180433. lajstromszámú szabadalom • Betonvasalás-sorozat azonos szélességű, egytengelyű teherviselő, hálószerű vasaláselemekből

3 180 433 4 lönböző sorozatokban azonos keresztmetszetfe­lületi, de különböző számú betonvasakkal jöttek létre vasaláselemek. Egy meghatározott vonatkoztatott acélkereszt­­metszet-felülethez a betonvas-távolság figyelem­be vételével mindig legalább két különböző va­saláselem áll rendelkezésre. Ily módon tehát 42 különböző vasaláselemmel a szokásos építési fel­adatok elvégezhetők. A 314 162. számú osztrák szabadalmi leírás két egymáson átlapolt helyzetű hálóvasalásból álló lépcsőzetes betonvasalást írt le, amelyek közül mindegyik kisebb, mint a gyártandó vasbeton­elem fesztávja. A hálóvasalások hossza és be­­tonvas-keresztmetszete lehet azonos vagy kü­lönböző, ezek vasalássorozat részeit képezik. Ez a javaslat azon alapszik, hogy a betonvas-ke­­resztmetszetet 80%-ban a fesztáv és csupán 20%­­ban befolyásolják a terhelések és a vas­tagság. Ennél is arra törekedtek, hogy a le­hető legkevesebb számú hálóvasalással külön­böző fesztávokhoz és terhelésekhez alkalmazható megoldást nyújtsanak. Az átlapolással ugyan a vasalássorozat egységeinek szám csökkenthető, azonban a szerelés maga ezzel nem vált lénye­gesen könnyebbé, mivel azt különösen gondosan kell végezni és ellenőrizni. A találmánnyal célunk olyan betonvasalás-so­­rozat létrehozása főleg lakóépületek vasbeton­­részeihez, elsősorban különböző fesztávú tömör vasbetonfödémekhez, amelynek alkalmazása lé­nyegesen egyszerűbb és olcsóbb, mint az ismert megoldásoké. A találmánnyal megoldandó feladat tehát a bevezetőben leírt típusú vasaláselemek olyan so­rozatát kialakítani, amellyel a sorozaton belül a vasaláselemek száma tovább csökkenthető, és amely lehetővé teszi, hogy méretezés és helyszí­ni vágás nélkül készítsünk vasbetonfödémeket, a sorozat megfelelő vasaláselemeinek, illetve azok szükséges darabszámúnak csupán a kivá­lasztásával. A kitűzött feladatot a találmány szerint azál­tal oldottuk meg, hogy a sorozaton belül az egyes vasaláselemeknek a hossza rendre nő, és min­den vasaláselem hosszvasalása felületegységen­ként lényegében azonos, mintegy egyenletesen megoszló terheléshez van kialakítva. Célszerűen a hosszvasalás a nyomatéki ábrának megfele­lően van kialakítva. Célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél a sorozaton belül az egymás utáni vasaláselemek hossza mintegy a legkisebb felfekvési hossz két­szeresével van megnövelve. A találmány kidolgozásakor a következő meg­fontolásokból indultunk ki: A vasbetonfelhasz­nálás a statisztikai adatok szerint mintegy 75%-ban lakó- és ehhez hasonló épületek építé­sénél történik. A statisztikai vizsgálatok ilyen épületeknél azt mutatták, hogy a födémek és gerendák járulékos terhelése a szokásos fesztáv­tartományban közel állandó érték, amely ±5‘Vo­kal ingadozik. Ez az ingadozási tartomány azon­ban jelentéktelen, mivel az mind az acél, mind pedig a beton biztonsági tényezőjével a terhe­lések hatásos szélességében ez minden további nélkül ellensúlyozható. Éppen ezért tehát ilyen épületeknél lényegében konstans terhelésből in­dulhatunk ki úgy, hogy az egyetlen meghatá­rozó méret a fesztáv, illetve a szabad nyílásmé­ret. Olyan sorozat, amely minden fesztávhoz egy­­egy előregyártott gerendát társít, már ismeretes pl. a 305 567. számú osztrák szabadalmi leírás­ból. Ezek a vasbeton gerendák azonban mind azonosan vannak vasalva, és különböző szélessé­gű, illetve magasságú béléstestekkel vannak kombinálva. A kívánt terhelhetőség itt a ge­renda hosszának változtatásával és a béléstestek kiválasztásával érhető el. Monolit vasbetonszer­kezetekhez azonban ez az egyszerűsítés nem használható szerelési utasítás és gondos ellenőr­zés nélkül. A találmány szerinti betonvasalás-sorozat va­saláselemeinek hosszvasalását, hasonlóképpen a szabad nyílásmérettel, azaz a fesztávval hozzuk elsősorban kapcsolatba, éppen ezért a sorozat minden egyes vasaláseleme másként van kiala­kítva. A különböző vasaláselemek száma azon­ban az ismert sorozatokhoz képest jelentősen csökkenthető. Fontos előny továbbá, hogy a va­salás méretezése teljesen elmaradhat, a szerelé­si és ellenőrzési idő pedig minimálisra csökkent­hető. A találmány szerinti betonvasalás-sorozat alkalmazásával tehát először is csupán meg kell határozni a szabad nyílásméretet — például mo­nolit födém esetében •—, és ennek megfelelően ki kell választani a megfelelő darabszámú va­­saláselenntípust és ezeket mindössze egymás mellé kell helyezni. Ezek a műveletek betanított munkásokkal is egyszerűen és megbízhatóan el­végezhetők. A kísérleti tapasztalataink szerint előnyösnek mutatkozott, ha a sorozaton belül az egymás utáni vasaláselemek hossza 2 és 6 méter közötti fesztávokhoz 20 om-rel, 6 és 8 méter közötti fesztávokhoz pedig 25 cm-rel nő. A szokásos követelményeknek tapasztalataink szerint a 2 és 8 méter közötti szabad nyílásmé­retekhez megfelel olyan sorozat, amely 25 da­rab lépcsőzetesen növekvő hosszúságú és külön­böző hosszvasalás-elrendezésű vasaláselemből áll. Megjegyezzük azonban, hogy már 15 darab vasaláselemmel az ilyen építések mintegy 90%-a elvégezhető. A találmány szerinti sorozat olyan kivitele is lehetséges, amelynél a hosszvasalás egyazon va­salási elemen belül azonos keresztmetszetű, azonban a sorozaton belül egyre növekvő ke­resztmetszetű hosszvasakból van kiképezve. A találmány szállítási súlyt és acélfelhasználást különösen csökkentő kivitelénél a hosszvasalás egyetlen vasalási elemen belül azonos acélminő­ségű hosszsavakból áll, úgyhogy a hosszsavak ke­resztmetszete valamennyi vasalási elemnél azo­nos lehet. A sorozat vasszerelési elemei lap-alakú építő­elemek számára olyan szélesek lehetnek, amely szélesség vasbeton-bordás födém két bordája 5 10 15 20 25 30 35 40 45 55 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom