180472. lajstromszámú szabadalom • Elárás zsírsavnitrilek és glicerin együttes előállítására gliceridekből

7 180472 8 sékleten a fázisokat elválasztjuk. A zsírsavnit­­ril-fázisban maradó glicerint vízzel mossuk ki. A vizes fázisból (például desztillációval), izolált nyers glicerint ismert eljárások szerint (vö. Ull­­mann Encyklopedie der Technischen Chemie 7. kötet, 523—524 oldal (1956), például desztilláció­val tisztíthatjuk. A találmány szerinti eljárással a zsírsavnitri­­leket és a glicerint kiváló kitermeléssel állítjuk elő. A kitermelés a zsírsavnitrilre vonatkoztatva legalább 93%, de elérheti a 96%-ot is, a nyers glicerinre vonatkoztatott kitermelés pedig 95% (a kitermelést mindig a bevitt glicerid mennyi­ségére számított elméleti kitermelésre vonatkoz­tatjuk. A kapott zsírsavnitril legfeljebb 2 súly­százalék szabad zsírsavat és 10 súly száza lék — legtöbb esetben azonban 6 súlyszázaléknál ke­vesebb — zsírsavamidot tartalmaz mellékter­mékként. Az eltávolított reakcióelegyben található zsír­savakat és zsírsavamidokat célszerűen szintén zsírsavnitrilekbé alakítjuk át, úgy, hogy azokat a fázisok elválasztása után — vagy adott eset­ben a fázisok elválasztása előtt •— ammóniagáz és a már megadott katalizátorok jelenlétében utóreakciónak vetjük alá. Az utóreakciót végrehajthatjuk vagy csak az eltávolított zsírsavnitriltől elválasztott szabad zsírsavakkal és zsírsavamidokkal — adott eset­ben a még el nem távolított, nyers nitrillel együtt — vagy pedig az egész zsírsavnitril-fázist utó­kezeljük. Az utóreakciót különösen a követke­zők szerint folytatjuk le. Egy előnyös eljárás szerint a reaktor és a kon­denzálóberendezés közé frakcionálóoszlopot ik­tatunk be. Ezzel a frakcionálóoszloppal — amely tükörüvegkolonna vagy Raschig-gyűrűvel töl­tött jól szigetelt cső lehet —elválasztjuk a reak­ció folyamán intermedierként .képződött zsír­savamidokat és szabad zsírsavakat és visszave­zetjük azokat a reaktorba, míg a többi eltávolí­tott reakcióelegyet felfogóedényben gyűjtjük össze, ahol az a már leírtak szerint kondenzál. A frakcionálórendszer közbeiktatásával a ta­lálmány szerinti eljárást rendkívül egyszerűen, folyamatosan folytathatjuk le. A gliceridet — mint már leírtuk — az említett katalizátorokkal együtt vagy tetszés szerint valamilyen ínért, nemillékony oldószerrel — például paraffinolaj­jal — együtt adagolhatjuk a reaktorba. A be­vezetett ammóniagáz térsebessége ebben az eset­ben is legalább 200 Nl/1 kg glicerid x óra és az áthaladási teljesítmények általában magasabbak, mint azt a nemfolyamatos eljárás esetén meg­adtuk. A hőmérsékletet előnyösen 220—270 °C-on, különösen 230—250 °C-on tartjuk. A reakció alatt a gliceridet folyamatosan utántápláljuk. A gliceridnek és a katalizátornak a keverékét is adagolhatjuk folyamatosan. A zsírsavnitril, gli­cerin és víz folyamatos eltávolítása a frakció­­nálóoszlop után történik és zsírsavamidot és a szabad zsírsavakat folyamatosan visszavezetjük a reaktorba. Az utókezelés egy másik változata szerint a reakciót először a nyers glicerin szemmellátha­­tóan teljes eltávolításáig folytatjuk le (ez a fá­zisok elválasztásánál onnan ismerhető fel, hogy a nyers glicerin-fázis mennyisége nem nő to­vább), majd a fázisok elválasztása után kapott zsírsavnitril-fázist visszavezetjük a reaktorba a még el nem távolított zsírsavnitri-lhez és a reak­tor hőmérsékletét 200—320 °C hőmérsékletre ál­lítjuk be. Az ammóniagáz térsebességét 5—150 Nl/1 kg zsírsavnitril x óra — előnyösen 15—100 Nl/1 kg zsírsavnitril x óra — értékre csökkent­jük. Amennyiben már a reakció első részében elegendő katalizátort adagoltunk be (ez a meg­adott mennyiségi határ felső határának megfe­lelő 'katalizátormennyiség), felesleges további katalizátor adagolása. Egyébként megfelelő mennyiségű katalizátort kell utánaadagolni. Ilyen reakciókörülmények között a zsírsavami­­dok és zsírsavak maguktól átalakulnak zsírsav­nitrilekké. Ezt víz képződésével követhetjük nyo­mon. A vizet az ammóniagáz-felesleggel távolít­­juk el, az ammóniagázt a víztől elválasztjuk és adott esetben friss ammóniagázt keverünk hozzá, majd visszavezetjük a reaktorba. A reak­ció befejeződése után, a reaktorban található zsírsavnitrilt — a katalizátortól való elválasztás céljából — célszerűen még desztillációnak vet­jük alá. Egy másik eljárás szerint az egész zsírsavnit­­rilmennyiséget eltávolítjuk a reaktorból, a fá­zisokat elválasztjuk, majd a zsírsavnitrilt egy második reaktorba (utóreaktor) visszük és hoz­záadjuk a már megadott katalizátorokat a meg­adott mennyiségben. Az utókezelés ugyanolyan feltételek mellett történik, mint azt előzőleg megadtuk. A zsírsavnitrilt az utókezelés befeje­zése után szintén desztillálni kell. Ezt az utókezelést úgy is elvégezhetjük, hogy az egész zsírsavnitril-fázist a megadott feltéte­lek mellett például egy csőreaktoron vezetjük keresztül folyamatosan. A kapott zsírsavnitril-fázist gázhalmazálla­potban az ammóniagázzal együtt, 200—800 Nl/'l kg zsírsavnitril x óra — előnyösen 300—600 Nl/1 kg x óra — térsebességgel 280—400 °C — elő­nyösen 300—380 °C — hőmérsékleten szilárd de- Hdratáló katalizátor ágyon is átvezethetjük. Al­kalmas dehidratáló katalizátorok például az alumíniumoxid bauxit vagy hidrargilit formá­jában; a tórium-oxid, a cirkónium-oxid, az alu­mínium-foszfát, a szilikagél, az aktív Fuller-föld és ezek keverékei. A találmány szerinti eljárással meglepő mó­don nemcsak a zsírsavnitrilt kapjuk meg kiváló kitermeléssel és nagy tisztaságban, hanem a gli­cerin is nagy kitermeléssel állítható elő. Az is­mertetetett utókezelési módszerekkel a kapott zsírsavnitril tisztasága tovább növelhető. Így a zsírsavnitril 2 súlyszázaléknál kevesebb — leg­több esetben 0,1 súlyszázaléknál kevesebb — zsírsavamidot és 1,5 súlyszázaléknál kevesebb — a legtöbb esetben 0,1 súlyszázaléknál keve­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom