180630. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,1-difenil-2-(1,2,4-tiazol-1-il)-etán-1-olok előállítására
9 180 630 10 zal, cukorral, szorbittal, marin ittál, polivinilpirrolidonnal, kalcium-karbonáttal, kalcium-foszfáttal vagy tejcukorral; szétesést elősegítő anyaggal, így kukoricakeményítővel vagy alginsavval ; kötőanyaggal, így keményítővel vagy zselatinnal ; csúsztatószerrel, így magnézium-sztearáttal vagy talkummal és/vagy depóhatás kiváltására alkalmas adalékkal, így karboxi-polimetilénnel, karboxi-metil-cellulózzal, cellulóz-acetát-ftaláttal vagy polivinil-acetáttal való összekeverésével készíthetjük. A tabletták több rétegből is állhatnak. Drazsékat a tablettákkal analóg módon előállított magoknak szokásos drazsébevonattal, például kollidonnal, vagy sellakkal, arabmézgával, talkummal, titán-dioxid-dal vagy cukorral való bevonásával készíthetünk. A drazsébevonat több rétegből is állhat és segédanyagul a tablettáknál említettek használhatók. A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó oldatok vagy szuszpenziók ízjavító adalékot, például szacharint, ciklamátot vagy cukrot, valamint ízesítőt, például vanillint vagy narancskivonatot is tartalmazhatnak, továbbá szuszpenziós segédanyagot, például nátrium-karboxi-metil-cellulózt, vagy védőanyagot, például p-hidroxi-benzoátot is hozzájuk adhatunk. A hatóanyagot tartalmazó kapszulákat például úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot iners hordozóanyaggal, így tejcukorral vagy szorbittal összekeverjük és zselatin-kapszulákba töltjük. Kenőcsöket, pasztákat, krémeket és zseléket — külső felhasználáshoz — szokásos módon készítünk és ezek a hatóanyag mellett hagyományos hordozóanyagokat, például állati és növényi zsírokat, viaszokat, paraffint, keményítőt, tragantot, cellulózszármazékot, polietilén-glikolt, szilikont, bentonitot, kovasavat, talkumot és cinkoxidot vagy ezek keverékét tartalmazzák. Porokat és permeteket a hatóanyagnak szokásos hordozóanyaggal, például tejcukorral, talkummal, kovasavval, alumínium-hidroxiddal, kalcium-szilikáttal és poliamid-porral vagy ezek keverékével állíthatunk elő. A permetek még szokásos hajtóanyagot, például fluorozott klór-szénhidrogéneket is tartalmazhatnak. Az oldatok és emulziók a hatóanyag mellett szokásos hordozóanyagot, például oldószert, oldódást közvetítő és emulgátort, így vizet, etil-alkoholt, izopropil-alkoholt, etil-karbonátot, etil-acetátot, benzil-alkoholt, benzil-benzoátot, propilén-glikolt, 1,3-butilén-glikolt, dimetil-formamidot, olajat, elsősorban gyapotmagolajat, földimogyoró-olajat, búzacsíraolajat, olívaolajat, ricinusolajat és szezámolajat, glicerint, glicerin-formait, tetrahidrofuril-alkoholt, polietilén-glikolt és szorbitán-zsírsavésztert vagy ezek elegyét tartalmazhatják. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. 1 1. példa 58,6 g l-bróm-4-klór-benzolt 250 ml dietil-éterben 8 g magnéziumreszelékkel forrás közben reagáltatunk, majd 0—10 °C-on hozzácsepegtetünk 12,4 g klór-ecetsav-etil-észtert. Szobahőmérsékleten való egy órás keverés után a reakcióelegyet jéggel és vizes ammónium-klorid-oldattal kezeljük. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az olajos reakciótermékhez 20,8 g 1,2,4-triazolt és 8,4 g nátrium-hidrogén-karbonátot adunk és 2 óra hosszat olvadékban 130 °C fürdőhőmérsékleten keverjük, majd lehűlés után vízzel és kloroformmal kirázzuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, bepároljuk és a maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük. 1,2-Diklór-etánból való átkristályosítás után 17,3 g kristályos 1,1-bisz (4-klór-feniI)-2-(l,2,4-triazol-í-il)-etán-l-olt kapunk; olvadáspontja 144 °C. 2. példa Az 1. példában kapott bázist hidrogén-kloriddal diizopropil-éteres oldatban kezelve l,l-bisz(4-klór-fenil)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-l-ol-hidrokloridot kapunk; olvadáspontja 117 °C. 3. példa 29,3 g l-bróm-4-klór-benzolt 250 ml dietil-éterben 4 g magnéziumreszelék jelenlétében forrásig melegítve reagáltatunk, majd hozzácsepegtetünk 22,4 g 2,2',4/-triklór-acetofenont. Egy óra múlva a reakcióelegyet vizes ammónium-klorid-oldattal megbontjuk, a szerves fázist semlegesre mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az olajos reakcióterméket 20,8 g 1,2,4-triazollal és 3,4 g nátrium-hidrogén-karbonáttal olvadékban 130 °C fürdőhőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük, majd lehűlés után jeges vízzel és kloroformmal kirázzuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, bepároljuk és dietil-éterrel eldörzsöljük. 22,8 g kristályos l-(4-klór-fenil)-l-(2,4-diklór-fenil)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-l-olt kapunk ; olvadáspontja 187°C. 4. példa A 3. példa szerint előállított bázist hidrogén-kloriddal diizopropil-éteres oldatban kezelve 1- -(4-kIór-fenil)-l-(2,4-diklór-fenil)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-l-ol-hidrokloridot kapunk; olvadáspontja 130 °C. 5. példa A 3. példa szerint előállított bázist 100%-os salétromsavval diizopropil-éteres oldatban reagáltatva l-(4-klór-fenil)-l-(2,4-diklór-fenil)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-l-ol-nitrátot kapunk; olvadáspontja 176 °C. 6—16. példa A 3—5. példában leírtakkal analóg módon állítjuk elő a következő vegyületeket : 6. l-fenil-l-(2-klór-fenil)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-l-ol-hidroklorid, op. 134 °C; 7. l-fenil-l-(4-klór-fenil)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-l-ol-hidroklorid, op. 208 °C; 8. l-fenil-l-(4-klór-fenil)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-l-ol-nitrát, op. 201 °C; 9. 1-f enil-1- (2,4-diklór-fenil)-2- ( 1,2,4-triazol-1- -il)-etán-l-ol op. 203°C; 10. l-fenil-l-(2,4-diklór-fenil)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-l-ol-hidroklorid, op. 183 °C; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
