180414. lajstromszámú szabadalom • Golyós logikai játék
5 180414 6 fordulását is, aminek következtében a terekben egyszerre kell elvégezni a golyók rendezését, a tereket együtt kell figyelni. Ez a logikai játék feladta feladatot nagymértékben megnehezíti. További változata a logikai játéknak, egyben újabb bonyolítási fokozat is, amikor a zárt teret határoló oldalfalak közül némelyik nem átlátszó anyagú. A golyók elmozdítása során ebben az esetben még azt is meg kell jegyeznünk, hogy melyek azok a golyók, amelyek az átlátszatlan oldalfalakkal határolt térrészbe kerültek. Eljárhatunk ekkor úgy is, hogy egy oldalfalnak legyen átlátszó és átlátszatlan része is. Ebben az utóbb említett két esetben a játék egyben memóriajáték szerepét is betölti, amely olyan funkció, amely az ilyen kategóriájú korábban ismert logikai játékok esetében egyáltalán nincsen meg. A méretekkel, a golyószámmal, az egymáshoz kapcsolt terek számával kapcsolatos bonyolítási lehetőségek természetesen itt is rendelkezésre állnak. A játék nehézségi foka tehát szinte korlátlan mértékben emelhető. Találmányom további részleteit kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatom be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti logikai játék egyik kiviteli alakjának térbeli képe; a 2. ábra az 1. ábra II nyila szerinti nézet, azaz elölnézet; a 3. ábra az 1. ábra III nyila szerinti nézet, azaz felülnézet; a 4. ábra a találmány szerinti logikai játék másik kiviteli alakjának térbeli képe; az 5. ábra a találmány szerinti logikai játék további kiviteli alakjának nézete; a 6. ábra a találmány szerinti logikai játék még további kiviteli alakjának nézete; 7. ábra a 6. ábra szerinti kiviteli alak térbeli nézete, és végül a 8. ábra újabb kiviteli alak térbeli nézete. Tekintsük most a példa kedvéért a logikai játéknak először azt a kiviteli alakját, amelyben a zárt tér kocka alakú és az oldalfalak mindegyike átlátszó anyagú. Az 1. ábrán az egyszerűség kedvéért úgy ábrázoltam a kockát, mintha nem lenne benne golyó, nyilakkal jelöltem azonban a további ábrák származtatását. A 2. ábrán a kocka elölnézete, a 3. ábrán pedig felülnézete látható. Az 1—3. ábrán olyan kiviteli alakot mutatok be, amelyben három sorban és három oszlopban vannak golyók. Ilyen módon tehát 27 golyó kellene ahhoz, hogy a kocka belső tere teljes mértékben ki legyen töltve. Miután azonban eggyel kevesebb golyót kell a kockába helyezni ahhoz, hogy a többiek elmozdíthatóak legyenek, ezért összesen 26 golyó van a kockában. Azt az esetet ábrázoltam, amikor a golyók vízszintes oszlopokba vannak színek szerint rendezve. Ebben az esetben 9-féle szín szükséges. Mindegyik színből három golyó van, kivéve egyféle színt, amelyikből kettő. A jobb azonosíthatóság érdekében azokat a golyókat, amelyek mindkét nézetben, a 2. és 3. ábrán is látszanak, hivatkozási számmal jelöltük. Ebben az ábrázolásban az elölnézeti képen a jobb felső sarok maradt üresen. Az üres helyet két oldalról a 11 és a 12, alulról a 13 golyó határolja. Erre a helyre háromféle irányból lehet golyót gurítani, a legfelső sort lehet a 2. ábrán jobbra elmozdítani (A nyíl), a jobb oldali sort lehet felfelé mozdítani (B nyíl) és a jobb felső sarokban levő sort lehet a 2. ábrán az előlap irányába, a 3. ábrán lefelé (C nyíl) elmozdítani. Ez azt jelenti, hogy a kockának a jobb felső sarkába befutó három élének valamelyike mentén lehet golyót elmozdítani. A golyók tehát vonalban mozdulnak el, a 2. ábrán a 10 és a 11 vagy a 12 és a mögötte levő vagy a 13 és az alatta levő golyó egyszerre. Egy mozgatás összesen két golyó helyzetét változtatja meg. Ez sokkal nagyobb szabadságot enged meg, mintha egy elemmel a hozzá tartozó sík is elmozdulna. Ha például a felülnézeten (3. ábra) alsó sort választottuk ki és ezt jobbra gurítottuk (A nyíl, 10 és 11 golyó), akkor most már a kocka bal felső sarka vált szabaddá, az ide befutó három él mentén elhelyezkedő valamelyik két golyót lehet idegurítani és így tovább. Ezt a rendezgetést addig kell folytatni, amíg valamilyen, például a 2. és 3. ábrán látható rendezettséget el nem értük. Jól látható tehát, hogy a golyók rendezéséhez nemcsak jó térérzés, térszemlélet szükséges, hanem némi kézügyesség is. A golyók mozgatására ugyanis csak közvetve hatunk: az egész kockát kell elfordítani úgy, hogy a kívánt golyók a rájuk ható nehézségi erő hatására az üres helyre guruljanak. Mindezt azonban úgy kell végeznünk, hogy a többi golyó ezenközben ne mozduljon el. Arra nincs lehetőség, hogy az elemeket például kézzel megfogjuk és így befolyásoljuk a mozgásukat. A 4. ábrán a terek egymáshoz kapcsolására láthatunk igen egyszerű példát. Itt egy kocka és egy téglatest van egymáshoz rögzítve egyik oldallapjuk mentén. Az egyszerűség kedvéért ez az ábra is azt mutatja, mintha a zárt terekben nem lennének golyók, pedig az előző kiviteli alakhoz hasonlatosan itt is minden egyes zárt térben külön-külön annyi golyó van, ami egygyel kevesebb, mint amennyi az illető zárt tér kitöltéséhez szükséges. Itt is jó, ha a golyók a zárt terekben külön-külön legalább kétféle színűek. A játék mozgatása ebben az esetben azt jelenti, hogy a golyók nemcsak az egyik térben, de ezzel egyidejűleg a másik térben is el fognak mozdulni. Minthogy a zárt terek egymástól el vannak választva, nincs lehetőség arra, hogy a golyók keveredjenek, a rendezettséget tehát a két térben egymástól függetlenül kell elérni. A terek azonban az előbb említett szempontból, vagyis a golyók mozgási kényszerűségét tekintve nem függetlenek egymástól. Ilyen módon tehát a két teret egyszerre kell figyelnünk, és a játékot úgy kell mozgassuk, hogy az elemeknek mind a két tér szempontjából előnyös elmozdulása jöjjön létre. Ez már elég bonyolult feladat. Tovább nehezíthető azonban a játék több tér egymáshoz kapcsolásával, ahogy az az 5. ábrán 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
