180596. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrolidin származékok előállítására

9 180590 10 A hangszigetelt kamrába hangszórót szerelünk. A kontroll- és teszt injekció beadagolása után egy vagy három órával nem idomított patkányokat (testsúly 120—150 g, csoportonként 10—10 állat) 12 mp-ig tiszta széndioxid-atmoszféra alá helye­zünk. A harmadik patkánycsoport állatait (10 patkány) sem a készítménnyel, sem széndioxiddal nem kezeljük. A széndioxidos kezelés után három peiccel mindhárom csoport állatai a „shuttle box”­­ban az alábbi programúi szerint feltételes és feltét­len reflexet sajátítanak el: 10 mp csend — 5 mp hang — 15 mp hang + lábsokk; a fenti műveletsort hatszor egymás után megismé­teljük. Mind a hat kísérlet során megmérjük az összes patkány reakcióidejét (az az idő, mely alatt a patkány a gátra felugrik) és az egyes csoportok közötti különbségek statisztikus szignifikanciáját Rang-teszt szerint számítjuk ki. „Aktív”-nak az egyes tesztvegyiiletek azon dózisait tekintjük, melyek a liât kísérlet során szignifikáns hatást mutatnak; a tesztvegyület­­tel és széndioxiddal kezelt állatoknak szignifikáns mértékben jobban kell „tanulni”, mint a csak szén­dioxiddal kezelt állatoknak és ugyanolyan jól kell tanulni, mint a sem tesztvegyülettel, sem széndi­oxiddal nem kezelt patkányoknak. Az alábbi táblázatban az (T) általános képletű vegyületek szignifikáns aktivitást kifejtő dózisait tüntetjük fel; a táblázat továbbá az (I) általános képletű vegyületek akut toxicitási adatait (LD50 mg/kg-ban egéren, egyszeri orális adagolás mellett) tartalmazza. Teszt­vegyület Szignifikáns hatást kifejtő dózis LD50 mg/kg p.o. (1 óra után) mg/kg p.o. A 3 >5000 és 10 A’ 30 B 30 1250—2500 C 10 2000—4000 Az alábbi tesztvegyületeket alkalmazzuk: A = (R,S)-l-(p-metoxi-benzoil)-3-hidroxi-3-pirro­­lidinon; A’ = (R)-l-(p-metoxi-benzoil)-3-hidroxi-pirro­­lidinon ; B = l-(3-hidroxi-4-metoxi-benzoil)-2-pirrolidinon; C = (R,S)-l-(p-metoxi-benzoil)-4-hidroxi-2-pirro­­lidinon. Az (I) általános képletű vegyületeket a gyógyá­szatban a hatóanyagot és iners, szilárd vagy folyé­kony hordozóanyagot tartalmazó készítmények alakjában alkalmazhatjuk. A készítmények oiális (pl. tabletta, bevonatos tabletta, drazsé, kemény és lágy zselatinkapszula, oldat, emulzió vagy szusz­penzió), rektális (pl. kúp) vagy parenterális (pl. injekciós oldat) adagolásra alkalmas formában ké­szíthetők ki. A gyógyászati készítményeket oly módon állít­hatjuk elő, hogy egy vagy több (I) általános képletű /együletet iners, szilárd vagy folyékony gyógyá­szati hordozóanyagokkal és kívánt esetben egy vagy • öbb további gyógyászatiig értékes anyaggal össze­keverünk és gyógyászati készítményné alakítunk. A tabletták, bevonatos tabletták, drazsék és kemény zselatinkapszulák előállítása során az (I) általános képletű vegyiiletet iners, szervetlen vagy szerves exeipiensokkel keverjük össze. Excipiens­ként pl. laktózt, kukoricakeményítőt vagy szár­mazékait, talkumot, sztearinsavat vagy sóit stb. dkal mazhat unk. A lágy zselatinkapszulák előállításánál excipi­ensként pl. ehető olajakat, viaszokat, zsírokat, félszilárd vagy folyékony poliolokat stb. használ­hatunk. Az oldatok és szirupok készítése során excipiens­­ként pl. vizet, poliolokat, szachatózt, invertcukrot, glükózt stb. alkalmazhatunk. Az injekciós oldatok készítésénél excipiensként pl. vizet, alkoholokat, poliolokat, glicerint, ehető olajokat stb. használhatunk. A kúpok készítésénél excipiensként pl. természe­tes vagy keményített olajakat, viaszokat, zsírokat, félfolyékony vagy folyékony poliolokat stb. alkal­mazhatunk. A gyógyászati készítmények továbbá konzervá­ló-, oldásközvetítő, stabilizáló-, nedvesítő-, emul­­geáló- vagy édesítőszereket, aromaanyagokat, az ozmózisnyomás változását előidéző sókat, puffe­reket, bevonatanyagokat vagy antioxidánsokat is tartalmazhatnak. A készítményekben ezenkívül gyógy ászát ilag értékes más anyagok is jelen lehet­lek. Az (I) általános képletű vegyületeket tartalma­zó gyógyászati készítményeket agyi elégtelenség kezelésére, ill. megelőzésére, továbbá a szellemi tel­jesítőképesség javítására (pl. agyi sérülések esetén, a geriátriában, alkoholimusnál stb.), alkalmazhat­juk. A dozírozás tág határokon belül változhat, és természetesen az adott eset követelményeitől függ. □íiális adagolás esetén az (I) általános képletű vegyületek napi dózisa általában kb. 10—2500 mg; r fenti határok azonban szükség esetén átléphetők. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat, a példák­ra korlátoznánk. 7. példa a) 6,0 g (R,S)-4-amino-2-hidroxi-vajsav 60 ml vízmentes o-xilollal képezett szuszpenziójához ke­verés közben 15,8 ml hexametil-diszilazánt és 0,10 ml trimetil-klór-szilánt adunk. A reakcióelegyet 4 órán át keverés közben forraljuk, majd bepárol­juk és a maradékot ledesztilláljuk. A kapott (R,S)­­-3-(trimetil-szililoxi-)2-pirrol idinon forráspontja 85—87 C°/0,2 Hgmm és olvadáspontja 35—37 °C. Kitermelés: 6,7 g (kb. 77%). b) 5,0 g (R,S)-3-)trimetil-szililoxi)-2-pirrolidinont 130 ml vízmentes tetrahidroíuránhoz adunk, majd —30 C°-on 6 perc alatt 14,4 ml kb. 2 mólos hexán butil-litium-oldatot csepegtetünk hozzá. Az elegyet —30 C°-on 30 percen át keverjük, majd 4,92 g p­­-metoxi-benzoil-klorid 10 mb vízmentes tetrahidro-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom