180463. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogének és alkáliféme-hidroxidok előállitására alkálifém-halogenidek elektrolizise utján.

7 180463 8 készült katalizátorok legalább egy hőstabilizál i'., redukált platinafémoxidot, így ruténium-, iro­­dium-, vagy ruténium-iridiumoxidot tartal­maznak redukált titán-, nióbium- vagy tantál - oxidokkal és grafittal együtt vagy azok nélküh Ezek a katalizátorok a 13 membrán felületébe vannak besajtolva. A 15 és 16 áramszedő sziták az egyszerűség kedvéért a 2. ábrán csak részben vannak feltüntetve és a katalitikus elektródolt felületéhez vannak sajtolva, továbbá az energia­­forrás pozitív, illetve negatív csatlakozójával vannak feltüntetve, és a katalitikus elektródok elektrolízis-potentiált a cellaelektródok közötí. A nátriumklorid-oldát, amelyet az anódkamrába viszünk, a 29 anódon klór keletkezése közben, ahogy a 30 buborékok jelzik a 2. ábrán, elektrc­­lizálódik. Az Na+ nátriumionokat a 13 membrá­non keresztül a 14 katódhoz továbbítjuk. A ka­­tódkamrába 31 víz- vagy vizes nátriumhidroxid - áramot vezetünk be, amely katolitként hat. Ez a vizes áram öblíti a teflonkötésű katalitikus 11 katód felületét annak érdekében, hogy a memb­rán katód felőli felületén képződött lúgot hígítsa, és ezzel megakadályozza a lúg visszadiffundáló­­sát a membránon keresztül az anódhoz. A vízkatolit egy része a katódon hidroxilionok és gázalakú hidrogén képződése közben elektrc­­lizálódik. A hidroxilionok egyesülnek a memb­ránon keresztül szállított nátriumionotkkal nát­­riumhidroxid képződése közben a membrántól az elektród felé eső határfelületen. A nátrium­hidroxid benedvesíti a teflonkötésű elektród tef­lonrészét kis mértékben és a felülethez vándo­rol, ahol azt az elektród felületét öblítő vizes áram hígítja. A katód vízzel való öblítése közben 4,5—6,5 mólos nátriumhidroxid képződik. A nátriumhidroxid egy kis része, amelyre a 33 nyíl utail, azonban a 13 membránon keresztül visszavándorol az anódhoz. Az anódhoz szállí­tott nátriumhidroxid víz és oxigén képződése közben, ahogy a 34 buborékképződés ábrázolja, oxidálódik. Ez egy káros reakció, amely a ka­­tódáram hatását csökkenti. Az anódon történő oxigénfejlődés nem kívánatos, mivel hátrányo­san hat a membránra és az elektródra. Ezen kí­vül az oxigén hígítja az anódon előállított klórt, így további kezelésre van szükség az oxigén el­távolítása céljából. A reakciók a cella különböző részeiben a következők: anódreakció: 2cr-*ci,t +2C­(1) (2) (fontos) membránátvitel : 2Na+ + H30 katódreakció: 2Ha0->20TT+Hat-2e­(3 a) 2Na+ 4-20ir >2NaOII (3b) anódreakció: 40H-^03 + 2Ha0 + 4e­(4) összreakció : 2XaCI+2H30 > (5) (fontos) ^2NaOH + Cl,t + H,t A vizes sóoldatok elektrolizálására szolgáló új elrendezést, amelyet a leírásban ismertetünk, az jellemzi, hogy az elektródok katalitikus helyei közvetlen érintkezésben vannak a kationcserélő­membránnal és az ionokat kicserélő savmara­dékokkal, amelyek a polimerlánchoz kötődnek, mimellett ezek a savat cserélő maradékok —SO3H x H20 szulfonsav-maradékok vagy —COOH x H2O karbonsav-maradékok. így tehát sem az anolit-, sem a katolitkamrában nem tör­ténik figyelemre méltó feszültségesés. Egy ilyen elektrolit-feszültségesés jellemző a meglevő rendszerre és eljárásra, ahol az elektródok és a membrán el vannak választva egymástól. A nagyságrend ott 0,2 volt és 0,5 volt között le­het. Ennek a feszültségesésnek a kiküszöbölése vagy jelentős mértékű csökkentése a találmány szerinti eljárás egyik fő előnye, mivel ez na­gyon egyértelmű hatást gyakorol az összoella­­feszültségre és az eljárás gazdaságosságára. Mivel klór közvetlenül az anód membrán fe­lőli határfelületén keletkezik, nem történik fe­szültségesés az úgynevezett „buborékhatás” alap­ján sem, amely egy gáz- és anyagátvitelből ere­dő veszteség és az elektród, valamint a memb­rán közötti elektrolitpálya megszakítása vagy blokkolása következtében jön létre. A technika állásához tartozó rendszereknél a klórt leadó katalitikus elektród el van választ­va a membrántól. A gáz közvetlenül az elektró­don képződik, és egy gázréteget hoz létre a tér­ben a membrán és az elektród között. Ez meg­szakítja az elektrolitpályát az elektródkollektor és a membrán között, így blokkolja a Na+­­ionok áthaladását, és ily módon növeli a feszült­ségesést. A teflonkötésű katalitikus elektród platina­csoportbeli, így ruténium-, iridium- vagy ruté­nium-iridiumoxidot tartalmaz annak érdekében, hogy a klórtúlfeszültséget az anódon a lehető legkisebb értéken tartsa. A redukált ruténium­­oxidok klór- és oxigénfejlődéssel szemben stabi­lizáltak avégett, hogy stabilis anódot kapjunk. A stabilizálás kezdetben hőmérséklet-stabilizá­lással történik, azaz a redukált ruténiumoxidot az alatt a hőmérséklet alatt hevítjük, amelyen a tiszta fémmé való bomlás megkezdődik. A re­dukált oxidobat 30' perc és 6 óra közötti időtar­tamig 350—750 °C-on, előnyösen 1 óra hosszáig 550—600 °C-on, hevítjük. A teflonkötésű, redu­kált ruténiumoxid^anódokat tovább stabilizál­juk oly módon, hogy grafittal keverjük, és/vagy más platinafémek redukált oxidjaival, így IrOx képletű iridiumoxiddal elegyítjük 5—25% iri­dium mennyiségben, előnyösen 25%-ban, de ele­gyíthetjük azokat Pt, Rh és hasonló fémek oxid­jaival, továbbá egyéb fémek, így a titán redu­kált oxidjaival is, mimellett TiOx esetén 25— 50% TiOx előnyös, vagy tantáloxidokkal (25% vagy ennél nagyobb mennyiségben) is. Megál­lapítottuk azt is, hogy titán, ruténium és iridium oxidjainak (Ru, ír, Ti)Ox vagy tantál, ruténium és iridium oxidijainak (Ru, ír, Ti)Ox terneröt­­vözetei, amelyek teflonnal kötöttek, nagyon ha­tásosak stabilis, hosszú életű anódok előállítá­sánál. Ternerötvözetek esetében az összetétel előnyösen a következő: 5—25 súly% redukált iridiumoxid, körülbelül 50 súly% redukált ru­­téniumoxid és a maradék más fém, így titán­­oxid. Ruténium és titán redukált oxidjaiból álló biner-ötvözet esetén az előnyös elektród 50 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom