180700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acilezett benzimidazol-származékok előállítására
17 180700 18 jiik fel. További egy órán át keverjük 70=-on, majd 25°-ra hűtjük le, és a sötétvörös reakcióelegyet 1000 g jégre öntjük. Ezután tömény sósavat adunk hozzá, és etilacetáttal extraháljuk. A szerves exlraktumot 2 n sósavval mossuk, diatomaföld készítményen (Hyflo) át szűrjük, majd mégegyszer 2 n sósavval, kétszer vízzel, majd 2 n vizes nátriumhidrogénkarbor.átoldattal és végül vízzel mossuk. Ezután nátriumszalfát felett szárítjuk, szűrjük, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot desztillálva a 14 Hgmm nyomáson 155—156°-on forró frakció a 4-klór-velarofenon. A terméket kristályosítjuk. Olvadáspontja 28—30'. Jég—só hűtőkeverékkel történő hűtés és keverés közben 50 ml tömény kénsavhoz 9,9 g 4-klór-valerofenont adunk. Az enyhén exoterm reakció következtében a termék nagyobb része feloldódik, cs egy sárga szuszpenziót képez, melyhez erős keverés közben —10° és —5° közötti hőmérsékleten 10 perc alatt 20 ml tömény kénsav és 10,4 ml tömény salétromsav (d = l,52) keverékét adjuk. 5 perces reakcióidő után jégre öntjük, és a vizes keveréket kloroformmal extraháljuk. A szerves extraktumot vizes nátriumhidrogénkarbonátoldattal és vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, és szilikagélen át szűrjük. A 4-klór-3-nitro-valerofenont olajos maradékként nyerjük a szűrlet bepárlása után. 18,1 g 4-klór-3-nitro-valerofenon 40 ml dimetilszulfoxiddal készült oldatán át szobahőmérsékleten gázalakú ammóniát vezetünk. Azonnal sárga színeződés lép fel, és az oldat 40°-ra melegszik. 105 perc múlva (véghőmérséklet 32e) a reakcióelegyet további ammónia átáramoltatás közben 70 -ra melegítjük, két órán át tartjuk ezen a hőmérsékleten, majd további két órán át melegítjük 95°-on. Lehűtés után körülbelül 400 ml vízre öntjük, ezután tömény sósavval savanyítjuk, majd néhány perc múlva vizes ammóniaoldattal ismét lúgos kémhatásúra állítjuk. A sárga kristályos csapadékot szűrjük, a nedves kristályos anyagot etilacetátban oldjuk, az oldatot nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A kristályos maradékot forró benzolban oldjuk, szilikagélt adunk hozzá és szűrjük. A még mindig barna színű szűrletet petroléterrel hígítjuk, melegen mégegyszer szilikagélt adunk hozzá és szűrjük. A szűrletet petroléterrel hígítjuk, így a 4-amino-3-nitro-valerofenon kristályosodik ki, melyet szűrünk. Olvadáspontja 115— 117=. 3,9 g 4-amino-3-nitro-valerofenon 35 ml dioxán és 9 ml víz elegyével készített szuszpenzióját visszafolyatás közben forraljuk, és a képződő oldathoz forralás közben 14 g nátriumditionit 60 ml vizes oldatát adjuk. Ezután 15 percen át forraljuk visszafolyatás közben, majd 6 n sósavat csepegtetünk hozzá, míg a pH 3 értékű lesz, eközben kéndioxid fejlődik. A pH-t 2 értékre állítjuk, hagyjuk néhány percig reagálni, majd a szerves oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A visszamaradó vizes szuszpenzió pH-ját hidegen alkalikusra állítjuk, és ötször extraháljuk 50—50 ml kloroformmal. Az egyesített szerves extraktumokaf kétszer mossuk vízzel, szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A 3,4-diamino-valerofenont barna kristályos anyag alakjában nyerjük, mely 106—107°-on olvad. 8. példa 1,15 g 5(6)-valeril-benzimidazol-2-metanol 75 ml aceton és 55 ml víz elegyével készített oldatához 1,15 g káliumpermanganátot adunk egy adagban, majd egy órán át keverjük szobahőmérsékleten. 5 perc múlva indul meg a mangándioxid kiválása, 30 perc múlva pedig eltűnik a lila szín. Az acetont csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, a visszamaradó keveréket egy diatomaföld készítményen (Hyflo) át szűrjük, és a szüredéket vízzel mossuk. A szűrlet pH-ját 4 értékre állítjuk, a képződő csapadékot szűrjük, vízzel mossuk, és szobahőmérsékleten szárítjuk. Az így keletkezett 5(6)-valeril-benzimidazol-2-karbonsav 145=-on olvad bomlás közben. 9. példa Az 1., 2., 4., 5., 7. és 8. példákban leírt módszerekhez hasonlóan többek között a következő vegyületeket állíthatjuk elő: 6-metil-5-valeril-benzimidazol-2-karbonsav, op.: 132° (bomlás), 5(6)-butiril-benzimidazol-2-karbonsav, op.: >150=, 5-butiril-6-metoxi-benzimidazol-2-karbonsav, op.: 85— 87° (bomlás), 5-buíiril-6-klór-benzimidazol-2-karbonsav, op. : 90= (bomlás), 5-ciklopropilkarbonil-6-metil-benzimidazol-2-karbonsav, op.: 90—92=. 10. példa 59,1 g 2-metil-4-metiIamino-5-nitro-butirofenon 1000 ml metanollal készített oldatához 6 g Raney-nikkelt adunk, és 20—25=-on normál nyomáson hidrogénezzük. 17,2 liter hidrogén felvétele után a hidrogénezést megszakítjuk, a reakcióelegyet enyhén melegítjük, és nitrogénatmoszférában 17,1 g glikolsav 30 ml metanollal készített oldatát adjuk hozzá. A katalizátort kiszűrjük, a szűrletet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd 3 órán át melegítjük 130=-on. Lehűtés után 2 n sósavban oldjuk, etilacetáttal mossuk, a pH-t alkalikusra állítjuk, majd metilénkloriddal extrahálunk. Az extraktumot kétszer mossuk vízzel, ezután 100 ml térfogatúra pároljuk be, etilacetátot adunk hozzá, majd a metilénkloridot teljesen eltávolítjuk. A kicsapódó 5-butiril-1,6-dimetil-benzimidazol-2-metatiolt szűrjük és vákuumban szárítjuk. Olvadáspontja 141,5—142,5=. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 241 g klór-metil-nitro-butirofenon (4-klór-2-metil-5- -nitrobutirofenon-tartalma körülbelül 75%) 1200 ml etanollal készített szuszpenziójához 1200 ml 33%-os metilaminoldatot adunk, és enyhén melegítjük. Az exoterm reakció kezdeténél a reakcióelegyet kissé hűtjük, majd 2 napon át hagyjuk állni szobahőmérsékleten. Ezután csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd 600 ml 2 n sósavat adunk hozzá, és egy órán át melegítjük 80—90=-on. Ezt követően körülbelül 15°-ra hűtjük le és szűrjük. A szüredéket vízzel utánamossuk, metilénkloridban oldjuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, majd a metilénkloridot teljesen ledesztilláljuk, a maradékot szűrjük, és vákuumban szárítjuk. A 2-metil-4-metilamino-5-nilro-buíirofenon 105—107=-on olvad. 9 5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65
