse! keli számolnunk, ameKet téli takarmányozás céljaira lekaszálunk. Egy legelőegység összes fűiermése: 32 ha : 400 q= 12 800 q. Ebből legeltetve: 6 570 q Széna, siló és fűliszt készítésére: 6 230 q Összesen: 12 800 q 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
