180474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbazol-származékok előállítására

szénatomszámú alkil)-észterekből történő előál­lítása két további lépést igényel, éspedig az a­­-metil-1, 2, 3, 4-tetrahidro-karbazol-2-ecetsav­­származék észterezését (4. példa) és iaz a-metil­­-karbazol-2-eoetsav-(kis szénatomszámú alkil)­­-észter de-észterezését (6. példa). A találmányunk tárgyát képező eljárás I) lé­pése szerint a (II) általános képletű a-metil-3--oxo-ciklohexán-malonsav-di-alkilésztereket Fischer-féle indol-szintézissel könnyen alakítjuk a (IV) általános képletű a-metil-tetrahidro-kar­­bazol-malonsav-di-alkilészterekké. Ez merőben meglepő, minthogy a malonátok savas közeg­ben közismert instabilitása alapján az indol-szin­­tézísnél alkalmazott savas közegben a (II) álta­lános 'képletű malonsav-diésztereknek a megfe­lelő malonsav-monoészterekké, sőt a megfelelő szabad malonsav-származékokká történő hidro­lízise, vagy pedig a megfelelő a-metil-3-oxo-cik­­lohexán-ecetsavhoz vezető egyidejű dekarboxile­­ződése és hidrolízise lett volna várható. A malonsav-diészterek savas közegben muta­tott instabilitásával kapcsolatban megjegyezzük, hogy a 3 896 145. számú amerikai egyesült ál­lamokbeli szabadalmi leírás 2. példája szerinti kiindulási anyag — -az a-metil-3-oxo-ciklohexán­­-malonsav-diietilészter — nem dekarboxilezhető szelektíven az «-metil-3-oxo-ciklohexán-ecetsav­­-etilészterré, haneim az a-metil-3-oxo-ciklohexán­­-ecetsavhoz vezető egyidejű de-észterezés játszó­dik le. Másrészről a találmányunk szerinti eljá­rás további előnye, hogy az ,(V) általános képle­tű karbazolil-malonsav-di-alkilészterek az iii) lépéssel könnyen a kívánt (I) általános képletű karbazolikeoetsav-iszármazékokká alakíthatók. A találmány tárgyát képező eljárás másik elő­nye, hogy az i) lépésnél keletkező (IV) általános képletű vegyületek aromatizálással könnyen az (V) általános képletű karbazolil-malonátokká alakíthatók. Ennek egyik oka, hogy a (IV) álta­lános képletű di-észterek az aromatizálási reak­ciónál alkalmazott szerves oldószerekben — kü­lönösen szénhidrogénekben — igen jól oldód­nak. Ezzel szemben a 3 896 145. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 3. példá­jában egy sav — a 6-klór-«-metil-l, 2, 3, 4-tet­­rahidro-karbazol-2-ecetsav — keletkezik, mely a fent említett oldószerekben gyakorlatilag old­hatatlan. A 3 896 145. számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás kitanítását szóról szóra ér­telmezve az (I) általános képletű a-metil-karba­­zol-2-eoetsav-származékok a megfelelő a-metil­­-1, 2, 3, 4-tetrahidro-karbazol-2-eoetsav-szárm'a­­zék aromatizálásával előállíthatok (8. oldal 35— 50. sor). Ez azonban a fentiek miatt, és figye­lembe véve az említett közbenső termékeknek az aromatizálási reakciónál alkalmazott oldószerek­ben mutatott igen alacsony olthatóságát, gya­korlatilag kizártnak tekinthető. így tehát a tet­­rahidro-karbazobeoetsav-származékot aromati­­zálás előtt a jobban oldható kis szénatomszámú alkil-aoetáttá kell észterezni, majd az aromati­zálási reakcióban kapott ikarbazol-ecetsav-(kis szénatomszámú)-alkil-észtert végül de-észtere­zéssel a kívánt a-metil-karbazol-2-eoetsav-szár­­mazekká kell alakítani. A találmányunk szerinti eljárás további elő­nye, hogy a 3 896 145. sz. amerikai egyesült ál­lamokbeli szabadalmi leírás (IV) képlete sze­rinti o-metil-1, 2, 3, 4-tetrahidro-karbazol-szár­­mazék az oldalláncban terner szénatomot tar­talmaz, mely részleges dehidrogénezéssel a meg­felelő a-metilén-származékká alakul, nem pedig a kívánt a-metil-származékiká. Ezzel, szemben a találmányunk szerinti eljárás aromatizálási lé­pésében ilyen exociklikus dehidrogénezés nem játszódhat le, minthogy a (IV) általános képle­tű tetrahidro-karbazol közbenső termékek oldal­láncában levő szénatomhoz hidrogénatom nem kapcsolódik. A találmányunk tárgyát képező eljárás i) lépé­sét iners szerves oldószer (pl. valamely alkanal, mint pl. metanol, etanol vagy propanol) jelen­létében előnyösen szobahőmérsékleten vagy en­nél magasabb hőmérsékleten (pl. mintegy 25— 100 °C-on) hajthatjuk végre. A keletkező (IV) általános képletű vegyületet kívánt esetben szo­kásos módszerekkel izolálhatjuk. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a keletkező (IV) ál­talános képletű reakcióterméket a következő lé­pésben in situ használjuk fel. A (IV) általános képletű vegyületek képvise­lői az alábbi származékok: d>imetil-(6-klór-l, 2, 3, 4-tetrahidro-2-karbazolil)­­-metil-malonát ; dietil-(64dór-l, 2, 3, 4-tetrahidro-2-karbazolil)­­-metil-malonát ; dipropil-(6-klór-l, 2, 3, 4-tetriahidro-2-karbazolil)­­-metilnmalonát ; dibutll-(6-klór-l, 2, 3, 4-tetrahidro-2-karbazolil)­­-metil-malonát ; dietil-(6-trifIuoimetil-l, 2, 3, 4-tetrahidro-2-kar­­bazolil)-metibmalonát ; dietil-(5-klór-l, 2, 3, 4-tetrahidro-2-karbazolil)­­-metil-malonát ; dietil-(74dór-l, 2, 3, 4-tetrahidro-2-karbazolil)­­-metil-malonát ; dietil-(8-klór-l, 2, 3, 4-tetrahidro-2-karbazolil)­­-metil-malonát. A (II) általános képletű vegyületek példáiként a dimetil-, dietil-, dipropil-, dibutil- és dipentil­­-a-metil-3-oxo-ciklohexán-malonátakat említjük meg. (III) általános képletű helyettesített fenil-hid­­razin-származékként pl. p-klór-fenilhidrazin al­kalmazható. Eljárásunk ii) lépését valamely szénhidrogén­­oldószerben (pl. benzol, toluol vagy xilol) vé­gezhetjük el. Oxidálószerként pl. valamely pa­­rakinont (pl. parakinont, klóranilt) tetraklór-p­­kinon, diklór-para-kinont vagy dieiano-para-ki­­nont) alkalmazhatunk. A reakciót szobahőmér­sékleten és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen visszafolyató hűtő al­kalmazása mellett történő forralás közben vé­gezhetjük el. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom