180476. lajstromszámú szabadalom • Beálló gördülőcspágy
3 180 476 4 A feladat megoldása olyan beálló gördülőcsapágy, amelynek külső és belső csapágygyűrük futópályái között elrendezett gördülőtestei vannak, és amelynél a találmány értelmében legalább az egyik csapágygyűrű — célszerűen a külső — sugárirányban osztott kivitelű, éspedig nagyobb átmérőjű beállógyűrűje és kisebb átmérőjű betétgyűrüje van, és a beállógyűrű és a betétgyűrű sugárirányban kívülről nézve konvexen ívelt alkotójú forgásfelület — célszerűen szimmetrikus gömbhéj szelet — mentén van egymásba illesztve. A találmány szerinti gördülőcsapágy egy előnyös kiviteli alakjánál a beállógyűrű sugárirányban fel van hasítva. Egy másik előnyös kiviteli alaknál a gördülőtestek egynél több egymás melletti sorban vannak elrendezve. Egy további előnyös kiviteli alaknál a betétgyűrű és/vagy a belső csapágygyűrű a gördülőcsapágy forgástengelyére merőleges síkban — célszerűen szimmetrikusan — legalább két részre van osztva. Végül egy másik előnyös kiviteli alaknál a gördülőcsapágy a beállógyűrűnek és a betétgyűrűnek a gördülőcsapágy forgástengelye körüli egymáshoz képesti elfordulását meggátló elemmel, célszerűen a betétgyűrűben kialakított axiális horonnyal, a beállógyűrűben kialakított hasítékkal, valamint a hasítékon át a horonyba bevezetett biztosítólemezzel rendelkezik. A találmány szerinti beálló gördülőcsapágynál a gördülést és a csúszást kettéválasztottuk, ezáltal növekedik az élettartam, javul a hatásfok, és magasabb üzemi fordulatszám érhető el. Emellett a csapágy egyszerűbbé és olcsóbbá válik, mivel nincs szükség speciális futópályák, illetve görgők kialakítására, ugyanakkor a beállógyűrüt gyengébb minőségű anyagból is készíthetjük, mivel az kisebb igénybevételnek van csak kitéve. A találmány szerinti beálló golyóscsapágy a szennyeződésekre kevésbé érzékeny, mint a hordógörgős csapágyak, mivel a golyók gyakorlatilag nem csúsznak, csak gördülnek. Ugyanakkor a hagyományos beálló golyóscsapágyakhoz képest jelentős mértékben nő az axiális terhelhetőség. Ily módon lehetővé válik egy golyósoros beálló csapágy létrehozása is. A találmányt az alábbiakban a csatolt rajzokon vázolt kiviteli példák kapcsán ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra egy golyósoros beálló golyóscsapágy oldalnézete, félig metsszve; a 2. ábra az 1. ábra szerinti golyóscsapágy II— II metszete a belső részek elhagyásával; a 3. ábra a 2. ábrán jelölt III nyíl irányától vett nézet; és a 4. ábra két golyósoros beálló csapágy oldalnézete, félig metsszve. Az 1—3. ábrák szerinti beálló golyóscsapágynak külső 10 és belső 12 csapágygyűrűje van, amelyek között 14 gördülőtestekből (az adott esetben golyókból) álló gördülőtestsor van elrendezve. A 14 gördülőtestek a kerület mentén egyenletesen vannak elosztva és 16 kosárral vannak ellátva. A belső 12 csapágygyűrű külső felületén — szokásos módon — belső 18 futópálya van kialakítva. A külső 10 csapágygyűrű viszont — újszerű módon — nagyobb átmérőjű 20 beállógyűrűből és kisebb átmérőjű 22 betétgyűrűből áll. A 20 beállógyűrű (2. és 3. ábra) kerülete mentén egy A helyen, a csapágy forgástengelyén átmenő sugárirányú sík mentén fel van hasítva. Keresztmetszete közelítőleg téglalap alakú, de külső sarkai le vannak kerekítve, belső sarkai pedig a csapágy forgástengelyéhez képest mintegy 15°-os « szögben le vannak vágva. A 20 beállógyűrű belső felülete sugárirányban kívülről nézve konvexen ívelt alkotó jú F forgásfelület, pontosabban R sugarú szimmetrikus gömbhéjszelet, amelyet a csapágy forgástengelye és erre merőleges szimmetiiasíkja metszéspontjának megfelelő középpontú képzeletbeli R sugarú gömbfelület határoz meg. A 22 betétgyűrű a 20 beállógyűrűnél és a belső 12 csapágygyűrünél kisebb axiális méretű folytonos gyűrű, amelynek belső oldalán — szokásos módon — külső 24 futópálya van kialakítva, míg külső oldala — újszerű módon — sugárirányban kívülről nézve konvexen ívelt alkotójú F’ forgásfelületként van kiképezve, amely megfelel a 20 beállógyűrű belső oldalát határoló gömbhéjszeletnek, csak valamivel szélesebb annál. A 20 beállógyűrűt és a 22 betétgyűrűt sajtolással illesztjük egymásba oly módon, hogy a felhasított 20 beállógyűrűt kissé szétfeszítjük. A 20 beállógyűrű és a 22 betétgyűrű egymáshoz viszonyított forgástengely körüli elfordulását azáltal gátoljuk meg, hogy az A helyen a 20 beállógyűrűvel azonos axiális méretű (nem ábrázolt) biztosítólemezt helyezünk a hasítékba. Ezen a helyen a 22 betétgyűrű külső felületébe (nem ábrázolt) axiális irányú hornyok munkálnak be, amely befogadja a biztosítólemez egy részét. Az A helyen kialakított hasíték mindkét oldalán a 20 beállógyűrű végfelületeit 26 mélyedésekkel látjuk el, és a biztosítólemezen ezekbe illeszkedő bütyköket alakítunk ki. A bemutatott gördülőcsapágynál a 14 gördülőtest gyakorlatilag csúszás nélkül gördül a belső 12 csapágygyűrűbe és a 22 betétgyűrű között, mivel forgási síkja párhuzamos azok forgási síkjával. A 22 betétgyűrü és a 20 beállógyűrű közötti F forgásfelület mentén viszont tiszta csúszás van a terhelési irány változását követő beállás során, A 4. ábra szerinti példa az 1—3. ábrák szerintitől annyiban tér el, hogy két sor 14 gördülőteste van, amelyekhez külön belső 12 csapágygyűrűk, 22 betétgyűrűk és 16 kosarak tartoznak. A belső 12 csapágygyűrűket és a 22 betétgyűrűket lényegében az 1. ábra szerinti hasonló elemek forgástengelyre merőleges saimmetriasík mentén való megfelezésével alakítjuk ki, azzal az eltéréssel, hogy mindkét félben kü-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
