180712. lajstromszámú szabadalom • Eljárás juhok iparszerű legelőn tartására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS \ s, \ 180712 \ Bejelentés napja: 1977. II. 28. Közzététel napja: 1980. III. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. VJH- 3). (DE-932) Nemzetközi osztályozás: NSZO, A 01 K 3/00 Szabadalmi Tár. ' tulajdoné, Fçltalâlô: Szabadalmas: dr. Csontos Imre tudományos munkatárs, Karcag Debreceni Agrártudományi Egyetem Kutató Intézete, Karcag Eljárás juhok iparszerű legelőntartására 1 A találmány tárgya eljárás juhok iparszerü legelőntartására. Ismeretes, hogy a juhállomány legeltetése jelenleg úgynevezett extenzív viszonyok között történik. Ennek a hagyományos módszernek lényege az, hogy a juhokat szikes kopár legelőkön minimális termelést biztosító körülmények között tartják. A iegeltetési idényben — áprilistól decemberig — a juhok a hodályból járnak ki a legtávolabbi legelőre is. A legelő területét általában mindennap bejárják az állatok és így naprakészen legelik a sarjadó füvet. Ezért nem alakulhat ki megfelelő asszimilációs felület, ami alapfeltétele a nagyobb fűtermésnek. A napi 4—5 kg zöldfű szükséglet felvétele érdekében 10—15 km utat is megtesz az állat, miközben gyakorlatilag megszámlálhatatlan harapást végez. így a legelő állat energiaszükséglete rendkívül jelentős. A kopár juhlegelőn található egyébként is szűkös táplálékból végül is egy kisebb hányad realizálódik állati termékben. Vannak időszakok, amikor a legelt fű az állat energiaszükségletét sem fedezi. Az extenzív juhtartás esetében a pásztor napi feladata a következő munkafázisokból tevődik össze: juhok kihajtása a legelőre, őrzés, legeltetés, behajtás a legelőről, vízhúzás, itatás naponta kétszer. Ezenkívül egészségügyi ellátás és egyéb általános munkák. Ez a munkaműveletsor egész napi elfoglaltságot, illetve 12—46 órás napi készenlétet jelent, rendszerint munkaszüneti napon is. Az extenzív juhtartáshoz általában primitív munkakörülmények, illetve rásztorélet kapcsolódik. Ilyen 2 munkakörülmények nem felelnek meg a szakmunkásszintű kultúrembernek. A legelő gazdaságosabb hasznosítására zártrendszerű szakaszváltó rendszerek alakultak ki főleg szarvasmar- 5 hák tartásához. A jelenleg ismert szakaszváltó rendszerek lényege abban áll, hogy egy adott legelőterületet több szakaszra osztanak, ezekre időszakosan engedik az állatokat, méghozzá az egyes szakaszoknak naponta más-más sávjára. Az állatokat az állandó istállóból terelő lik ki és az egyes sávokat egy közös felhajtóútróí közelítik meg. A sávokat áthelyezhető kerítéssel veszik körül a felhajtó út mentén és a legelő körül általában állandó kerítést helyeznek el. Bár a zártrendszerű szakaszváltó rendszer a legelő- 15 gazdálkodás szempontjából valóban előnyös, a jelenleg ismert rendszerek túl komplikáltak, a legelő nagy számú felosztása nagy állatsűrűséget okoz, az állatok nagyon összetiporják a legelőt, külön felhajtó utat kell kijelölni, és rengeteg munkával jár a napi állagok ideiglenes kerí- 20 tésének rendszeres áthelyezése. A találmány célja olyan legelőntartási eljárás kialakítása, amely az említett hátrányokat lehetőség szerint teljes mértékben kiküszöböli, ugyanakkor a szakaszváltó gazdálkodás lényegét nem érinti. Juhtartásnál ez a 25 feladat a legelők kis számú szakaszra osztásával és ehhez helyesen megválasztott legeltetési idővel, illetve megfelelő legelő kialakítással jól megoldható. A találmány tehát eljárás juhok iparszerű Iegelőntartásához több szakaszra osztott, zárt legelőn szakasz- 30 váltó rendszerben, amelynek során a legelőn vagy köz-180712
