180629. lajstromszámú szabadalom • Erősítő szerkezet
3 180629 4 azoknál is csak abban az esetben, ha a meglévő acélgerendák alkalmasak a többletterhek fölvételére. A tapasztalat szerint a födém egyéb részeinek elavulásával együtt szokott járni a gerendák teherbírás-csökkenése is, és ezért az említett eljárás inkább a még jó állapotban lévő födémek teherbírásának fokozására alkalmas, mintsem a már csökkent teherbírású födémek megerősítésére. Épületek homlokzatai elé kinyúló részek pl. függőfolyosók megerősítésére ajánl szerkezetet a 172 765 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás. Ennek értelmében a megerősítendő részek terheit részben közvetlenül, részben függesztőrudak útján összegyűjtve a padlásszinten adják át a teherhordó főfalnak. A megerősítendő tartók lemez jellegű részeit szegélybordákkal és adott esetben egyéb járulékos elemekkel erősítik meg. Az említett szabadalmi leírás számos jó gondolatot tartalmaz, általános elterjedésére azonban aligha lehet számítani, mert beépítése nehéz állványzat készítését és a tetőszerkezet megbontását kívánja. Meggondolásra int az is, hogy a terheket először föl kell vezetni a padlástérbe, és ott kell átadni azokat az épület függőleges teherhodó szerkezeteinek. Nem teljes födémek vagy függőfolyosók, hanem csupán gerendák utólagos megerősítésére szolgál az a módszer, amelyet a 631 632 lajstromszámú szovjet szerzői tanúsítvány tartalmaz. Ennél a megerősítendő gerendára utólag két darab ferde kengyelt erősítenek, majd azok alsó végeit kötélhurokkal összekötik, ezt pedig sajátságos feszítő bak segítségével megfeszítik. Az eredeti gerendából ezáltal utófeszített gerendát állítanak elő. Hibája a megoldásnak, hogy magát a födémszerkezetet kell megbontani a megerősítés végrehajtásához, ezért azt csak lakatlan épületben lehet végrehajtani. Kedvezőtlen továbbá, hogy a módszer elvei a gerendák között elhelyezkedő födémszakaszok megerősítésére már nem adaptálhatók. Vasbeton födémek megerősítésével foglalkozik a 337 482 laj.stromszámú szovjet szerzői tanúsítvány is. Ennek lényege, hogy a megerősítendő födém alá kábelekkel odafüggesztett légpárnákat helyeznek el, majd a légpárnákat fölfújva a régi födémet „túlemelik”. A régi födémre ezen túlemelt állapotában új kiegészítő vasbetonlemezt betonoznak rá, és azt helyenként összekapcsolják a régi födémmel. Ez a megoldás is tartalmaz jó gondolatokat, elterjedésére azonban sok helyszíni munkát igénylő volta, és viszonylagos bonyolultsága miatt ugyancsak nem lehet számítani. A találmány célja egyfelől az eddig ismert megerősítési módszerek fogyatékosságainak kiküszöbölése, másfelől annak megvalósítása, hogy a vízszintes jellegű épületszerkezeti részek megerősítését tipizált elemekkel, száraz, technológiával, egyszerű műveletekkel és minimális helyszíni munkával lehessen megvalósítani. A kitűzött célon belül feladata a találmánynak olyan erősítő szerkezet kifejlesztése, hogy a falazatokba gépi úton lehessen üregeket mélyíteni, az üregek szintbeli eltéréseit könnyen ki lehessen egyenlíteni, az erőátadások helyét a megerősítendő és erősitöszerkezet között pontosan meg lehessen határozni, a teherátadást pedig nagy felület mentén lehessen végrehajtani. A találmányi gondolat alapja több egymást kölcsönösen segítő felismerés meglátása és kihasználása volt. Ezek közé tartozik az, hogy a megerősítendő szerkezet terheit átvevő gyámolitótartót gépi fúrással a teherhordó főfalba úgy célszerű beépíteni, hogy a készített üreget egy csőjellegű persellyel béleljük ki. Az így elkészített persely ugyanis lehetőséget nyújt arra, hogy abba a gyámolítótartó magassági helyzetét megszabó beállító, illetve szabályozó szerveket helyezünk el. Ezzel a módszerrel megőrizzük a már ismert erősítési eljárások azon előnyeit, hogy az erőátadás a gyámolító tartóról annak helyén közvetlenül a falazatra történjék, elkerüljük azonban a helyszíni betonozást annak minden nehézségével együtt. A felismeréshez tartozik az is, hogy a megerősítendő szerkezetről átviteles tartórendszerrel továbbítjuk a terheket a gyámolítótartóra. Ennek és a már említett szintszabályozhatóságnak köszönhetően az erősítőszerkezetet érzéktelenné tudjuk tenni a meglévő épület geometriai pontatlanságaira. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti erősítőszerkezet avult állagú födémek és függőfolyosók teherbíró képességének fokozására —, amely a megerősítendő szerkezet alatt elhelyezkedő gyámolító tartókat tartalmaz, a gyámolítótartókikal a megerősítendő szerkezet terheit közvetlenül vagy közvetve átviszi, és az építmény függőleges jellegű erőtovábbító tartószerkezeteire, pl. falaira továbbítja — oly módon van kialakítva, hogy a megerősítendő szerkezet alatt a függőleges erőtovábbitó szerkezetbe üreg van bemélyítve, az üreg előnyösen fémből készült persellyel van kibéleltve, a gyámolítótartót pedig a perselybe beépített szabályozható helyzetű és beszabályozott állapotában rögzíthető konzol alkotja. A találmány szerinti erősitöszerkezet további ismérve lehet, hogy a megerősítendő szerkezetnek célszerűen egész felülete alatt pl. egymás mellé illesztett palló jellegű elemek sorozatából teherelosztó tartók vannak elhelyezve, a megerősítendő szerkezet és a teherelosztó tartók közé pedig előnyösen rugalmas-képlékeny kiegyenlítő réteg van beiktatva. A teherelosztó tartók közvetlenül vagy fióktartók útján a konzolokra ráültetett hosszgerendákkal vannak megtámasztva. A hosszgerendák az erőt továbbító szerkezet, pl. fal alaprajzi szimmetriasíkjával, vagy a szomszédos pillérek alaprajzi tengelypontjainak összekötő síkjával megközelíthetőleg párhuzamos, a fióiktartók pedig arra megközelíthetőleg merőleges helyzetűek. A perselynek az üreg feneke felé eső vége közelében a konzol magassági helyzetét megsza-5 10 lő 20 2Ö 30 35 40 45 50 55 60 65 2
