180546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erőművi blokkok villamos terhelésének vezérlésére
7 180 546 8 mény) és a tüzelőanyag-fogyasztásra jellemző értékeket. Minthogy a két I., II. erőműrész egymástól elhanyagolható mértékben tér el, elegendő az egyik elemzése. À külső teherelosztó központtól mindkét I., II. erőműrész számára két érték érkezik. Ezek a terhelési értékek MW-ban egész értékre kerekítve, és a terhelésváltoztatásra jellemző logikai érték, amely ha 0, az átterhelést az erőművi szempontok figyelembevételével kell végrehajtani (az optimumszámítás eredményeként kiadódó értékeket kell elérni), ha 1, akkor az ' átterhelést a maximális terhelésváltoztatási sebességgel kell végrehajtani. A blokkoktól érkező jelek a blokkhoz tartozó számítógépen keresztül vagy közvetlenül is érkezhetnek. Egy-egy blokktól a villamos teljesítmény érték (wattos teljesítmény) és a szeleppontokra jellemző értékek érkeznek. A pillanatnyilag mért teljesítményértékeket simítjuk, hogy a mérési zajokat kiszűrjük, valamint kerekítjük. A kezelő által beadott információk a következők: az üzemelő gépek helyszáma, a felterhelési sorrend, a számításokhoz szükséges, a gépre jellemző értékek (pl. határterhelések, tüzelőanyag-fogyasztásra jellemző együtthatók stb.). A felterhelési sorrend megadására akkor kerül sor, ha valamelyik blokk üzeme egyértelműen kedvezőbb, mert pl. a másiknál javítás miatt az előmelegítőket kizárták. Az eljárás kimenő vezérlőjelekként egy-egy I., II. erőműrész blokkjainak terhelésértékével arányos jeleket ad. A blokk a megadott terhelésértéket a szabályozóberendezésen beállított terhelésváltoztatási 'sebességgel éri el, majd a terhelést állandó értéken tartja, amíg újabb terhelésértéket nem kap. A kezelő részére a megjelenítőkön megjelenő értékek további kimenő jeleket képviselhetnek. A terheléselosztás speciális esete, ha csak egy blokk terhelését befolyásolhatjuk az eljárással. Ekkor a kívülről előírt teljesítmény — megfelelő ellenőrzések után — képezi a kérdéses blokk alapjelét. Az ellenőrzés azt jelenti, hogy a teljesítményérték a minimális értéknél nem kevesebb-e, vagy a maximális értéket nem haladja-e meg, ha igen, akkor a megfelelő szélső értéket veszi fel a blokk. A továbbiakban az I. ill. II. erőműrész nagysebességű átterhelésére vonatkozó eljárást ismertetjük. A nagysebességű átterhelést azáltal biztosítjuk, hogy az új terhelési értéket a blokkok egyszerre érik el. Ellenkező esetben ugyanis az erőműnél terhelésváltoztatási sebessége csökkenne, mivel az egyik blokk már elérte ugyan az új terhelési értéket, de a másik még nem. A blokkok azonos terhelésváltoztatási sebessége végett azonos terhelésváltoztatást írunk elő: P _P -p _p _ Oft + ^)e-(P„ + rj 2 ahol az ,,e” index az előírt (új) terhelési értékre, a ,,t” index pedig a pillanatnyi terhelési értékre utal. Ebből átrendezéssel adódik, hogy P ... ('’• í ‘V1- _ ' 2 2 Ha az előírt terhelési értékek a minimális terhelésnél kisebbek, vagy a maximálisnál nagyobbak, akkor a megfelelő szélső értékek lesznek az új terhelési értékek. Ha az előírt terhelési én tékek közül az egyik a szélső értékekeken kívüli, akkor a megfelelő blokk a szélső értéket veszi fel, a másik blokk pedig az I., ill. II. erőműrész előírt terhelési értékéből a rájutó részt: P, = P, szélső P^P, + P3)„ — P„ ahol i = 1, 2 és j = 2, 1 feltéve, hogy ezzel a saját szélső értékét nem lépi túl, ha túllépné, akkor az L, ill. II. erőműrész a szélső értékek figyelembevételével nem tudja a terhelést vinni, tehát a blokkok szélső terhelési állapotba mennek. Ha az új terhelési értékeket a blokkok úgy érnék el, hogy az egyik vagy mindkettő szeleppontba Kerülne, akkor az új terhelési értékeket, ennek elkerülése végett az alábbiak szerint korrigáljuk: P,e ± n. A p P„ ± n. A P. Az n és AP értéke később kerül meghatározásra, a szelepponti sávok ismeretében. Az előjeleket úgy választjuk meg, hogy Ple és P,„ értéke egymáshoz a korrekció után közel legyen. Ha n.AP értéke egy megadott határnál nagyobb, és a szeleppontok elkerülése nem sikerült, akkor olyan terhelési értékeket írunk elő, amelynél csak az egyik blokk keriil szeleppontba Ez utóbbinak a valószínűsége nagyon csekély. A továbbiakban az erőműrész optimális tüzelőanyag-fogyasztásának meghatározását ismertetjük. A blokkhoz tartozó számítógépek a tüzelőanyaghő-felhasználás számítását végzik. Ezekből az adatokból a tüzelőanyaghő mint a teljesítmény függvénye meghatározható: q = A, • P2 + B, • P + C, i = 1, 2, 3, Az együtthatók a szeleppontok közötti szaíkaszokra érvényesek. A terhelési intervallumot a szeleppontok három részre tagolják: a hármas számú szelep zárásáig, a hármas és négyes szelep között és a négyes szelep nyitásától kezdődő teljesítmények (2. ábra). A meghatározást úgy végezzük, hogy az elképzelhető új terhelési pontokban meghatározzuk a tüzelőanyag-fogyasztást, a tüzelőanyagfogyasztást korrigáljuk a szeleppontoknak és az átterhelési veszteségeknek megfelelően, majd kiválasztjuk pl. a tüzelőanyag-fogyasztás szempontjából optimális megoldást. A kívánt teljesítményt kielégítő gépterhelési 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
