180417. lajstromszámú szabadalom • Javított csomólefutási jellemzőkkel rendelkező, az előszöveteket csak kismértékben húzó sebészeti varrófonal
7 180417 8 A körülbelül 4750 és 16 250 közötti molekulasúlyú, Pluronic kereskedelmi nevű kopolimerek rendszerint viaszszerű, szilárd anyagok. E kopolimerekben a polioxipropilén-részegységek molekulasúlya 950 és 4000 közötti érték; a kopolimerek polioxietilén-tartalma körülbelül 60—80%. A pépes konzisztenciájú kopolimerek molekulasúlya általában 8500 és 5700 közötti érték, ezen belül a polioxipropilén-részegységek molekulasúlya 1750 és 6500 közötti érték. A kopolimerek 30—50% polioxietilént tartalmaznak. A viasz—pép—folyadék átmeneti határok nem élesek. A polioxietilén- és polioxipropilén-részegységeket tartalmazó kopolimerek toxicitási adatait a 2. táblázatban közöljük. 2. táblázat Kopolimer típusa Molekulasúly Konzisztencia LD5o g/kg (egér) Pluronic F—38 5 000 viasz >5 Pluronic F—77 6 600 viasz 4,2 Pluronic F—87 7 700 viasz 3,75 Pluronic F—68 8 350 viasz >5 Pluronic F—88 10 800 viasz >5 Pluronic F—127 12 500 viasz 2,25 Pluronic F—98 13 500 viasz > 5 Pluronic F—108 14 400 viasz 1,25 Pluronic P—65 3 400 pépes 0,83 Pluronic P—84 4 200 pépes 0,4 Pluronic P—85 4 600 pépes 0,53 Pluronic P—94 4 600 pépes 0,6 Pluronic P—103 4 950 pépes 1,4 Pluronic P—104 5 850 pépes 0,75 Pluronic P—123 5 750 pépes 2,7 Pluronic P—105 6 500 pépes 3 A bevonószerek előállítását és a bevonatképzési műveleteket a 724 804 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi bejelentés általánosságban ismerteti. A találmány szerinti, bevont sebészeti varrófonalak a bevonatlan alapfonal súlyára vonatkoztatva körülbelül 0,1—25 súly% bevonószert tartalmazhatnak. Nincs szükség arra, hogy az alapfonalon egybefüggő bevonatot alakítsunk ki, ugyanis a nem egybefüggő bevonat is megfelelő mértékben csökkenti a súrlódást és a szálakadást. Nagyobb menynyiségű bevonószer felvitelére akkor lehet szükség, ha a biológiailag abszorbeálható kopolimer bevonószer behatol a sebészeti varrófonal belsejébe; ekkor a bevonószer a varrófonalat alkotó egyedi rostokat is részlegesen vagy teljesen befedi. A felvitt bevonószer mennyiségét az alapfonal jellegétől és az elérni kívánt céltól függően választjuk meg. A bevonandó alapfonalak felületi érdessége az alapfonal mechanikai szerkezetétől (fonott, sodrott vagy más módszerrel előállított fonal), az egyedi szálak finomságától és az alkalmazott utókezelési műveletektől (nyújtás, hőkezelés stb.) függően változik. Az egyedi szálak finomsága például 2 deniernél kisebb vagy 6 deniernél nagyobb érték lehet; rendszerint minél finomabbak az egyedi szálak, annál simább az alapfonal felülete. Azonos nagyságrendű csomólefutás biztosítása érdekében a durvább felületű alapfonalakra nagyobb mennyiségű bevonószert kell felvinnünk, mint a simább felületű anyagokra. A csúszóképesség kívánt fokát az alkalmazott sebészeti műveletek is befolyásolják. Minél nagyobb mennyiségű bevonószert viszünk fel az alapfonalra, annál könnyebben fut le a csomó az élő szövethez, ugyanakkor viszont a csomó kioldódásának és meglazulásának veszélye is fokozódik, azaz romlik a csomóbiztonság. Egyes sebészeti műveletek esetén elsőrendű követelmény az, hogy a csomó igen könnyen fusson végig a varrófonalon, és a csomó utólagos meglazulása kevésbé jelentős kérdés, míg más sebészeti műveletekben egyéb követelmények lépnek fel. A sebészeti gyakorlatban a csomózást és a csomó lefutását egymással kölcsönhatásban kell vizsgálni. Viszonylag nagymértékben csúszóképessó tett varrófonalak alkalmazásakor a takács-csomó is könnyen fut le a fonalon ; ekkor tehát a sebész a seb szélét takács-csomóval kötheti le, és az első csomót további takács-csomókkal rögzítheti. Kevésbé csúszóképes varrófonalak esetén, amelyeken a takácscsomó már nem fut le elég könnyen, a sebész kettős félhurkot vagy más típusú, az adott varrófonalon még könnyen lefutó csomót készíthet, majd amikor a csomó a megfelelő helyzetbe ért, a kettős fólhurkot meghúzással takács-csomóvá alakíthatja, vagy újabb csomókkal rögzítheti. A sebész tehát az alkalmazott csomózási technikát a varrófonal mindenkori minőségének megfelelően változtathatja, vagy a kívánt csomózási technikához leginkább alkalmas minőségű varrófonalat választhatja ki. A sebészeti gyakorlatban e két szempontot, azaz a sebész kézügyességét és a rendelkezésre álló varrófonalakat rendszerint együttesen veszik figyelembe. Egyes sebészek megfelelő csomózási technikával még rozsdamentes acélhuzalokon, amelyeken a csomó egyáltalán nem vagy csak alig csúszik el, könnyen tudnak csomót kötni, míg mások előnyben részesítik azokat a varrófonalakat, amelyeken a csomó az előbbieknél lényegesen könnyebben fut le. Figyelembe véve, hogy a csomó könnyű lefutása bizonyos mértékig a csomóbiztonság romlásával jár együtt, egyes esetekben a megfelelő csomóbiztonság elérése érdekében a sebésznek az első csomót további csomókkal kell rögzítenie. A varrófonalra felvitt biológiailag abszorbeálható kopolimer mennyiségének megfelelő megválasztásával igen könnyen készíthetők olyan sebészeti varrófonalak, amelyek a csomólefutás és a csomóbiztonság tekintetében egyaránt megfelelnek a felhasználó sebész igényeinek. Az az idő, ameddig a csomónak az élő szövetekben változatlannak kell maradnia, rendkívül széles határok között ingadozik. A találmány szerinti sebészeti varrófonalak biológiailag abszorbeálható bevonórétege az élő szövetekben eltávozik a varrófonal felületéről. A bevonat eltávozásának ütemében fokozódik a csomóbiztonság. A korábban közölteket figyelembe véve közel 48 óra elteltével számíthatunk arra, hogy a csomó már teljesen biztonságos lesz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
