180606. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hulladékanyagok biológiai szárítására

3 180 606 4 egy intenzív erjesztési folyamaton megy ke­resztül. Ezáltal az ezzel járó szárítási eljárás ugyan döntően javítja az energiamérleget, mégis a szerves anyagok gyors lebomlásával ez az előny legalábbis részben ismét elvész. Tekintve az eddig ismert eljárási módok ál­lította határokat, ennek a találmánynak egy olyan eljárás létrehozása a feladata, mely egyrészt figyelembe veszi a városi és/vagy üze­mi hulladékfajtákkal szemben támasztott kö­vetelményeket, és másrészt a minimálisra csök­kenti a keletkeztt, eljárásra jellemző maradék­anyagokat. Ezt a feladatot a bevezetőben említett mód eljárásának továbbfejlesztése mellett úgy old­juk meg, hogy a szárított és tárolható préselt anyagokat őrlés és/vagy rostálás után felkok­­szosítással (pirolízis) vagy elégetéssel termiku­sán kezeljük. A hulladékmegsemmisítéssel kapcsolatban a „pirolízis” fogalom némi magyarázatra szorul: Míg „elégetés” alatt oxidálható, leginkább szerves anyag reakcióját értjük magas hőmér­sékleten oxigénnel, addig „pirolízis”, illetve „felkokszosítás” alatt egy nagy széntartalmú termék emelt hőmérsékleten, oxigén kizárása mellett vég'refiajtott termikus bomlási reakcióját értjük. Szilárd hulladékok pirolitikus kezelése eddig három alternatív szempont szerint történt, mégpedig : a) kizárólag hulladékmegsemmisítés céljából, azaz hulladékok súlyának és mennyiségének le­hetőleg jelentős csökkentése, minden felhasz­nálás nélkül ; b) fűtőgáz kinyerésére; c) más termékek kinyerésére. Az eljárások közötti választásnál döntő min­denekelőtt a pirolizálandó hulladékok fajtája és összetétele. A „rostálási maradék” fogalma alatt itt min­denekelőtt nehezen bomló szerves és komposz­tálási célra alkalmatlan álkotórészt értünk, úgy mint műanyagok, textíliák, papír, kárton és fa — hogy csak néhányat említsünk. A találmány szerinti eljárásnak egy sor elő­nye van: A szárított és tárolásra alkalmas préselt anyagok előzetes őrlés és/vagy rostálás után felkokszosítással (pirolízis) vagy elégetéssel tör­tént termikus kezelése a hulladék—tisztítóiszap­keverékből préselt anyagok optimális és egy­ben gazdaságos továbbfeldolgozását eredménye­zi, különösen azokét az anyagokét, amelyeket a 1 145 646. számú német szövetségi köztársaság­beli szabadalmi leírás szerinti eljárás eredmé­nyez. A szabadvíz-tartalmat mindenekelőtt már a relativen magas víztartalmú kiindulási anyagok biológiai szárításával, a rostálási anya­gok bevonásával jelentékenyen redukáljuk. Eb­ből következik, hogy az erjesztett, préselt anyag felkokszosításánál és égetésénél jobb égést és magasabb fűtőértéket érhetünk el, mintha csu­pán tisztítóiszapot kevernénk hulladékkal, és ezt a keveréket az említett módon, erjesztési el­járás nélkül termikusán kezelnénk. Az őrlés és/vagy rostálás lehetővé teszi to­vábbá meglepő módon az erjesztett, préselt anyagok különösen magas energiatartalmú al­kotórészeinek az energiát nem tartalmazó alko­tórészektől való egyszerű elválasztását. Ez azt jelenti, hogy a találmány szerinti eljárással el­választott energiagazdag része — az úgyneve­zett durvafrakció — további feldolgozásában tehát nem, vagy csak hiányosan lebontott szer­ves alkotórészeket vezetünk a felkokszosítás­­hoz, illetve az égetéshez. Ennek különösen nagy előnye abban mutatkozik meg, hogy a rostált frakció, illetve finomfrakció nemcsak csekély energiatartalmú, hanem messzemenő le­bomlása, illetve messzemenő erjesztése követ­keztében, nagy ásványianyag-tartalma miatt a legértékesebb talajjavító szer. Ebből adódik továbbá, hogy a találmány sze'rinti eljárás végrehajtása igen egyszerűen alkalmazható a mindenkori piac igényeihez. Ta­lajjavító szer inánfci nagy igény esetén a felkök­­szosításhoz vagy elégetéshez csak a durvafrak­ció legdurvább alkotórészeit adják, mialattt a komposzt nagyobb részét intenzív erjesztés után a komposztelőkészítéshez adják és mint talajjavító szert alkalmazzák. A komposzt, illet­ve a talajjavító szer iránti kisebb igény esetén a durvafrakció nagyobb részét adalékolják és a felkokszosításhoz, illetve elégetéshez adják. Itt a határérték természetesen erre a célra az in­tenzív erjesztés teljes termékének a felhasz­nálása. (1. ábra). A feltalálói érdem a jelen bejelentés tárgyá­nál éppen abban áll, hogy felismerték, hogy az 1 145 646. számú német szövetségi köztársa­ságbeli szabadalmi leírás szerinti termék a le­írt előnyös módon lehetővé teszi, hogy idősza­kos piaci ingadozáskor alkalmazzák energia­kinyerésre és mennyiségcsökkentésre. Végül a javasolt találmány éppúgy ésszerűen oldja meg maximális mennyiségcsökkentéssel a rostálási maradék megsemmisítésének problé­máját, mint a hulladék és tisztítóiszap együttes feldolgozoásának és adott esetben megsemmi­sítésének probolémáját. A találmányt az ábrán egy folyamati séma alapján szemléltetjük. A séma bemutatja mind az ismert 1 145 646. számú német szövetségi köztársaságibeli szabadalmi leírásban javasolt eljárási folyamatot, mind a jelen eljárás sze­rinti továbbfejlesztett eljárási folyamatot. Az eljárási folyamat mindkét esetében a hul­ladékot vagy hulladékot és tisztítóiszapot be­szállítás után először előkészítjük, majd egy — nem szemléltetett — prést használva préselt anyaggá dolgozzuk fel. Az ily módon előállított préselt anyagokat végül halmokban intenzív erjesztési eljárásnak vetjük alá. Az 1 145 646. számú német szövetségi köztársaságbeli szaba­dalmi leírás szerinti eljárás további realizálá­sánál erjesztett komposztpréseit anyagokat készítünk talajjavító szerek kinyerése céljából. A jelen találmány alapjául szolgáló eljárás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom