180424. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoesavanhidrid előállítására

3 180424 4 bevezetésével egyidejűleg a reakció hőmérsékle­tét 120 °C-ról fokozatosan 180 °C-ra növeljük. Inert gázként előnyösen nitrogént alkalma­zunk. A reakcióelegybe bevezetett inert gáz mennyi­sége a bevitt anyagok mennyiségétől és a reak­tor méreteitől függ, és általában mintegy 1—10 m3, előnyösen 3—8 m3, óránként 1 m3 reakciótér­fogatra számítva. Hasonló hatást — azaz a reakció gyorsulását és az átalakulás teljessé válását — érhetünk el, ha inert gáz bevezetése helyett inert szerves ol­dószert adunk a reakcióelegyhez. Az inert szer­ves oldószert előnyösen nem a reakció kezde­tén, hanem csak mintegy 60%-os átalakulás el­érése és az első erős hidrogén-klorid-fejlődés be­fejeződése után adagoljuk. Az inert szerves ol­dószert célszerű részletekben vagy folyamatosan adagolni a reakcióelegyhez úgy, hogy a reakció­­elegy az iszap hőmérsékletének mintegy 150'— 180 °C hőmérsékleten való tartása esetén állan­dóan visszafolyás közben forrjon. Inert szerves oldószerként olyan oldószereket alkalmazunk, melyek a reakció feltételei között elpárologtathatok. így például alkalmazhatók — adott esetben halogénatommal és/vagy 1—10 szénatomos, elő­nyösen 1—8 szénatomos alkil-csoporttal egysze­resen vagy többszörösen helyettesített — legfel­jebb 12 szénatomos, előnyösen legfeljebb 8 szén­atomos alifás, cikloalifás, aralifás vagy aromás szénhidrogének. Halogénekként megemlítjük a következőket: fluor, klór, bróm; előnyös a fluor és klór. Az — adott esetben helyettesített — alifás szénhidrogénekként megemlítjük a következő­ket: pentán, hexán, heptán, diklór-metán, triklór­­-metán, tetraklór-metán, 1,2-diklór-etán, 1,1,1- -triklór-etén, 1,1,2-triklór-etilén, 1,2-diklór-bu­­tán; előnyös a hexán. Az —/adott esetben helyettesített — cikloalifás szénhidrogénekként megemlítjük a következő­ket: ciklohexán, metil-ciklohexán; előnyös a ciklo­­hexán. Az — adott esetben helyettesített — aralifás szénhidrogénekként megemlítjük a következő­ket: toluol, xilol, trimetil-benzol, etil-benzol; elő­nyös a toluol. Az — adott esetben helyettesített — aromás szénhidrogénekként megemlítjük a következő­ket : benzol, fluor-benzol, klór-benzol, 1,2-diklór­­benzol, 1-klór-toluol; előnyös a klór-benzol. A találmány szerinti eljárásban inert szerves oldószerként előnyösen klórozott alifás vagy aro­más szénhidrogéneket — mint diklór-metán, klór-benzol, diklór-benzol — alkalmazunk. Az inert szerves oldószereket adhatjuk önma­gukban vagy egymással keverve a reakcióelegy­hez. Lehetséges az is, hogy a reakcióelegybe, melyhez előzőleg inert szerves oldószert adtunk, inert gázt is bevezetünk. Az adagolt inert szerves oldószer mennyisége az oldószer minőségétől függ, és előkísérletekkel könnyen meghatározható. A reakció gyorsulását gyenge vákuum alkal­mazásával is elérhetjük. Általában 700—380, elő­nyösen 500—400 torr nyomáson dolgozunk. A találmány szerinti eljárást végrehajthatjuk szakaszosan vagy folyamatosan. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös fo­­ganatosítási módjánál benzo-trikloridot és ben­­zoesavat 1:2,5 mólarányban keverővei ellátott tartályban keve'rés közben mintegy 140—150 °C hőmérsékletre történő melegítés közben reagál­­tatunk. A felfűtés sebességét úgy választjuk meg, hogy a hidrogén-klorid fejlődése egyenle­tes és a reakció vége felé gyengébb legyen. Az első hidrogén-klorid-fejlődés befejeződése után nitrogéngázt vezetünk be a reakcióelegybe. Ál­talában úgy jártunk el, hogy a nitrogéngáz meny­­nyiségét a bevezetés során fokozatosan növel­jük. A nitrogéngáz végső mennyisége a kiindu­lási mennyiség 2—10-szerese lehet. Amikor a bevitt benzo-trikloridra számítva 2,5 mól hidrogén-klorid felszabadult, a reakciót megszakítjuk. Ezt követően a reakcióelegyet vá­kuumban mintegy 20—100 mbar nyomáson és mintegy 140—180 °C hőmérsékleten ledesztillál­juk. Ennek során az átalakulatlan benzoesavat a visszamaradó benzo-trikloriddal és benzoil­­kloriddal együtt elválasztjuk a benzoesavanhid­­ridtől, mely tiszta formában marad vissza. A találmány szerinti eljárással benzo-triklo­­íidból és benzoesavból előállított benzoesavan­­hidrid nyers ledesztillálatlan állapotban is nagy tisztaságú (> 98%-os tisztaságú), közel színtelen anyag. A kitermelés az elméleti kitermelés 95%-a (a benzo-triikloridra vonatkoztatva). A benzoe­­savanhidrid 1%-nál kevesebb benzoesavat és C,2°/o-nál kevesebb benzoil-kloridot tartalmaz (a C,05%-nál kisebb elszappanosítható klórtarta­lomból számítjuk). A találmány szerinti eljárás előnye mindenek­előtt, hogy a benzo-triklorid benzoesavanhidrid­­dé való átalakulása csaknem kvantitatív, vala­mint az, hogy a benzoesavanhidrid — előzetes desztilláció nélkül — nagy tisztasággal állítható e'.ő. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy nem szükségesek drága speciális berende­zések a benzoesavanhidrid elválasztásához, mi­vel a találmány szerinti eljárásban az átalaku­ld tlan kiindulási anyagokat elválasztjuk a ben­­zi lesavanhidridtől. A benzoesavanhidrid például értékes közben­ső tennék benzoil-cianid előállításánál — melyet például hidrogén-cianiddal állíthatunk elő —, melyből növényvédő szerek állíthatók elő (2 224 161. számú német szöövetségi köztársaság­­bili közrebocsátási irat). A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákkal mutatjuk be közelebbről, anélkül azonban, hogy eljárásunkat bármilyen szem­pontból azokra korlátoznánk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom