180569. lajstromszámú szabadalom • Új típusú radiolumineszcens fényforrás
MAGYAR NÉPKÖZT ARSASÄG SZABADALMI 180569 LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY w Bejelentés napja: 1980. III. 28. (733/80) Közzététel napja: 1982. VII. 28. Nemzetközi osztályozás: NSZO3 G 21 H 3/02, H 01 J 65/08 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. IV. 30. _ . _ > X. % Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Bursics László, oki. vegyész, 40%, Budapest, MTA Izotóp Intézete, Budapest dr. Forster Tibor, oki. vegyészmérnök, 40%, Budapest, Szabó András, vegyésztechnikus, 10%, Budapest, Kollár Kálmán, üvegtechnikus, 10%, Fót Űj típusú radiolumineszcens fényforrás 1 A találmány olyan radiolumineszcens fényforrásra vonatkozik, melyben radioaktív gáz sugárzása gerjeszti az átlátszó anyagból készült, gáztömör burkolatban levő lumineszcens anyagot. A hagyományos „világító festékek'’ valamilyen szilárd radioaktív izotóp és lumineszcens anyag összeragasztott keverékéből állnak. Az egyik legolcsóbb és legkevésbé veszélyes izotóp, a trícium ilyenkénti alkalmazása csak valamilyen szilárd vegyületének formájában lenne lehetséges. Ez esetben azonban nem lehet nagy felületi fényességet elérni, mivel a trícium kis energiájú sugárzásának nagy része a luminofor gerjesztése nélkül elnyelődik. A trícium és más, kevésbé jelentős izotóp világítás céljára való alkalmazása érdekében kifejlesztettek olyan fényforrásokat, amelyekben gáz halmazállapotú izotópot alkalmaznak a luminofor gerjesztésére. Ilyent ismertet az 1 426 330. sz. és az 1 164 623. sz. angol szabadalom. A gáz halmazállapotú radioaktív izotópot alkalmazó lumineszcens fényforrásokat a katódsugárcsövek mintájára fejlesztették ki, azaz a lumineszkáló ernyőt a fényforrás burkolatára viszik fel, amit a fényforrás burkolatába zárt radioaktív gáz sugárzása gerjeszt. Ennek a megoldásnak az a hibája, hogy a kis energiájú sugárzást kibocsátó izotópok, mint pl. a trícium sugárzásának jelentős része önab-2 szorpció miatt elnyelődik. Az önabszorpció mértéke a gáz sűrűségének függvénye, így a gerjesztő izotóp mennyiségének növelésével a kibocsátott részecskék száma ugyan nő, de a sugárzás 5 önabszorpciója miatt a lumineszkáló ernyőt elérő gerjesztő részecskék száma ezzel nem arányos (átlagenergiája is csökken), sőt egy adott felületi fényességnél nagyobb nem is érhető el, mivel a radioaktív gáz mennyiségének (sűrűsé- 10 gének) növelésével a sugárzás hatótávolsága csökken, így a fényforrás belsejében kialakul egy olyan „vak-tér”, amelyben levő radioaktív gáz által kibocsátott részecskék egyike sem éri el a lumineszkáló ernyőt. A radioaktív gáz 15 mennyiségének (sűrűségének) további növelésével ez a nem hasznosítható térrész tovább nő. A alálmány tárgya olyan radiolumineszcens fényforrás, amely a gerjesztett energia jobb hasznosítását, illetve a nagyobb felületi fényes- 20 séget új típusú szerkezeti felépítésével éri el. Az eddigi megoldásoknál alkalmazott egyetlen lumineszkáló ernyővel szemben a találmány térben egymás mögött elhelyezkedő lumineszkáló rétegekből álló rendszert alkalmaz a gerjesztő 25 részecskék energiájának fénnyé történő konvertálására. A fényforrás belsejében levő lumineszkáló rétegeket többféleképpen lehet előállítani: pl. vékony, összeragasztott fényporból álló rétegek 30 vagy minden oldalukon luminoforral bevont, 180 569 1
