180656. lajstromszámú szabadalom • Eljrás sarokmerev keret építésére
9 180656 10 zás előtt a 2a oszloptag lényegében a 4 vasbetéteken áll. A kapcsolat kialakításának technológiája egyébként lényegében megfelel a 28—33. ábrák szerinti technológiának. A 35a és 35b ábrák szerinti csomópont esetében a 61 és 62 gerendatagok toldása a 2b oszloptag tetején történik (tehát a vasbetongerenda a csomópontban nem folytonos), és mind a 60, mind a 61 gerendatagok két-két 4 fő vasbetét van a már leírt módon átvezetve. A gerendák tö’obtámaszúsítása a bennük elhelyezett 62 kábel vagy hasonló utófeszítésével történik. A csomópontot itt is 60 szerkezeti betonmag elkészítésével tesszük teljessé. Utófeszítéssel természetesen olyan esetekben is biztosítható a többtámaszúság, amikor a csomópontban két irányból csatlakoznak a gerendák; ez esetben térbeli sarokmerev csomópontot nyerünk. Ilyen csomópontra mutatnak példát a 35c és 35d ábrák, ahol az egyik irányban húzódó folytatólagos 1 mestergerendára merőlegesen csatlakoznak kétoldalról a 63a, 63b gerendatagok a csomópontba. Az 1 gerenda fesztítőhuzalát 64, a 63a, 63b gerendatagokon át húzódó feszítőhuzalt pedig 65 hivatkozási számmal jelöltük. Egyébként a kapcsolat kialakítása a már ismertetettel azonos, ezért a többi szerkezeti elemet a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. Megjegyezzük, hogy bár a fő-vasbetétek búzásra nyomásra igénybevehető toldása többféle módszerrel megoldható (termithegesztés, menetes kapcsolat stb.), a legelőnyösebbnek a példákban szereplő sajtolt hüvelyes kapcsolat látszik. Eszerint a módszer szerint úgy járunk el, hogy a találkozó betonacél-végeket közös hüvelybe illesztjük, és a hüvelyt kívülről több, egymástól távközzel elhelyezkedő sávban a betonacél-végekre sajtoljuk. Ez a módszer egyébként korábbi, a BA—3366. OTH alapszámú találmányi bejelentésünkben részletesen le van írva. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás keret építésére álló és fekvő helyzetű előregyártott vasbeton elemekből, főként egy vagy több tagból álló oszlopokból, gerendákból vagy es lemezekből, sarokmerev kapcsolatokkal, főként vázszerkezetekhez, azzal jellemezve, hogy a sarokmerev kapcsolatok egy részének, előnyösen valamennyi sarokmerev kapcsolatnak a kialakításához fekvő helyzetű vasbetonelemet úgy helyezünk álló helyzetű vasbetonelemre, hogy az utóbbi hosszanti fő-vasbetéteinek legalább egy részét az előbbiekben kialakított átmenő üregeken átvezetjük; az átvezetett fő-vasbetétek végeit a fekvő helyzetű vasbetonelem felett húzás-nyomás felvételére alkalmas módon vagy további álló helyzetű vasbetonelem fő-vasbetéteivel kötjük össze, vagy lehorgonyozzuk; és a fekvő helyzetű vasbetonelemben levő üregeket a fc-vasbetétek körül utószilárduló anyaggal, előnyösen injektálással bejuttatott cementhabarcscsal töltjük ki. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy sarokmerev csomópontot hosszanti átmenő üregekkel (3) rendelkező oszloptag (2a, 2b) felhasználásával oly módon alakítunk ki, hogy valamely induló szinten az oszlophoz tartozó fő-vasbetét (4b) tüskékhez húzás-nyomás felvételére alkalmas módon fő-vasbetéteket (4a) kapcsolunk; az oszloptagot (2b) üregeinél (3) fogva e fő-vasbetétekre (4a) felülről lebocsátva ráfűzzük; az oszloptag (2b) felső végén túlnyúló fő-vasbetét (4a)-végekre felülről lebocsátva fekvő helyzetű vasbetonelemet, főként gerendát (la) vagy lemezt fűzünk annak átmenő üregei (6) segítségével, és a fekvő helyzetű vasbetonelemet az oszloptag (2b) tetejére felfektetjük; az oszloptag (2b) és a fekvő helyzetű vasbetonelem egymásba torkolló átmenő üregeit (3; 6) a fő-vasbetétek (4a, 4b) körül utószilárduló anyaggal (7) töltjük ki; és további szirit(ek) építésének szükségessége esetén a fekvő helyzetű vasbetonelemen felfelé .túlnyúló fő-vasbetét (4a)-végeket, mint csatlakoztatásra alkalmas tüskéket kihasználva e műveleteket ismételjük (16—22. ábrák). 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy sarokmerev csomópontot bebetonozott fő-vasbetéteket (4) tartalmazó oszloptag (2a) felhasználásával — amely fő-vasbetétek (4) végei az oszloptag (2a) homloklapjaiból tüskék formájában kinyúlnak — oly módon alakítunk ki, hogy valamely induló szinten az oszlophoz tartozó fő-vasbetét ^-tüskékhez húzás-nyomás felvételére alkalmas módon csatlakoztatjuk a felülről lényegében függőleges helyzetben lebocsátott oszloptag (2a) alsó homloklapjából kiálló tüskéket; az oszloptag (2a) felső végéből kiálló fő-vasbetét (4) tüskékre felülről lebocsátva fekvő helyzetű vasbetonelemet, főként gerendát (1) vagy lemezt fűzünk annak átmenő üregei (6) segítségével, és a fekvő helyzetű vasbetonelemet az oszloptag (2a) tetejére felfektetjük; a fekvő helyzetű vasbetonelemeknek az átmenő üregeit (6) a fő-vasbetétek (4) körül utószilárduló anyaggal töltjük ki; és további szint(ek) építésének szükségessége esetén a fekvő helyzetű vasbetonelemen felfelé túlnyúló fŐ-vasbetét (4)-végeket, mint csatlakoztatásra alkalmas tüskéket kihasználva, e műveleteket ismételjük (28—33. ábrák). 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy a fő-vasbetétek (4, 4a, 4b) húzás-nyomás felvételére alkalmas kapcsolatát oly módon alakítjuk ki, hogy a találkozó fő-vasbetétvégek tartományában ezeket körülvevő acélhüvelyt (5) helyezünk el, és azt több, a fő-vasbetétek hossztengelyére keresztirányú, egymástól távközzel húzódó sávban a hüvelyben (5) találkozó fő-vasbetét (4)-végekre sajtoljuk. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy vázszerkezet közbenső szintjén közbenső sarokmerev csomópontot (a) két oszloptag (2a, 2b) közé közbenső helyen befogott gerendával (1) vagy lemezzel (9) alakítunk ki (1, 2, 3, 4. és 5. ábra). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
