180546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erőművi blokkok villamos terhelésének vezérlésére
11 180 546 12 Egyszerűbb esetben C=0 értéket vehetünk. A fentiekből kitűnik, hogy ha a blokkok számítógépei szolgáltatják az általuk számolt 2a és b paramétereket, a Q hőfogyasztás meghatározható. Az eljárást foganatosító berendezésekben esetleg bekövetkező meghibásodások következtében létrejövő hibás kimenő vezérlőjelek kiszűrése érdekében célszerű egy blokk terhelésváltoztatását korlátozni. Az új terhelési érték és a pillanatnyi terhelési érték közötti különbség 50 MW-ot nem haladhat meg, ha ennél nagyobb, akkor nem kerül végrehajtásra. A kétféle terheléselosztási eljárás között az a különbség, hogy az optimális gazdaságosságra törekvő eljárás a külső új terhelési parancsra, vagy az erőműben történő lényeges változás hatására (pl. hőkapcsolás megváltozása) ad új értékeket, ellenben a nagysebességű (gyors) eljárás folyamatosan új terhelési értékeket szogláltat. Ennek oka, hogy ez utóbbi az erőműrész blokkjaira a terhelésváltoztatást egyenletesen osztja szét. Előfordulhat azonban, hogy a blokkok terhelésváltoztatási sebessége eltér egymástól, így a terhelésváltoztatás nem egyszerre fejeződik be, ami a gyors terhelésváltoztatás követelménye. Általános esetben az átterhelés folyamán a terhelésváltoztatást, azaz az új érték és a pillanatnyi terhelések összegének különbségét, folyamatosan meghatározzuk, és a szétosztásban részt vevő blokkokra egyenletesen szétosztjuk, így az egyes blokkokra kiosztott értékek eltérhetnek az előző kiosztásnál adott értékektől, és ezáltal az átterhelést az egyes blokkok azonos időben fejezik be. A speciális esetekben, mint a szélső értékek és környezetük, a terheléselosztás kissé eltér az előzőleg ismertetettétől, mert egyik blokk hamarabb elérheti üzemi szempontból engedélyezett szélső értékét. A terheléselosztásból származó kimenő S vezérlőjelet úgy célszerű előállítani, hogy az végértékét nem ugrásszerűen (3. ábra), hanem szakaszosan (4. ábra) érje el. Ennek egyrészt az az oka, hogy az elosztás esetleges hibája vagy a jel kimaradása üzemzavart okozna, másrészt a kazánturbina átterhelését úgy lehet optimálisan végrehajtani, ha az ugrásszerű átterhelés helyett a terhelésváltoztatás csak kezdeti szakaszban ugrásszerű, a további befejező szakasz pedig lépcsősen van kialakítva. A cél ugyanis az, hogy az átterhelést a legrövidebb idő alatt úgy hajtsuk végre, hogy a kazán—turbina együttesre káros hőfeszültség ne keletkezzék. A kimenő analóg S vezérlőjel időbeli lefolyását a fentieknek megfelelően a 4. ábra szemlélteti. Az ábra szerint az S vezérlőjel ti—to idő alatt ugrásszerűen a korábbi Sí értékről S, értékre változik, Í2—ti idő alatt pedig lépcsősen változik, és Í2 pillanatban eléri a végleges S2 értéket. A lépcsők finomításával elérhető, hogy a ti—12 szakaszban átlagos meredekséggel számolhassunk, és azt a kazán—turbina együttesre nézve a legkedvezőbb értékre állíthassuk be. A t: időpillanatban a kimenő S vezérlőjel változásában az S, értéknél törés mutatkozik, ezt a továbbiakban töréspontnak nevezzük. Előnyösen a töréspont a kiinduló Sí értéktől mindig azonos mértékben különbözik, ami által biztosítva van, hogy az átterhelés kezdeti ugrása független a kazán—turbina együttes munkapontjától, és csak a beállított értéktől függ. Célszerű az eljárás során figyelembe venni a turbinától érkező olyan jelet, amely éppen a töréspontra jellemző. így megvalósítható, hogy a töréspont mindig a turbinának legjobban megfelelő legyen. Célszerű továbbá figyelemmel kísérni az egymást követő átterhelések irányát is. Ez azt jelenti, hogy az azonos irányú átterhelések csak akkor történnek meg a leírtaknak megfelelően, ha a két átterhelés között egy meghatározott biztonsági időkülönbség (kb. 10 perc) fennáll, míg ennek hiánya esetén a második átterhelés csak a lépcsős szakasznak megfelelően történik meg. Egymást követő ellentétes irányú átterheléseknél az átterhelés akkor is a leírtak szerint történik, ha a biztonsági idő még nem telt el. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás erőművi blokkok villamos terhelésének vezérlésére, amelynek során az erőmű számára parancsjellel előírt mindenkori villamos terhelést az erőmű blokkjai között elosztva a blokkok terhelését meghatározó vezérlőjeleket állítunk elő, azzal jellemezve, hogy a vezérlőjelek előállítását a parancsjelnek az elosztás üzemmódjára vonatkozó része szerint vagy az egyes blokkokra azonos terhelésváltoztatást adva úgy végezzük, hogy minden egyes blokkra az előírt terhelést az illető blokknál mért minimális és maximális terhelésérték között állapítjuk meg, és a nem szélső terhelésértékre adódó blokkok terhelését meghatározó vezérlőjeleket (S) az illető blokk mért pillanatnyi terhelése alapján a összefüggésnek megfelelően képezzük, ahol n az elosztásban részt vevő blokkok száma, k a szélső terhelésértékre adódó blokkok száma, j = = n—k a nem szélső terhelésértékre adódó blokkok száma, S, a nem szélső terhelésértékre adódó j-ik blokk terhelését meghatározó vezérlőjel, K állandó, P,. az elosztásban részt vevő blokkok együttes előírt villamos terhelése, P„ a nem szélső terhelésértékre adódó j-ik blokk pillanatnyi terhelése, Pek a szélső terhelésértékre adódó blokkokra előírt terhelés összege, fP„ pedig a nem szélső terhelésértékre adódó blokkok pillanatnyi terhelésének összege, vagy az erőmű optimális tüzelôanyag-fogÿàsztàsának megfelelően úgy végezzük, hogy az egyes blokkoknál mért blokkparaméterek alapján 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
