180673. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-fenoxi1-triazolil-2-(karbamoil-oxi)- 3,3-dimetil -butás-származékot tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

3 180673 4 Ez utóbbi vegyületet azonban csak korlátozott mér­tékben lehet használni, mert alacsony alkalmazási mennyiségek és koncentrációk esetében csak kevéssé hatásos. A találmány szerinti új hatóanyagokat tartalmazó készítmények fungicid hatása meglepő módon teteme­sen nagyobb, mint a technika állásából ismert, kémiai és hatás szempontjából legközelebb eső 1-fenoxi-l-tri­­azolil-2-(alkil-karbonil-oxi)-3,3-dimetil-bután-szárma­­zékoké — például a fenilgyűrüben szubsztituált 1-fe­­noxi-1 -(1,2,4-triazol-l -il)-2-(alkil-karbonil-oxi)-3,3-di­­metil-bután-vegyületeké, valamint a cink-etilén-1,2- -bisz-ditiokarbamidáté, amely ugyan eltérő szerkeze­tű, de ismert, és hatása hasonló irányú, mint a talál­mány szerinti készítményeké. Ha kiindulási anyagokként l-(4-bifenilil-oxi)-l­­-(l,2,4-triazol-l-il)-3,3-dimetil-bután-2-olt és metoxi­­-metil-izocianátot alkalmazunk, úgy az a) eljárás sze­rinti reakció lefutását az a) reakcióvázlat szemlélteti. Ha kiindulási anyagokként 1 -(4-bifenilil-oxí)-1 - -(l,2,4-triazol-l-il)-3,3-dimetil-bután-2-olt és 5-(me­­toxi-metil)-l,3,4-dioxazol-2-ont alkalmazunk, úgy a b) eljárás szerinti reakció lefutását a b) reakcióvázlat írja le. A mindkét eljárás kiindulási anyagként alkalma­zott triazolil-származékokat a (II) képlet általánosan definiálja — ahol a képletben X előnyös jelentése halogénatom vagy fenilcso­­port —. A (II) általános képletű kiindulási vegyülctek több­nyire ismert vegyületek (1. a 2 324 010 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratot). A még le nem írt (II) általános képletű vegyületeket ismert eljárásokkal analóg módon állíthatjuk elő úgy, hogy például a megfelelő keton-származékokat alu­­mínium-izopropiláttal vagy komplex hidridekkel vala­mely oldószer jelenlétében redukáljuk. Az a) eljáráshoz szükséges másik kiindulási anya­got az izocianát-származékokat a (III) képlet általá­nosan definiálja — ahol a képletben R előnyös jelentése 5—10 szénatomos egyenes vagy elágazó alkilcsoport; 1—4 szénatomos és legfeljebb 5 azonos vagy különböző halogén­atomot — célszerűen fluor- és klóratomot — tartalmazó halogén-alkil-csoport; (1-4 szénato­mos alkoxi)-karbonil- és l -4 szénatomos-al­­koxi-(l -4 szénatomos-alkil)-csoport; egy-vagy kétszeresen szubsztituált fenilcsoport — ahol a szubsztituensek előnyös jelentése egy vagy két 1 —4 szénatomos egyenes vagy elágazó alkilcso­port, egy 1—2 szénatomos alkoxi — egy (1—4 szénatomos alkoxi)-karbonil-vinil-csoport —; [(1—4 szénatomos alkil)-szulfonil]-(2—4 szén­atomos alkenil)-karbamoil-csoport. A (III) általános képletű izocianát-származékok is­mertek vagy az ismert eljárásokkal analóg módon elő­állíthatok — például aminok és foszgén reakciójával és ezt követő hevítéssel. A b) eljáráshoz szükséges másik kiindulási anyagot, az 1,3,4-dioxazol-2-on-származékokat a (IV) képlet általánosan definiálja — ahol R előnyös jelentése megegyezik a (III) általános képletnél megadottal. A (IV) általános képletű 1,3,4-dioxazol-2-on-szár­mazékok ismertek vagy ismert eljárásokkal analóg 2 