180432. lajstromszámú szabadalom • Berendezés iszapok anaerob rothasztására

3 180 432 4 genizálják. Az iszapot a tartályfenékről biogáz­zal működtetett mammut szivattyúval, vagy spirál szivattyúval emelik a felszínre, ahol az szétterül, és a tartály palástja mentén lefelé áramlik. A fenékzóna leülepedési veszélyét a fenék kúpos kialakításával küszöbölik ki. Kisebb mű­tárgynál a keverést szivattyúk alkalmazásával is lehet biztosítani, tehát úgy, hogy a fenékzóná­ból kiszívott iszapot a rothasztóknál alkalmaz­ható, de keverés szempontjából hatásossága messze elmarad az előzőekben leírt megoldá­soktól. A rothasztok kialakításának egy másik típu­sa az, ahol az olajtartályokéhoz hasonlóan nagy átmérőjű és az átmérőhöz képest alacsony mé­retű, továbbá laposfenekű, ill. a fenéklemeze kö­zel sík. Ez a típus főleg az Egyesült Államokban ter­jedt el. Elterjedését az egyszerű és előnyös építési mód indokolja. Ezeknek az igen kedve­ző formájú rothasztó tartályoknak európai el­terjedését a tartályalak keverés szempontjából különösen előnytelen volta akadályozta. Ezeket a típusokat igen nagy teljesítményű mammut szivattyús (nagyobb egységekben egy­idejűleg több egység is) keverékkel, illetve több területen a fenékközeiben elhelyezett perforált rácstányérokon át befúvott gáz bevezetésével tartják keverésben. Ez a keverés azonban csak részben hatásos, mert vertikális irányban ugyan biztosít iszapmozgást, de semmi esetre sem tud­ja kiküszöbölni a nagy fajsúlyú darabos anya­goknak a gyakorlatilag sík fenéklemezen bekö­vetkező kiülepedését. Ez pedig amellett, hogy üzemzavarok forrása is lehet, aktív területi ill. térfogati veszteséggel jár. Az optimális megoldás csak a tartály olyan kialakítása lehet, amely egyesíti a síkfenekű, aránylag lapos tartályok építési előnyeit a rot­­hasztás eddigi eredményességének megtartásá­val, de lehető növelésével. E feladat megoldásá­nak egyik kulcsfontosságú feltétele az, hogy a tartály fenéklemeze feletti iszaptömeg állandó és kellő sebességű áramlásban tartása biztosí­tott legyen. Ezt a feltételt találmányunk a következő mó­don biztosítja: A rothasztó tartályok sík fenéklemeze köze­lében, ill. fölötte lévő iszaptömeg áramlásban tartását találmányunk szerint a tartály fenékle­meze közelében elhelyezett egji vagy több, cél­szerűen a fenéklemezzel párhuzamos tengelyű, keverővei érjük el, amelyek az iszaptömeget radiális irányú mozgás'ra kényszerítik. Ez arány­lag kis energiabefektetéssel biztosítható és mi­vel az iszaptömeg mozgása állandó, az iszap mozgási energiája érvényesül. Ilyen irányú moz­gás esetén a centrifugális erő következtében az iszap a kerület felé osztályozódik. Ezt úgy aka­dályozzuk meg, hogy az áramlás irányában a keverők előtt az oldalfaltól a tartályfenék kö­zepe felé nyúló, ill. irányuló terelőlemezt épí­tünk be, amely a fenékzónabeli anyagáramlást a centrum felé tereli. Az iszapnak a tartály fenéklemezének köz­pontja felé tartó mozgása a fenéklemez közép­pontjában elhelyezett terelőkúp, valamint arra felerősített felfelé emelkedő spirállemezek ha­tására az iszap a fenékről merőlegesen tovább­haladó mozgásra kényszerül és függőleges irány­ban halad tovább. A rothasztó tartály fenékle­mezén annak középpontja felé irányuló anyag­­áramlást a közép körül célszerűen elhelyezett segéd-áramlásterelő lemezekkel fokozzuk. Ezt a mozgást egy kellő átmérővel kialakított függőleges tengelyű, ún. áramlásvezető csőbe irányítjuk, amelyen keresztül az iszap felfelé áramlik. A henger felső végén kialakított kiöm­lőnyíláson keresztül az iszap a felszín közelé­ben radiális irányban kiáramlik, majd a fenék­lemez felé fordulva lefelé gravitál és a fenék­zóna intenzív mozgásában kapcsolódik be. A fent leírt szerkezeti megoldásokkal és mű­ködtetési rendszer szerint áramló iszap a rot­hasztó térfogatának homogenizálását eredmé­nyezi és egyben kiküszöböli a fenéklemezen való kiülepedés veszélyét is. Nagyobb méretű műtárgyak, ill. tartályok esetén célszerű az áramlásvezető csövön felfelé haladó és azon át kiömlő sebességét növelni, hogy az iszap radiális irányba való eltávolodá­sa és szétterülése a tartály teljes keresztmetsze­tére kihasson, és így a teljes elkeveredés hatá­sos legyen. Ezt az áramlásvezető csőbe bepré­selt biogáz mammutszivattyú hatása, valamint célszerű kiömlőfej biztosítja, de megoldható az áramlásvezető cső tengelyébe állított propeller, vagy csavarszivattyú segítségével is, mely mel­lékhatást képez. A találmányt ill. annak megvalósítására al­kotott berendezést a csatolt rajzok alapján is­mertetjük, melyek a találmány egy példakép­pel kiviteli alakját mutatják be alaprajzban és metszetben a felesleges részletek elhagyásával. A fűthető 1 anaerob rothasztó tartály tartal­mát képező anyag, pl. iszaptömeg keverésben tartását a gyakorlatilag sík 3 fenéklemez fölött elhelyezett — azzal célszerűen párhuzamos ten­gelyű 2 keverő biztosítja úgy, hogy a 3 fenék­lemez fölött lévő iszaptömeget a fenéklemez tel­jes felülete fölött forgó mozgásba hozza. Az így forgó mozgásba hozott iszaptömeget a keverők előtt lévő 4 terelőlemezek a fenéklemez középe felé terelik, majd az a 3 lemez közepén elhe­lyezett, célszerűen kiképzett 5 terelőkúp segít­ségével felfelé történő áramlási irányú tovább­haladásra kényszerítik. A terelőkúp tengelyé­ben elhelyezett 6 emelőcső az 5 kúp által felfe­lé irányított mozgású iszaptömeg további veze­tésére szolgál, melyen áthaladva az iszaptömeg a cső felső végén átalakulva szétterül és ezután lefelé áramlik. Az 5 terelőkúpon felfelé emel­kedő menetű 8 lemezspirál van alkalmazva. A fenti leírt szerkezetek és elrendezésük az anaerob rothasztó teljes tömegének keverését 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom