180677. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán vizes oldatainak vagy diszperzióinak előállítására
7 180677 A poliészteramidok és poliamidok közé tartoznak például a többértékű telített vagy telítetlen karbonsavakból, illetve karbonsavanhidridekből és többértékű telített vagy telítetlen aminoalkoholokból, diaminokból, poliaminokból és ezek keverékeiből előállított, túlnyomórészt lineáris kondenzátumok. Alkalmazhatók uretán- vagy karbamid-csoportot már tartalmazó polihidroxil-vegyületek is. Alkalmazhatók kis molekulájú poliolok is — adott esetben a fenti poliolokkal együtt —, mint például etándiol, propándiol-(l,2), propándiol-(l,3), butándiol-(l,4), butándiol-(l,3), pentándiolok, hexándiolok, trimeíilol-propán, hexántriol, glicerin és pentaeritrit. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható — fent említett — poliizocianát- és hidroxil-vegyületeket például az alábbi irodalmi helyeken írják le: High Polymers, Vol. XVI, „Polyurethanes, Chemistry and Technology”, Saunderst-Frisch, Interscience Publishers, New York, London, Band I, 1962, 32—42," 44—54 és Band II, 1964, 5-6,198—199; Kunststoff- Handbuch, Band VII, Vieweg-Höchtlen, Carl. Hanser- Verlag, München, 1966,45—71. 3) Hidrofil-csoportokkal módosított előnyösen az izocianát-addíciós reakciók értelmében mono- és különösen difunkciós — például a fenti irodalmi helyeken a vizes poliuretán-diszperziók, illetve — oldatok előállításánál leírtaknak megfelelő — komponensek, azaz például ionos, illetve potenciálisan ionos csoportokkal rendelkező diizocianátok, diaminok vagy dihidroxi-vegyületek, illetve polietilén-oxid-egységekkel rendelkező diizocianátok vagy glíkolok. Az előnyös hidrofil csoportokkal módosított vegyületek közé tartoznak különösen a 2 446 440 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti szulfonát-csoportokkal rendelkező alifás diolok, a 2 651 506 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti kationos vagy anionos beépíthető emulgeátorok, és a jelen leírásban is említett monofunkciós beépíthető poliéterek. Az NCO-előpolímerek előállításánál — a technika állása szerint önmagában ismert módon — a reakció-partnereket olyan mennyiségi arányban alkalmazzuk, hogy az izocianátcsoportoknak az NCO-reaktív — előnyösen hidroxilcsoportból származó — hidrogénatomokhoz viszonyított aránya 1,05—10, előnyösen 1,1—3 legyen. A reakciópartnerek adagolásának sorrendje tetszés szerinti. Elkeverhetjük a hidroxil-vegyületeket, majd ehhez adhatjuk hozzá a poliizocianátot, vagy a poliizocianáthoz adhatjuk hozzá a hidroxil-vegyületek keverékét vagy az egyes hidroxil-vegyületeket egymás után. Az NCO-előpolimerek előállítása előnyösen olvadék állapotban, 30—190 °C, előnyösen 50—120 °C hőmérsékleten történik. Az előpolimerek előállítása magától értetődően történhet szerves oldószer jelenlétében, bár a találmány szerinti eljárás fő előnye, hogy lehetőség szerint oldószermentes közegben dolgozunk. Megfelelő oldószerek — melyeket magas hőmérsékleten olvadó előpolimerek viszkozitásának csökkentése céljából a szilárd anyag mennyiségére vonatkoztatva legfeljebb 30 súly% mennyiségben adagolunk — például aceton, metil-etil-keton, ecetsav-etilészter, dimetil-formamid vagy ciklohexanon. Az NCO-előpolimerek előállításánál a kiindulási anyagok mennyiségi arányát általában előnyösen úgy választjuk meg, hogy az NCO-előpolimerek a) átlagos NCO-csoport tartalma 1,8—2,2, előnyösen 2 legyen, b) 100 g szilárdanyagra vonatkoztatva a kationos vagy anionos beépített csoportok mennyisége 0—100, előnyösen 0,1-100, különösen 0,5-50 milliekvivalens legyen, c) az előpolimer összsúlyára vonatkoztatva a — valamely poliéter-szegmensben elhelyezkedő, oldalhelyzetű, véghelyzetű és/vagy a főláncba beépült — etilénoxid-egységek mennyisége 0—30, előnyösen 0,5—30, különösen 1 —20 súly % legyen, d) átlagos molekulasúlya 500-10 000, előnyösen 800 4000 legyen: Előnyös NCO-előpolimerek — mint már említettük — azok, melyek vagy a b) pont alatt felsorolt ionos csoportokat — azaz — COO~, S03 ~ vagy =N+= — vagy a c) pont alatt említett nem-ionos csoportokat vagy mind ionos, mind nem-ionos csoportokat tartalmaznak. A találmány szerinti eljárásban az NCO-előpolimereken kívül olyan vegyületeket is alkalmazunk, melyekből a víz hidrolizáló hatása következtében hidrazin keletkezik. Ilyen vegyületek előállíthatok hidrazinból és karbonil-vegyületekből. A reakcióban a hidrazinból származó amino-csoportok és a karbonil-csoportok ekvivalensaránya 1:1 és 2:1 közötti. Ilyen vegyületek például azinok — azaz aldazinok vagy ketazinok - és hidrazonok — azaz aldehid-hidrazonok vagy keton-hidrazonok — vagy ezeknek a vegyieteknek a keverékei. Az azinokban, illetve hidrazonokban levő >C=N— csoport szobahőmérsékleten nedvesség jelenlétében nagy mértékben inert az izocianát-csoportokkal szemben, és csak víz jelenlétében — valószínűleg a hidrazinból származó amino-csoport felszabadulása révén — reagál az izocianát-csoport okkal. Mivel a találmány szerinti eljárásban hidrazon is alkalmazható — látható —, nem szükséges, hogy a hidrazin minden amino-csoportja blokkolva legyen. Csak az a lényeges, hogy minden hidrazin-molekulában legalább egy amino-csoport blokkolt formában legyen jelen. A ketazinok, aldazinok, keton-hidrazonok és aldehid-hidrazonok a technika állása szerint ismert módon, páldául Houben-Weyl, Methoden der Organischen Chemie, Band X/2, 1967, 89-112 szerint állíthatók elő. A találmány szerint alkalmazható azinok és hidrazonok előállításához tetszés szerinti, legalább egy keton- illetve aldehid-csoporttal rendelkező, a reakció körülményei között egyébként inert szerves vegyületek alkalmasak. Előnyösen azonban alifás vagy cikloalifás aldehideket, illetve ketonokat alkalmazunk, melyek szénatomszáma alifás aldehidek vagy ketonok esetén 2—18, előnyösen 3—6, cikloalifás aldehidek vagy ketonok esetén 5—18, előnyösen 5—6. Ilyen aldehidek* illetve ketonok példáiként az alábbiakat soroljuk" fel: acetaldehid, propionaldehid, butiraldehid, i-butirçfldehid, aceton, metil-etil-keton, metil-i-butil-keton, di-i-propil-keton, ciklohexanon, ciklopentanon. Aromás aldehidek, illetve .ketonok példáiként az alábbiakat soroljuk fel: benialdehid, acetonfenon, benzofenon. Az aromás aldehidek, 8 5 10 15 20 25 .30 35 40 15 50 55 60 65 4
