180597. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben oldható ciklodextrin polimerek előállítására
9 180 597 10 folyási sebességgel. Ezt az áramlási sebességet fokozatosan csökkentjük a viszkózus oldat áramlásakor növekvő ellenállás következtében, mintegy 1200 ml) órára. A kationmentesített ß-ciklodextrin-polimer-oldatot Varion AD anioncserélő oszlopra (7,5 X31,l cm) adagoljuk 1500 ml/óra sebességgel alulról fefelé áramoltatva. Az eluátum, melynek térfogata 2750 ml, tartalmazza a felvitt polimer 97%-át gyakorlatilag ionmentes oldat formájában. Porlasztva szárítás után 258 g fehér polimert kapunk. Mw= =3700. 11. példa 4.2 g (4,3 mmól) a-ciklodextrint, 1,7 g nátrium-hidroxidot és a 4 g epiklórhidrint reagáltatunk 10 ml vízben az 1. példában megadott módon. A termék 5,5 g fehér por; a-ciklodextrin-tartalma 43%. Nátrium-klorid-tartalma kisebb mint 0,1%, átlagmólsúlya Mw =4100. 12. példa 4.2 g (3,2 mmól) y-ciklodextrint, 1,3 g (33 mmól) nátrium-hidroxidot és 3,0 g (32 mmól) epiklórhidlint reagáltatunk 10 ml vízben az 1. példában megadott módon. A termék 5,3 g fehér por; y-ciklodextrin-tartalma 50%, nátrium-klorid-tartalma kisebb mint 0,1%, átlagmólsúlya Mw=5600. Kongóvörös-komplexének stabilitási állandója 1,5 X 105. (A y-ciklodextrin-komplexé 6,7xl04). 13. példa 4.2 g ß-ciklodextrin, 5,8 g bárium-hidroxid-oktahidrát és 15 ml víz felhasználásával tej sűiűségű szuszpenziót készítünk 80 °C hőmérsékleten. Ehhez lassú adagolással, keverés közben 2,9 ml epiklórhidrint csepegtetünk. Mintegy 1 ml epiklórhidrin beadagolása után a reakcióelegy kitisztul. A beadagolás befejezte után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, 7,5 ml 5 n kénsav-oldatot adunk hozzá, a kivált bárium-szulfát csapadékot kiszűrjük, a szürletet semlegesítjük, majd dialízissel sómentesítjük. A sómentes oldatot liofilizáljuk. 4,0 g polimert kapunk. Mw=3800. Ciklodextrin-tartalma: 49%. 14. példa 4.0 g ß-ciklodextrint feloldunk 10 ml 1 n nátiium-hidroxid-oldatban, majd az oldathoz állandó keverés közben 1,5 óra alatt 3,1 g biszepoxipropil-étert csepegtetünk. A becsepegtetés befejezte után a reakcióelegy hőmérsékletét 80 °C-ra emeljük, és ezen a hőmérsékleten tartjuk 1 1/4 órán át. Ezután az oldatot lehűtjük, majd a 6. példában leírt módon feldolgozzuk. 4,2 g polimert kapunk, melynek ciklodextrin-tartalma 54%, átlagmolekulasúlya 4300. 15. példa 4.0 g ß-cildodextrint feloldunk 10 ml 1 n nátrium-hidroxid-oldatban, majd az oldathoz állandó keverés közben 1,5 óra alatt 3,6 g butilénglikol-biszepoxipropiléteit csepegtetünk. Ezután a reakcióelegyet még 1 1/4 órán át 60 °C hőmérsékleten tartjuk, végül lehűtjük. A reakcióelegyet a 6. példában leíitak szei int dolgozzuk fel. 4,5 g polimert kapunk, melynek ciklodextrin-tartalma 50%, átlagmolekulasúlya 4700. 16. példa 6%-os vizes oldatot készítünk az 1. példa szerint előállított ciklodextrin polimer felhasználásával. 4 liter oldaton 5 óra alatt oldószergőzt tartalmazó levegőt, majd ezután még 2 órán át tiszta levegőt vezetünk át. Az oldószergőzt tartalmazó levegő előállításához gázmosó palackba 170 ml oldószert töltünk, és ezen szívatjuk át a levegőt. A vizsgált oldószerek a következők: diizopiopil-éter, kloroform és triklór-etilén. A polimer-oldaton átvezetett oldószergőz mennyiségét a gázmosó palackban visszamaradt oldószer mennyiségének viszszamérésével határozzuk meg. A gázbevezetés után a polimer-oldatból forralással távolítjuk el az oldószert, és a távozó gőzöket visszahűtve kondenzáltatjuk. Mérjük a visszanyert oldószer térfogatot. A vizsgálatok azt mutatták hogy a fenti egyszerű kísérleti berendezéssel a gázmosó palackból a levegő által elszállított oldószergőz 60—65%-a mindegyik oldószernél visszanyerhető volt. 17. példa A találmány szerint előállított polimerek oldékonyság növelő hatását az alábbiakkal szemléltetjük: a) Az 1. példa szerint előállított polimerből 10%-os vizes oldatot készítünk. Ebben az oldatban a kólsav 1,6%-os telítési koncentrációt mutat szemben a tiszta vízzel, ahol a telítési koncentráció 0,03%. Az oldékonyság növekedését a savi disszociáció jelentős visszaszorulása kíséii. Már 0,5%-os polimer-oldatban a pK a tiszta vízben mért 6,4-ről 6,8-ra nő. b) 0,05 mólos, 8,5 pH-jú ,,tris”-puffer-oldat felhasználásával 10%-os oldatot készítünk az 1. példa szerint kapott polimerből. Ebben az oldatban az indometacin [l-(p-klórbenzoil)-2- metil-5-metoxi-indol-3-il-ecetsav] 0,27%-os telítési koncentrációt mutat. Összehasonlításul az indometacin telítési koncentrációja a polimert nem tartalmazó puffer-oldatban 0,09%, a pufferrel készített 1%-os ß-ciklodextrin-oldatban pedig 0,16%. c) Az 1. példa szerint készített polimerből 30%-os vizes oldatot készítünk. Ebben az oldatban a benzoésav 4%-os telítési koncentrációt mutat. Ez az érték desztillált vízben 0,4%, telített ß-ciklodextrin-oldatban pedig 0,6%. d) Az 1. példa szerint készített polimerből 10%-os oldatot készítünk. Ebben az oldatban az anetol közismert illatanyag) 0,2%-os telítési koncentrációt mutat. Ez az érték az anetolnál 7,6 pH-jú foszfát-pufferben 0,07%. e) Az 1. példa szerint előállított polimerből 40%-os vizes oldatot készítünk. Ebben a benzol 1,4%-qs telítési koncentrációt mutat. Ez az érték vízre 0,07%. A polimer-oldatban oldott benzol az oldat forralásával kvantitative kinyerhető. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
