180465. lajstromszámú szabadalom • Szepel, főként kondenzátum elvezetéséhez
3 180 465 4 nyílásától a szelepülék körzetében vezetünk oda tehát, ahol a szelepház szelepüléke és a membrántagnak a szelepülékkel együttműködő zárórésze az áramlás útját lezárják. Ennek a megoldásnak a korábban ismert szelepek hátrányainak kiküszöbölése mellett abban van a különös jelentősége, hogy nagy felületen biztosítunk érintkezést a szelep munkaközegével, aminek következtében a szelep gyorsan képes reagálni a változó körülményekre. Igen célszerű a találmány szerint az áramlási csatornának az olyan kialakítása, amikor a vezérlőelem felülete felé nyitott hornyokként és keneszthornyokként képezzük ki őket, méghozzá a szelepház belső terének falfelületein. A szerelhetőséget nagymértékben elősegíthetjük, ha a szelepházat egymáshoz csatlakoztatott két részből alakítjuk ki, a szelepház belső terében pedig a két részt egymástól elválasztó sík és vezérlőelem külső kerülete mentén körhornyot rendezünk el, amellyel a szelepház mindkét részének áramlási csatornáit összekötjük. De eljárhatunk úgy is, hogy a szelepházat két, egymással a szélükön összekötött tárcsából alakítjuk ki, amelyekben a beömlőnyílás, valamint a szelepház kiömlőnyílása van elrendezve. A találmány szerinti szelep rendkívül előnyös tulajdonsága, hogy sorbakapcsolható, azaz több szelepet több fokozatú szelepelrendezéssé lehet egyesíteni. A találmány további részleteit kiviteli példák kapcsán a csatolt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti szelep egyik célszerű kiviteli alakjának metszete; a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak házának alsó része felülnézetben ; a 3. ábra másik kiviteli alak oldalnézete, részben metszete. Mint ahogy az 1. ábrán metszetben látható, a találmány szerinti szelep 1 szelepháza két részből áll, mégpedig 2 alsórészből és 5 felsőrészből. Ebben a kiviteli alakban a szelep 3 beömlőnyílása és 4 kiömlőnyílása is a 2 alsórészben van kialakítva. Az 1 szelepház 6 belső terében termikus 7 vezérlőelem van elhelyezve, amely két vékony falvastagságú 8 és 9 falrészből, valamint ezek között elhelyezett 10 membrántagból áll. A 8 és a 9 falrészek, valamint a 10 membrántag kerületük mentén vannak összehegesztve egymással. A 10 membrántag közepén 11 lezárórész van, amely az 1 szelepház 2 alsórészén kialakított 12 szelepülékkel működik együtt. A 7 vezérlőelemnek a 8 falrész és a 10 membrántag közötti része 13 tágulási térként van kialakítva, amely táguló anyaggal, célszerűen párolgó folyadékkal van feltöltve. Mint ahogy az 1. ábrán látható, a szelep 6 belső tere és a 7 vezérlőelem úgy van kialakítva, hogy alakjuk és nagyságuk meg-egyezzen egymással. Ilyen módon az 1 szelepház kívülről a 7 vezérlőelem 8 és 9 falrészét közvetlenül és szilárdan körülzárja, megtámasztja. A szelep munkaközegének áramlását a 6 belső térben kialakított áramlási csatornák révén biztosítjuk. Ezek az áramlási csatornák a 6 belső tér falfelületeiben 14 és 15 hornyokként, valamint 16 és 17 kereszthornyokként vannak kialakítva, amelyek a 7 vezérlőelem felé nyitottak. A szelep 2 ailsórésze és 5 felsőrésze közötti választósík, valamint a 7 vezérlőelem kerülete körzetében olyan 18 körhorony található, amely a 14 és a 15 hornyokat egymással összeköti. A munkaközegnek a 3 beömlőnyílástól az 5 felsőrészben levő 14 hornyokhoz való vezetése céljából az 5 felsőrészben 19 összekötő fúratot alakítottunk ki. A találmány szerinti szelep működése során az elvezetendő kondenzátum a 3 beömlőnyíláson és a 19 összekötő fúraíon át az 5 felsőrészben levő 14 hornyokba és 16 kereszthornyokba áramlik. Ennek során nagy felületen és közvetlenül érintkezik a 7 vezérlőelem 8 falrészével, amely a kondenzátum hőmérsékletét a 13 tágulási térben levő táguló anyaghoz közvetíti. A kondenzátum ezek után a 18 körhoronyba, onnan pedig a 2 alsórész 15 hornyaiba és 17 kereszthornyaiba jut. Ezután a 11 lezárórész, illetve a 12 szelepülék érintésével a 4 kieresztő nyíláson át elhagyja a szelepet. Látjuk tehát, hogy a kondenzátum a szelepen történő áthaladása során minden oldalról és közvetlenül érintkezik a 7 vezérlőelemmel. Ilyen módon a hőcsere igen gyorsan le tud játszódni a kondenzátum és a 13 tágulási térben levő táguló anyag között, aminek következtében a szelep megszorulási gyorsasága kielégítő. Minthogy azonban a 7 vezérlőelem 8 és 9 falrészei vékony falvastagságúak, a 13 tágulási térben fellépő nagy túlnyomással szemben nem elég ellenállóak. Különösen azokban az időnként előforduló esetekben, amikor a szelepbe túlhevített gőz jut. Ebből a szempontból jár igen nagy előnnyel az a körülmény, hogy a 7 vezérlőelem 8 és 9 falrészei közvetlenül és szilárdan felülnek az 1 szelepház 6 belső terének határoló felületeire, kivéve természetesen a 14 és 15 hornyokat, valamint a 16 és a 17 kereszthornyokat. Ezek az áramlási csatornák is úgy vannak azonban méretezve, hogy a 8 és 9 falrészekben akkor se keletkezzék meg nem engedhető igénybevétel, ha a tágulási térben igen nagy a túlnyomás. A 3. ábrán a találmány szerinti szelep másik célszerű kiviteli alakját mutatjuk, olyanét, amely alkalmas arra, hogy több szelep sorbakapcsolásával többfokozatú szelepelrendezést alakítsunk ki. Mint ahogy a metszeten látható, ez az 1 szelepház is két részből áll, méghozzá az egymással kerületük mentén érintkező 20 és 21 tárcsából. Éppen a sorolhatóság érdekében a 3 beömlőnyílás és a 4 kiömlőnyílás a hosszanti tengely mentén egy tengelyben van elhelyezve, mégpedig a 3 beömlőnyílás az ábrán felső 20 tárcsában, míg a 4 kiömlőnyílás az ábrán alsó 21 tárcsában. Egyebekben ez a kiviteli alak megegyezik az előzővel, különösen ami a 7 vezérlőelemet, a 14 és 15 hornyokat, a 16 és 17 kereszthornyokat, valamint a 18 körhornyot illeti. A szelep zárórésze itt is a 10 membrántag 11 le5 10 15 20 25 30 3 > 40 45 50 55 60 65 2
