180595. lajstromszámú szabadalom • Csővezetékben lüktető, áramló folyadék átáramló mennyiségének mérésére való készülék
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 180595 SZOLGALATI TALÄLMÄNY A bejelentés napja: 80. VIII. 01. (1930/80) A közzététel napja: 82. VII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. VIII. 31. Nemzetközi osztályozás : NSZO3 G 01 F 1/56; di F Tms Feltalálók : Dr. Takátsy Tibor gépészmérnök, Mosonmagyaróvár, 25%; Balogh Zsolt üzemmérnök, 20%; Vörös Ferenc gépészmérnök, Kaposvár, 15%; Kacz Károly gépészmérnök, Mosonmagyaróvár, 10%; Kapitány Ferenc gépészmérnök, 10%; Stépán Zsolt gépészmérnök, 10%; Gyánó József villamosmérnök, Kaposvár, 5%; dr. Tamás Károly agrármérnök, Kalocsa, 5%. Szabadalmas: Mezőgazdasági Főiskola, Kaposvár Csővezetékben lüktetve áramló folyadék átáramló mennyiségének mérésére való készülék A találmány tárgya csővezetékben egyenetlenül, vagyis lüktetve áramló folyadék mennyiségének mérésére szolgáló készülék. A találmány elsősorban elektromosan vezető folyadék, főleg tej mennyiségének mérésére való, de alkalmas a készülék más folyadékok átáramló mennyiségének a mérésére is. Zárt csővezetékben lüktetve, vákuum hatására szállítólevegővel áramoltatott és habosodásra hajlamos folyadék (pl. tej) mennyiségének mérésére már ismeretes az úgynevezett váltóedény rendszerű készülék, melynek működési elve a következő: a folyadék egy vezérelt váltócsapon át két befogadó edény közül váltakozva hol az egyikbe, hol a másikba áramlik. Az edényekben egy adott térfogat behatárolására elektródát szereltek be, az edények alján pedig folyadék-leeresztő csap van. Ha a folyadék-beeresztő csap nyitva van (az edény töltődik), az edény folyadék-leeresztő csapja zárt helyzetében van, és mikor a folyadék ebben a fogadóedényben eléri az adott térfogatot határoló elektródát, az áramkör záródása folytán a vezérlőberendezés az edény beeresztőesapját és a vákuumszelepet átváltva az edényt a vákuumkörről leválasztja, és a leeresztő csapot nyitja. Így az adott folyadékmennyiség az edényből kifolyik. Ezzel egyidőben a másik edény beeresztő csapja és vákuumszelepe nyit, leeresztő csapja zár, így most ez az edény kapcsolódik a vákuumkörre és töltődik a felső folyadékszint eléréséig, majd pedig a folyamat ismétlődik. Az időegységben létrejött átváltások száma 5 megfelel az átáramlott folyadék mennyiségének. A berendezés hátránya, hogy terjedelmes, bonyolult, sok mozgó és kopásnak kitett alkatrészt tartalmaz, karbanta'rtása költséges, emellett pon- 10 tatlan, mert az edénybe utoljára belökődő folyadékmennyiség nagy valószínűséggel nem egyenlő azzal a mennyiséggel, ami éppen szükséges lenne az elektróda eléréséhez, hanem ennél több. Az eltérés nagyon számottevő lehet, mert kép- 15 zelhető, hogy a felső szint eléréséhez pl. 0,5 liter lenne szükséges, de az utolsó lüktetésnél 1,5 liter kerül az edénybe. Ehhez járul, hogy habzásra hajlamos folyadékok esetén a folyadék felszínén levő hab is folyadékként érzékelődik, 20 ami további pontatlanságot okoz, így a mérési pontatlanság tapasztalat szerint 15—20% is lehet; a készülék tehát nem alkalmas a fejők egyéni teljesítményének megállapítására. Egy másik ismert megoldás lényege az, hogy 25 a vákuumleválasztó edényzetbe egy alsó és egy felső szintérzékelő elektródát építenek be. Ha az edényben a folyadék eléri a felső"elektródát, zárja annak áramkörét és ezáltal egy kalibrált szivattyút bekapcsol, amely az alsó szintig le- 30 szívja a szállítóvákuumról leválasztott folyadé-180 595 1
