180463. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogének és alkáliféme-hidroxidok előállitására alkálifém-halogenidek elektrolizise utján.

21 180163 22 cellát nevezünk hibridcellának. A javulás egy ilyen hibridcellában valamivel kisebb, mint egy olyan cellában, ahol mindkét elektród össze van kötve a membránnal. Nem kevésbé jobb a hib­ridcellában a javulás, mégpedig 0,3—0,5 Volt­tal, mint a technika állása szerinti cellában. Egy sor cellát építettünk és konyhasóoldato­kat elektrolizáltunk bennük, annak érdekében, hogy összehasonlítsuk az eredményeket, ame­lyeket két elektróddal kötődő, membránnal ellá­tott cellában kaptunk, egy hibridcella eredmé­nyeivel, amelyben az anódot, illetve a katódot kapcsoltuk össze a membránnal, valamint egy olyan cellában kapott eredményekkel, amelyet a technika állása szerint készítettünk, ahol az elektródok nem voltak összekötve a membrán­nal. Mindezeket a cellákat Nation 315 membrá­nokkal láttuk el és 90 C°-on üzemeltettük 1 őket 290 g/1 nátriumkilorid-oldat bevezetése közben. A kötött elektródok katalizátormennyisége pla­tinaszivacsra a kátédon 2 g/930 cm2, és az anó­­don RuCb -grafit összetételre 4 g/930 cm2 RuO c Az áramhatásfok 323 mA/cm2 áramsűrűségnél mindegyik cellánál lényegében azonos volt (84— 85%, 5 mólos NaOH-ra). A VII. táblázat a cel­lafeszültségeket tünteti fel különböző cellákra. VII. táblázat Cella­feszült­ség (V) Cella Anód Katód g23 mA/cm2-nél 1 Ru-grafit platinaszivacs 2,9 (kötött) (kötött) 2 platinázott platina szivacs 3,5 niobiumháló (nem kötött) (kötött) 3 platinázott platinaszivacs 3,4 niobiumháló (nem kötött) (kötött) 4 Ru-grafit nikkelháló 3,5 (kötött) (nem kötött) 5 RuOx nitókelháló 3,3 (kötött) (nem kötött) 6 platinázott nikkelháló 3,8 niobiumháló (nem kötött) (nem ’kötött) A két teflonkötésű elektróddal felszerelt 1-es számú cella cellafeszültsége majdnem 1 Volt-tal jobb, mint a technika állása szerint készült cel­láé, amelyben egyik elektród sem volt teflonkö­tésű elektród, és a 6-os számú cellának felel meg. A 2-es és 3-as számú, kötött katóddal ellá­tott, hibridoellák és a 4-es és 5-ös számú, kötött anóddal felszerelt hibridcellák 0,4—06 volttal rosszabbak, mint a két kötött elektróddal ren­delkező cella, de még mindig 0,3—0,5 Volt-tal jobbak, mint a 6-os számú teflonkötés nélküli elektróddal ellátott cella. Sóoldatanolitoknak és vízkatolitoknak olyan elektródokon való átalakítására, amelyek köz­vetlenül össze vannak kötve a kationos memb­ránnal, és ebben be vannak ágyazva, és amely­nek során az anódon klór, a katódon pedig hid­rogén és nagy tisztaságú lúg képződik, az eddi­gieknél sokkal jobb eljáráshoz jutottunk, amely­nek során sóoldatbóló klórt állítunk elő. Ez­zel az elrendezéssel vált lehetővé, hogy a katali­­t kus helyek az elektródákban közvetlen érint­kezésbe kerüljenek a membránnal és a savcse­­r ólő gyökökkel a membránban, és ez a feszült­ség tekintetében sokkal hatásosabb eljáráshoz vezet, mimellett a szükséges cellafeszültség jó­val kisebb, mint az ismert eljárásoknál (1 Volt­­t ü vagy ennél nagyobb mértékben). A nagy hatású fluorszénhidrogén-kötésű redukált ne­­mesfémoxid-katalizátorok alkalmazása ugyan­úgy tovább javítja az eljárás hatásosságát, mint a kis túlfeszültségű fluorhidrogén-grafit/redu­­kált nemesfémoxid-katalizátorok használata. Az előzőekben felsorolt átmeneti fémeket, amelyek közül példaképpen a Ti, Ta, Zr, Mo, Nb, és W átmeneti fém alcsoportba tartozó fé­meket neveztük meg, ,,ventilfémek”-nek neve­zik a 3 948 451. számú Amerikai Egyesült Álla­­nok-beli szabadalmi leírásban és jelentésüket is meghatározzák. Ezek a fémek az anód irányá­ban vezetik az áramot, a katód irányában pedig ellenállnak az áram áthaladásának. Ezek a fé­mek ellenállnak az elektrolitoknak, és az elékt­­rolizáló cellában uralkodó körülményeknek, pél­dául klór és NaOH előállításánál ellenállók, és ezért alkalmasak arra, hogy elektródok anya­gaiként használhatók legyenek. SZABADALMI IGÉNYPONTOK: 1. Eljárás halogének és alkálifém-hidroxidok előállítására alkálifém^halogenideknek egymás­tól kationcserélő polimer membránnal elválasz­tott anód és katód között végzett elektrolízise utján, mely eljárás során legalább egy, elektro­mosan vezető, katalitikus anyagot tartalmazó és P membránnal több pontban összekötött elektró­dot használunk, vagyis egy elektródból és egy membránból álló egységes elrendezést hozunk létre, azzal j elle mezve, hogy az elektrolí­zist vizes oldatban legalább egy olyan elektród­dal hajtjuk végre, amelyben a katalitikus anyag közvetlenül érintkezik a membránnal, továbbá a membránnal összekötött elektródra egy, az elektróddal érintkező felületű, a feszültséget Elektronvezető áramgyűjtő segítségével vezetjük rá, mely áramgyűjtő felülete nagyobb hidro­gén- vagy halogéntúlfeszültséggel rendelkezik, mint a membránnal összekötött elektródé. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí­­iási módja, azzal jellemezve, hogy legalább e-z egyik elektród katalitikus anyagaként a membrán katód felöli oldalához kötött szem­csékből álló anyagot használunk, és a membrán­ba ágyazott szemcsék gáz- és elektronátbocsátó elektródot alkotnak. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom