180487. lajstromszámú szabadalom • Gázégő
3 180 487 4 gal stabilizált, főlángú és lángőrzött injektoros gázégőben a tüzelőanyag szerepét betöltő gáz nyomását használják az égéséhez szükséges levegő betáplálására is. A gázt az égő hossztengelyének irányában fúvókán keresztül vezetik be. A gáz nagy sebességgel áramlik be az égőfejbe, és rajta keresztül az égéstérbe. Sebessége lehetővé teszi, hogy az égéshez szükséges levegcmennyiséget magával ragadja. Ez a fajta gá;égő azonban nem használható olyan hőhasznos - tó berendezésekben, amelyek nagy túlnyomása tűztérrel rendelkeznek. Különböző speciális feladatok megoldására alkalmasak a 2254891, a 2,118.373 és a 2,222,990 lajstromszámú NSZK közzétételi iratokban szereplő égők. Az első ezek közül a kézi úton mozgatható injektoros elv i gázégők csoportjába tartozik, a második megoldás sugárzó falba beépített égőfej, míg a harmadik ún. atmoszférikus égő gázhalmazállapotú tüzelőanyag ok elégetésére. Szerkezeti kialakításuknál, főleg pedig a tüzelőanyag bevezetésének módjánál fogva közülük egyiket sem lehet nagy túlnyomású tűzterekked rendelkező berendezéseknél használni. Ugyanez a helyzet a harmadikként említett német leírásiban ismertetetthez hasonló megoldásnál, amelyet az 596.500 lajtstromszámú svájd szabadalmi leírás tartalmaz. Az előbbiektől eltérő megoldást találunk a 169.516 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban. Az ebben ismertetett ún. combustorba kis nyomású gázt vezetnek be axiális irányban. A gáz csekély nyomását a levegőáram nem tudja annyira fokozni, hogy ezáltal a tűztér nagyobb nyomása legyőzhető legyen, és így a gáz és a levegő keveréke akadálymentesen tudjon az égéstérbe bejutni. Ugyancsak axiális gázbevezetésű az a nagj üzemi hőfokon működő égőfej is, amelyet & 285.795 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírás ismertet. Sajátossága, hogy a levegőt tangenciális elhelyezésű furatokon keresztül vezetik be Ily módon a levegő perdületet kap, és magáva’ viszi az égő gázt is. A perdület előnyöser elősegíti ugyan a gáz és a levegő elkeveredését, a gáz nyomását azonban növelni nem tudja. Ezért ennél a megoldásnál sem tud akadálymentesen beáramlani a kis nyomású keverék a nagy nyomású égéstérbe. A 320.118 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásból ismeretes gáz halmazállapotú közegek elégetésére szolgáló olyan égőfej is, amelyben egy belső gázcső körül koaxiálisán helyezkedik el a levegőt szállító külső — körgyűrű keresztmetszetű — cső. A külső cső köpenye az égéstér irányába meg van nyújtva, és az így kialakuló örvénytérbe jut be először a gáz is és a levegő is. A két komponens összekeveredése már csak az örvénylést követően jön létre, és ezalatt a komponensek az égőfejtől eltávolodva egy bizonyos úthosszát már megtesznek. Emiatt egyrészt a tűztérnek az égőfej közelében lévő része tüzeléstechnikai szempontból nincs kihasználva, másrészt a berendezésbe beépített lángőr nem tudja a lángot szabatosan érzékelni. Ez főleg 2 akkor következik be, ha a levegő túlságosan nagy sebességgel érkezik az égőfejbe. Az előbhikenél fejlettebb megoldás található az 1,811.155 lajstromszámú NSZK közzétételi iratban. Jellegéből adódóan a készülék nem tipikus égőfej, hanem inkább hőcserélő, amelynek segítségével légnemű vagy folyékony közeget lehet fölmelegíteni. Ez abból is nyilvánvaló, hogy nyílt lángot nem adó, ún. sugárzó fűtőcsőként van kialakítva, és ezért kazán tűzterében nem tud jó hatásfokkal működni. A megoldásnak kétségtelen előnyei vannak, kedvezőtlen azonban, hogy csak igen nagy nyomású gáz működteti megbízhatóan, mivel csekély nyomás esetén az égéstermékek megrekednek benne. Ezért földgázzal vagy városi gázzal való üzemeltetésre nem alkalmas. Ugyancsak a fejlett megoldások közé tartozik az a gázégő is, amelyet a 267.727 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírás ismertet. Ennél egy gyűrű alakú gáztérből egyetlen furatsoron keresztül jut be a gáz az áramló levegő centrikusán elhelyezett csatornájába. A geometriai kialakítás szellemes ugyan, de nem jön létre a levegőnek olyan mértékű nyomáscsökkenése, illetve sebességnövekedése, hogy az képes lenne a gyűrű alakú gázteret kellő hatékonysággal „megszívni”. A szóban forgó gázégő nagy nyomású keveréket tud kis nyomású tűztérbe továbbítani, de kis nyomású gáznak nagy nyomású tűztérbe való bejuttatására alkalmatlan. A találmány célja olyan gázégő kifejlesztése, amely alkalmas arra, hogy kis nyomású gázt tüzeljünk el nagy nyomású tűztérben. A célkitűzéshez tartozik az is, hogy a gázégő elvi fölépítése alapján alkalmas legyen különböző méretű és hőteljesítményű kazánok fűtésére, mégpedig függetlenül attól, hogy tartályból vagy táphálózatból nyert városi vagy földgázt tüzeljenek el benne. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a kis nyomású gázt úgy kell hozzávezetni az égést tápláló levegőhöz, hogy a levegővel az könnyűszerrel keveredni tudjon azáltal, hogy az áramló levegő nyomása jelentős mértékben alatta maradjon a gáz nyomásának. Ebben az esetben ugyanis az áramló levegő mintegy magához tudja „szippantani” a gázt, és könnyűszerrel elegyedve vele be tudja szállítani azt a hőhasznosító berendezés tűzterébe. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti gázégő főleg kis nyomású légnemű tüzelőanyagoknak nagy nyomású tűzterekkel rendelkező hőhasznosító berendezésekben való elégetésére —, melynél a tüzelőanyagként szolgáló gáz az elégetést tápláló levegővel keveredve jut be a hőhasznosító berendezés tűzterébe, a gázégőnek a tüzelőanyag tartályához vagy táphálózatához kapcsolódó légvezeték-csatlakozó csonkja és a tűztérbe benyúló égőfeje van, az égőfej a bejuttatott gázkeveréket lángra lobbantó gyújtólángot szolgáltató gyújtópipával, a gyújtópipa közelében elhelyezett, a gyújtóláng iniciálására alkalmas gyújtóelektródával, valamint ugyancsak a gyújtópipa közelében az égőfejbe torkol5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
