180381. lajstromszámú szabadalom • Boncasztal
180.381 ezennyezée miatt helyzetük esetleg meg sem Ítélhető, igy azok rendkívül balesetveszélyesek. A boncolás eredményét - bonctermi demonstráció során - a kezelőorvos megtekinteni köteles. A fent leirt, hagyományos boncasztalok sem a szervek szemléletes elhelyezésére nem nyújtanak lehetőséget, sem arra, hogy a szerveket a kezelőorvos közelről, relative védett és tiszta környezetben, szennyezés-veszélytől mentesen szemlélhesse; a boncasztal egyik hosszú oldalánál, a boncmesterrel szemben, a halott lábán elhelyezett tálcán dolgozó orvos mögött álló kezelőorvost számos helyről érheti szennyezés /fröcskölő szennyvíz/, mialatt előnytelen helyzetében a boncolás menetét figyeli. További hátrányt jelent,hogy a hagyományos boncasztal minden oldala egyformán szennyezett, és az egyik rövid oldalon elhelyezett vízcsap szükséges állítgatása során az asztal széle is szennyeződik. A találmány feladata, hogy olyan boncasztalt szolgáltasson, amely a jelenleg ismert boncasztalok fent részletezett hátrányait kiküszöböli, és egyrészt maximálisan kielégíti a funkciós és hygiénés követelményeket, másrészt előállítása egyszerű. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik; amennyiben a szervboncolást az asztalhoz csatlakoztatott, de az asztallap, vagyis a tetem fölé kiemelt tálcákon végezzük, a szemlélő kezelőorvosok számára biztosítva van a szervek jól szemlélhető helyzete, ugyanakkor elmaradnak a szervek asztallapra helyezéséből származó problémák /vizfelduzzadás. szövetkárosodás, stb./ Amennyiben a tetem felett műszertálcát is elhelyezünk, nem kell a műszereket a tetemre helyezni, azok nem ’’vesznek el", nem kerülhetnek a lefolyóba, stb. Ha ezeket a tálcákat olyan állványokhoz rögzítjük, amelyek lábai üregesek, 6 felül a feléjük lejtő tálcafelületre, alul pedig a boncolólapra torkollnak ki, az szervboncolásnál a vízelvezetés automatikusan biztosítva van. Amennyiben a keverő csaptelepet a boncasztal egyik hosszanti oldalán az asztallap pereme alatt helyezzük el, a kifolyásnál a tömlők véçén zuhanyrózsákat alkalmazunk, és a vízadagolást lábpedálokkal végezzük, egyrészt egyenletes, és tetszés szerinti vizelosztást biztösithatunk, másrészt az asztal peremei szabadok maradnak, és lehetővé teszik a szervboncoló, illetve műszertálcák elcsusztatását a peremeken.További lényeges felismerésünk» hogy a bélmosó medencét célszerű magába az asztallapba besüllyesztve kialakítani, annak lábvégi tartományában, nem pedig a boncasztaltól különálló egységként kiképezni. Mindezek a felismerések racionálisan műszakilag abban az esetben valósíthatók meg, ha a boncasztalt és tartozékait korrózióálló lemezből készítjük. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan boncasztal segítségével oldottuk meg, amelynek peremes asztallapja, bélmosó medencéje, valamint az asztallapra kerülő viz elvezetésére szolgáló lefolyója van, és amelynek az a lényege, hogy az asztallap felett elrendezett, egy *vagy több - agy és/vagy más szerv/ek/ boncolására szolgáló - 'tálcája van, amely/ek/ állványon van/nak/ elhelyezve, és az állvány/ok/ az asztallapra - előnyösen annak peremére - helyezhetően és onnan leemelhetően, valamint az asztallap mentén elmozgathatóan van/nak/ kialakítva} az állvány/ok/ asztallaphoz csatlakozó elemei, például lábai üregesek, és az üregek felül a tálca vagy tálcák felszínével, alul pedig az asztallap felszínével állnak összeköttetésben; és hogy a bélmosó medence az asztal3
