180389. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés digitális átviteli berendezések szinkronkapcsolatának biztosítására
180.389- szinkronhiba felismerés, melynél az áramkör felismeri, hogy az adó és a vevő oldal szinkronkapcsolaténak együttfutása mega zünt,- ujrászinkronizálás, melynél a szinkronhiba felismerését követően az újraszinkronizáló áramkör vizsgálni kezdi a keret valamennyi egymás utáni bitpozicióját, amig a szlnkronkódot meg nem találja, és ismétlődését fel nem ismeri. Az ujrászinkronizálás tehát csak a szinkronhiba felismerését követően kezdődik, és elosztott szinkronkódnál az ujraszinkronizálási folyamat a következőképpen történik: A figyelő áramkör a figyelés helyét egy bittel eltolja, és igy egy uj szinkronkód pozíciót feltételez. Ezen a pozíción ellenőrzi, hogy a szinkronkód felismerhető-e. A Jelfolyam nem-szinkron bitjei 50 % valószínűséggel azonosak a várt szinkronkóddal, igy négy szinkronbit pozíció után is még kb. 6 % a valószínűsége annak, hogy a nem-szinkron pozíciókon az áramkör szlnkronkódot ismer fel. Amikor a figyelő áramkör a szinkronkódtól való első eltérést észleli, újabb egy bittel eltolja a figyelés helyét, és a vizsgálat kezdődik élőiről. így maximálisan annyi bitpoziciót kell végigvizsgálni, ahány bit van kéti egymást követő szinkronkód-bit között. Ez a szám a fenti G 733* szerinti PCM szervezés esetén 386, Ha a helyes szinkronkompozició vizsgálata alatt a szinkronbitek egyike hibásan érkezik, az ujrászinkronizálás! idő 586 vizsgálati idővel megnő. Az ujraszinkronizálási időt valószinüségszámitási módszerekkel szokták becsülni, de feltételezik, hogy az ujraszinkronizálási idő alatt bithiba nem fordul elő. A gyakorlati mérések szerint a 0,1 % bithibaaránynál az Ujrászinkronizálás ideje összemérhető a helyes működés idejével, pedig ekkor tulajdonképpen csak hamis szinkronhibák fordulnak elő, azaz a szinkronkód pozíció nem változik. A hagyományos szinkron figyelő áramkört az 1. ábra szemlélteti. Az 5 órajel bemenetről működtetett 1 időrés számláló kimenete adja a 12 csatorna kijelölő kimenet jeleit. Az 1 időrés számlálót követő 7 kiválasztó áramkör jelöli ki azokat az időpontokat, amikor a szinkronbiteknek érkezniök kell. A 4 adatbemenetre kapcsolódó 6 komparátor megállapítja, hogy a vett jel bitjei azonosak-e a várt szinkronkód bitekkel. Ha i^en, akkor nincs változás, ha nem, akkor a 6 komparátor kimenőjele lépteti a 8 bithiba számlálót, amely bizonyos azámu hibás vétel után elveszettnek tekinti a szinkront és elindítja az ujraszinkronizálási folyamatot. Ennek során egy bittel továbblépteti /az órajeltől függetlenül/ az 1 időrés számlálót, igy tolja el egy bittel a figyelés helyét. Itt ismét ellenőrzi, hogy az adott időpontban vett bitek szinkronbitek-e, és ha nem, az 1 időrés számláló léptetése ismétlődik egészen addig, amig valahol a azinkrankódot felismeri. Itt a léptetés elmarad és a feltételezett következő szinkronkód pozíciókon végez ellenőrzést. Ha itt nincs szinkronkód. ismét lép az 1 időrés számláló és hibátlan szinkronkód eseten lépteti a 8 bithiba számlálót. Amennyiben bizonyos számú esetben a 7 kiválasztó áramkör által meghatározott helyen a vett bitek hibátlan szinkronkódnak bizonyulnak, az ujraszinkronlzálás véget ér. „ Ezzel a megoldással névleg 10”' hibaarány mellett lehetsé_/i ges a szinkronizálás. A hibaarány 10 értékénél a szinkron "szétesik". Mivel az átvitel érthetősége az ujrászinkronizálás' tartamára megszakad, a jó szinkronizáció érdekében vagy az ősz«* 2