módon előállíthatok — például a megfelelő hidroxi­­-karbonsavak vagy savhidrazidok és foszgén reakciójá­val a forrás hőmérsékletén. Az a) eljárás szerinti reakcióhoz szükséges inert ol­dószerként előnyösen a következőket alkalmazhat­juk: ketonokat - előnyösen dietil-ketont, de elsősor­ban acetont és metil-etil-ketont-; nitrileket — elő­nyösen propionitrilt, de elsősorban acetonnitrilt-; éte­reket — előnyösen tetrahidrofuránt vagy dioxánt-; észtereket — előnyösen etil-acetátot —; aromás szén­­hidrogéneket — előnyösen benzolt vagy toluolt —; halogénezett szénhidrogéneket — előnyösen metilén­­-kloridot széntetrakloridot vagy kloroformot. Az a) eljárás szerinti reakcióhoz adott esetben va­lamely katalizátort alkalmazunk, előnyösen tercier bázisokat — előnyösen trietil-amint vagy piridint -; szerves ón-vegyületeket — előnyösen dibutil-ón-dila­­urátot. Az a) eljárás szerinti reakció hőmérséklete széles határok között változtatható. Általában 0—100 °C, előnyösen 20-70 °C hőmérsékleten dolgozunk. Az a) eljárás szerinti reakció komponenseit elő­nyösen moláros mennyiségekben alkalmazzuk. A találmány szerinti hatóanyagokat úgy izolál­juk, hogy lepároljuk az oldószert és a maradékot a szokásos módszerek segítségével feldolgozzuk. A b) eljárás szerinti reakcióhoz szükséges inert oldószerként előnyösen az a) eljárás tárgyalásánál említett oldószereket alkalmazhatjuk. Ab) eljárás szerinti reakcióhoz adott esetben va­lamely katalizátort alkalmazunk, előnyösen tercier aminokat - előnyösen trietil-amint-, vagy zsírsavak alkálifémsóit — előnyösen nátrium-acetátot. A b) eljárás szerinti reakció hőmérséklete széles határok között változtatható. Általában 60—150 C, előnyösen 80-100 °C hőmérsékleten dolgozunk. A b) eljárás szerinti reakció komponenseit elő­nyösen moláros mennyiségekben alkalmazzuk. A találmány szerinti hatóanyagokat úgy izolál­juk, hogy lepároljuk az oldószert és a maradékot a szokásos módszerek segítségével feldolgozzuk. Az (I) általános képletű új hatóanyagok savaddí­­ciós sóinak előállításához alkalmazhatunk minden fiziológiai szempontból alkalmas savat, előnyösen hidrogén-halogenideket — előnyösen sósavat és hid­­rogén-bromidot, de elsősorban sósavat —, foszfor­­savat, salétromsavat, kénsavat, mono- és bifunkciós karbonsavakat és hidroxi-karbonsavakat — előnyösen ecetsavat, maleinsavat, borostyánkősavat, fumársavat, borkősavat, citromsavat, szalicilsavat, szorbinsavat, tejsavat, valamint szulfon-savakat — előnyösen p-tolu­­olszulfonsavat és naftalin-l,5-diszu!fonsavat. A találmány szerinti hatóanyagok savaddíciós sóinak előállítását a szokásos sóképzési módszerek­kel végezzük, előnyösen úgy, hogy feloldjuk az (I) általános képletű hatóanyagot valamely alkalmas, inert oldószerben, majd az oldathoz savat adunk — például sósavat, és a kapott sót ismert módon — elő­nyösen szűréssel — izoláljuk és adott esetben inert szerves oldószeres mosással tisztítjuk. A találmány szerinti hatóanyagok különösen ha­tékony példáiként — az előállítási példákban szereplő vegyületeken kívül — felsoroljuk a következőket: l-(4-klór-fenoxi)-l-(l,2,4-triazol-l-il)-2-(metoxi-metil­­-karbamoil-oxi)-3,3-dimetil-bután, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom