180373. lajstromszámú szabadalom • Készítmény és eljárás vasfelületről a felületi korrózió eltávolítására és időálló védőbevonat létrehozására
180.373 sok éa kiterjedt publikáció található a vasfelületek elökonolégére, vagyis a rozsdától és egyéb tapadó szennyeződésektől való minél tökéletesebb és egyszerűbb me gt lantit ás ára, Knnek nej> valósltására kétféle elvi irány ismeretes. Egyik a felületi rosada eltávolítása mechanikus utón /homokfúvás, drótkeféséa/ vagy kémiai utón /páoolás/, a másik módszer x?eclii: a felületen lévő rozsda átalakítása. mechanikus utón versett tisztítás és a pácolás megfele-A eredményt v é^;zet t ad, mert fomtíszta - tehát ideális ló jó biztosit kua tisztítás és pácolás hátránya azonban nagy munkaigén; valamint az isf hogy számos esetben az idomdarabok e;.yea egy vagy több további bevonat felhordására. felületet A mechanics s ég*, r észéi nehezen hozzáférhetők. További hátrány, hogy a felület megtiszazónnal meg kell kezdeni a védőbevonatok kialakitáfémtiszta felület rendkívül korrózióérzékeny. Ezek ti tás a ut; aát, mert költs égés módon valósithatók a követelmények csak nehezen és meg. A fentiek miatt fejlődött gyakorlattá a felületek megtisztításának más ik módszere , mely szerint a rozsdás felületi réteget megfelelő kémiai átalakítás révén "távolitják" el. Ezek az általában rozsda-átalakítóknak nevezett szerek hatásukat úgy fejtik ki, hogy a változó összetételű^ nem stabil vashidroxido.kat vasfoszfáttá vagy komplex vasgallattá alakítják. Ennek megfelelően ezek a készítmények foszforsavat és/va y tannint /a galluszsav glükóz idját/ tartalmaznak# A foszforsav reakciója a fémvassal illetve vashidroxiddal az ismert foszfátozás szerint zajlik le. a galluszsav reakciója •pedig fekete szinti vas komplex kialakulását eredményezi. I.iind a foszfor sav mind çedlg a galluszsav alkalmas a rozsda kémiai utón való eltávolítására, csak korlátozott mértékben alkalmas azonban további védőréteg felvitelét biztositó hordképes alap létrehozására. I.iégkevéabe alkalmasak ezek az anyagok arra, hogy olyan réteget alakítsanak ki, mely önmagában végleges védőréteget képez. Az ismert foszfátozási eljárással kialakított vasfoszfát réteg jó festékalap ugyan, de a "rozsdaátalakitás" körülményei között, ahol a rozsdaréteg vastagsága és mennyisége erősen változó, nem alakulhat ki egy olyan optimális összetételű és vastagságú vasfoszfát réteg, mely az időálló foszfátréteg alapfeltétele. így tehát a foszforsav alapú rozadaátalakitó szerrel változó összetételű, vizérzékeny, a kialakulás körülményeitől függően rendszerint rosszul tapadó, huzamosabb igénybevételt nem tűrő rétedet kapunk. Ugyanez a helyzet a tannát reteggel is. A tannin alkalmazásakor kialakuló tannát réteg tulajdonképpen egy vas komplexhez kapcsolt cukor bevonat, amely vízzel oldható, igy ezek a bevonatok a vasfelületről vizzel lemoshatok, bár esztétikailag egyébként mutatósak lennének. A rozsdaátalakitás elvén alapuló módszerek mintegy száz éve'ismertek és hátrányaik ellenére a mai napigjaen idejétmúltak, mert a módszer egyszerűsége, költség és élő-munkaráfordi— tási igénytelensége miatt számos helyen alkalmazhatók. Ezen okok miatt a rozsdaátalakitó készítményeket folyamatosan fejlesztik, és e fejlesztés az említett hátrányok kiküszöbölésére irányul, A vonatkozó szabadalmak szerinti megoldások különféle adalékokkal /cink, mangán, réz, kalciunsó, inhibitorok, felületaktív anyagok stb./ próbálják a változó Ö3sze-
