180556. lajstromszámú szabadalom • Teák aromásítására szolgáló granulátumok és eljárás ezek előállítására

szerű komponenst tartalmaz, amely a főzetben nem oldódván, annak felületén gusztustalan zsírréteg formájában gyűlhet össze. A 4, 076, 847 sz. USA szabadalmi leírás szerin­ti megoldásnál vízoldható, hosszú láncokat tar­talmazó poliszacharid (például dextróz, gumi­­arábikum, és egyebek) vizes oldatában oldják az aromaadó anyagot, majd a kapott oldatot ön­magában ismert módon, például porlasztva szá­rítással granulátumokká alakítják, végül a ka­pott granulátumokat külső felületükön teaporral vonják be. Ez a kompozíció már nem tartalmaz zsírszerű komponenseket, de továbbra sem sta­bil kellően önmagában, mert a leírás szerint is antioxidánsok hozzáadását javasolják. A nem kielégítő stabilitás várható, hiszen a határozott üreggel nem rendelkező lineáris poliszacchari­­dok nem képesek az aromakomponensekkel olyan stabil zárványkomplexet képezni, mint a találmányunk szerint alkalmazott ciklodextri­­nek. A fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy egyik korábbi megoldás sem elégíti ki kel­lő mértékben a stabilan aromásított tealevelek­kel szemben támasztott követelményeket. Mint ismeretes (174 699 sz. magyar szabadal­mi leírás), az aromaanyagokat ciklodextrin komplexbe zárással meg lehet védeni a légkör kedvezőtlen behatásaitól. A komplexbe zárás megszünteti az aromaanyag illékonyságát, és megvédi a legtöbbször könnyen oxidálódó aro­ma molekulákat a légkör oxidáló hatásától is. Az aromatizált, és tasakolható teakeverékek iránt felmerülő igény kielégítésére a fentiek alapján az a megoldás kínálkozott, hogy az aro­­matizálásra felhasználni kívánt aromaanyagokat ciklodextrin zárványkomplexeik formájában ke­verjük a tasakolás előtt a tealevélhez. így meg­oldódott volna az aromaanyag védelme, és lehe­tővé vált volna a tetszés szerinti illatú teák elő­állítása. Az, hogy a kifőzés előtt a teatasak ciklodextrin komplex alakjában tartalmazza az aromaanyagot a teaital elkészítésénél nem okoz nehézséget, mert a forró víz hatására a komp­lexből felszabadul az aromaanyag. Mind a ciklodextrin zárványkomplexszel, mind a mikrokapszulázott aromával történő teaaro­­másításnál azonban hátrányként jelentkezik a komplex finom szemcsemérete. A finom szemcseméret bár megkönnyítette az aromakomplex és a tealevelek összekeverését, a tasakológépben a keverék szétvált. Az aroma komplex szemcsemérete 18—20 fajtérfogata mintegy 1,5 cm3/g. Ez jelentősen eltér a tea­levél mintegy 750 /.i szemcseméretétől és kere­ken 3 cm3/g faj térfogatától. A szétválást a tasakológép üzem közbeni rezgése elősegítette. A kitűzött célt, a tealevelek aromaanyag cik­lodextrin komplexszel való aromatizálását a találmány szerint olyan módon érjük el, hogy az aromaanyag ciklodextrin komplexéből a tea­levelekével közel azonos szemcseméretű és faj­térfogatú granulátumokat készítünk, és ezeket keverjük az aromásítandó tealevelekhez. A találmány szerinti granulátumok a fentiek­ben megadott fizikai paramétereiken túlmenően olyanok, hogy forró vízben gyorsan, maradék­talanul oldódnak, nem változtatják meg a tea­ital színét, fényáteresztő képességét, és a benne levő aromán túlmenően semmiféle további ízzel, vagy illattal nem járulnak hozzá a teaital ízé­hez, aromájához. A találmány szerinti, teák aromásítására szol­gáló granulátum az aromásító komponensként a citromolaj, borsmentaolaj, jázminolaj, ánizs­­olaj vagy bergamottolaj ciklodextrinekkel ké­pezett zárványkomplexei közül egyet vagy töb­bet, és ezen komponens 100 súlyegységére szá­molva. kötőanyagként 10—30 súlyegység dextránt és vagy 10—40 súlyegység lineáris dextrint, vagy 8—25 súlyegység gumiarábikumot, vagy 10—30 súlyegység metilcellulózt, vagy 10—30 súlyegység hidroxietil-cellulózt, vala­mint 0—100 súlyegység tealevél-törmeléket, 0—15 súlyegység glicerint és a tésztaszerű konzisztencia eléréséhez szükséges 5—100 súlyegység vizet tartalmazó homogén massza légnedvességűre szárított 0,5—1,0 mm szemcseméretű granulátu­maiból áll. Előnyös, ha a kötőanyagként alkalmazott dextrán, gumia’rábikum, metilcellulóz, lineáris dextrin, hidroxietil-cellulóz összmennyisége 8—20 egységnyi. Ezeket a kötőanyagokat külön­­külön, vagy kombinációban alkalmazhatjuk. Igen előnyös, ha kötőanyagként dextránt hasz­nálunk. Aroma komplexként előnyösen a bergamott­olaj, a citromolaj, a jázminolaj, a borsmenta­olaj, és az ánizsolaj ß-ciklodextrin komplexét használhatjuk. Esztétikai szempontból előnyösen lehet, ha a granulátum színe nem üt el a tealevelekétől. A granulátum megfelelő színezésére előnyösen használhatjuk a tealevelek elporlásából kelet­kező tealevél-törmeléket. A találmány szerinti granulátumot oly módon állítjuk elő, hogy az aromásító komponensből, szilárd kötőanyagból és kívánt esetben tealevél­törmelékből szilárd keveréket készítünk, majd ehhez dagasztógépben hozzákeverjük a glicerint és a vizet. A keverék homogenizálása után ka­pott tésztaszerű masszát granuláljuk, szárítjuk, aprítjuk, és a 0,5—1,0 mm szemcseméretű frak­ciót kiszitáljuk. A nagyobb szemcséket újabb aprításnak vetjük alá, míg a kisebb szemcséket kevés víz hozzáadásával újból összedagasztjuk, granuláljuk, szárítjuk és aprítjuk. Ily módon a teljes keverékmennyiséget a kívánt szemesemé- , retű granulátummá alakíthatjuk. A kapott granulátumot az aromásítás mérté­kének megfelelő arányban összekeverjük az aromásítandó tealevelekkel, és tasakológépbe töltve filteres tasakokba töltjük. Az aromásí­tott tea nem légzáró csomagolásban is évekig megőrzi aromáját. A találmány további részleteit a kiviteli pél­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom