180551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz tisztítására

3 180551 4 bizonyos érték felett erodeálja az összekötő szöve­tet. Az új elgondolás értelmében végzett szisztemati­kus kutatás segítségével, sikerült egy olyan egyen­letet felállítani, amelynek segítségével az eljárást bármely vízre alkalmazhatjuk és így előre meghatá­rozható és kívánt mértékű tisztítás érhető el. Ennek az elgondolásnak megfelelő egyenlet meg­határozásához meg kellett vizsgálni egyrészt a ke­zelendő víz áramlási sebessége, illetve az aktív szén ágyon átfúvatott oxigén-tartalmú gáz sebessége közötti összefüggéseket, másrészt pedig ezen para­métereknek a hatását az ágy természetére és fel­építésére, illetve az 1 m3 aktív szénnel óránként eltávolítható szennyezés mennyiségére. Mielőtt ismertetnénk a találmány szerinti eljá­rást, illetve a rögzített aktív szén ágyas tisztítási eljárásban elért technológiai fejlődést, először össze­gezzük az eljárást befolyásoló elsődleges és másod­lagos paraméterekre vonatkozó tanulmányok leg­főbb eredményeit. Először is, a vizsgálatok azt mutatták, hogy a szemcsés ágy keresztmetszetének m2-ére vonatkoz­tatva a 10 m3 óránkénti áramlási sebességet meg nem haladó sebességű víz esetében definiálhatunk egy olyan alfa paramétert, amely a szemcsék kö­zött elhelyezkedő oxigén-tartalmú gáznak azt a ma­ximális térfogatát jelenti, amely még nem károsítja az aktív-szén ágy működését azon ciklusidő alatt, amely az ágynak két ellenáramban történő kimosá­sa között telik el. Figyelembevéve a gáznak a szén­ágyban történő mozgását megállapítottuk, hogy az oxigén-tartalom gáz befúvásának az alábbi egyen­letet kell kielégítenie : Qi — < s ~ (oce—Kj)v (16) ahol Q, az odavezetett oxigén-tartalmú gáz meny­­nyisége m3/órában, e az ágy porozitása, azaz a szénnel nem kitöltött térfogat; a az előbb említett térfogatnak az a része, amelyet a gáz elfoglalhat anélkül, hogy a kezelés hatásossága csökkenne; S az ágy keresztmetszete m2-ben ; v pedig az ágyban áramló gázbuborékok átlagos sebességének verti­kális komponensét jelenti m/órában kifejezve, és végül Kj konstans annak a térfogatrésznek felel meg, amelyet a nem áramló gázbuborékok foglalnak el. Ahhoz, hogy megtaláljuk az összefüggést a be­vezetendő oxigéntartalmú gáz mennyisége és a tisz­títandó víz mennyisége között, meg kell állapíta­nunk annak az oxigéntartalmú gáznak a mennyisé­gét, amely biztosítani tudja a granulált ágy számára azt az oldott oxigénmennyiséget, amely feltétlenül szükséges a biológiai tisztításhoz. Ha ÖD-val jelöl­jük az 1 kg víz kezeléséhez szükséges oxigén meny­­nyiségét, az alábbi összefüggést kapjuk: Qa-OD K3-R ^Qi (2) ahol Q2 a kezelendő víz mennyisége m3/órában, R a teljes átviteli tényező, azaz a ténylegesen oldott oxigén mennyisége kilogrammban, a szén ágyba vezetett és szintén kilogrammban kifejezett oxigén 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 mennyiségéhez viszonyítva. K2 jelenti a gázban az oxigén koncentrációját, kg/m3-ben kifejezve. Ha az (1) egyenletből kapott Qx értéket behelyet­tesítjük a (2) egyenletbe, olyan összefüggést ka­punk, amely csupán a kitermelt vízre vonatkozik, nevezetesen : Qa — < s KaJ R OH *v(as—K,) (3) Az eljárás optimális kihasználása érdekében a Q2 víz mennyiségét, olyan értéken kell tartani, amely legalább az ágy biológiai képességével azonos, hogy így kielégíthessük annak oxigén igényét, OD-t. így a feltételekre az alábbiakat írhatjuk: Qa-OD Sh (5) ahol h a granulált ágy magassága méterben és K3 jellemzi az ágy biológiai kapacitását, amelynek se­gítségével OD kiküszöbölhető (vagyis az OD az oxigénmennyiség, amelyre 1 m3 granulált anyagnak 1 óra alatt szüksége van). Mint azt a későbbiekben látni fogjuk, a gyakor­latban az eljárás hatékonyságát úgy tudjuk opti­mumon tartani, hogy a kezelendő vízbe egy szon­dát helyezünk, amely méri az oldott oxigént, és ennek segítségével folyamatosan szabályozzuk a be­vezetett gáz mennyiségét. így csak annyi oxigént táplálunk be minden időpillanatban, amely éppen szükséges és elegendő. Általánosságban megfogalmazva, a víz tisztítá­sára vonatkozó találmány szerinti eljárás azon az ismert eljáráson alapszik, amely szerint a vizet va­lamely rögzített-ágyas szemcsés anyagon keresztül vezetjük, az ágy magasságának közepe táján leve­gőt fúvatunk be és a betáplált kezelendő víz meny­­nyiségét és az oxigén-tartalmú gáz befúvását úgy szabályozzuk, hogy az alábbi összefüggések telje­süljenek: Qi- < (ae—KX)V (1) Qa KaR "s'^'ÖD •v(ae—Kd (3) és egyidejűleg: q,od (J, K3 ■ h — sK,TMgy-4— _ (t) Az itt szereplő paraméterek definícióit fent meg­adtuk. Mint majd a fent definiált eljárás részletes jellem­zésénél látni fogjuk, valamint a fenti összefüggések értelmében is Q, és Q2 arányának szabályzását úgy hajtjuk végre, hogy az azt befolyásoló paraméterek egyikét vagy másikát vezéreljük. Például ha növek­szik a kezelendő víz mennyisége, és ez a kívánt értéknél több oxigén-tartalmú gáz befúvásához ve­zetne, ebben az esetben megváltoztathatjuk a gáz oxigén-koncentrációját, vagy a kezelendő víz meny-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom