180347. lajstromszámú szabadalom • Toronyszerkezet, főleg antennatorony
180.347 A mikrohulláma ég az URH távközlési hálózati rendszerek tartóoszlopai szinte kivétel nélkül fölfelé sudaraeodó alakúak* és általában négyövü acélszerkezetként vannak kialakítva. A négy övét két-két egymással párhuzamos, összesen tehát négy rácssik köti össze. A rácsok az övszelvények optimális kihajlá* si feltételeinek megfelelően vannak kiosztva. A mikrohullámú é^ URH antennákat az oszlopok tetején szokták elhelyezni, megköze* ütésük pedig a valamelyik öv közelében elhelyezett hágcsón ke* resztül lehetséges. A 30-50 m magasságot elérő oszlopszerkezeteket minden esetben három irányban drótkötéllel kikötik, és ezért az oszlop és a hozzá tartozó kihorgonyzó helyek együttvé* ve nagy területet foglalnak el. Az eddig ismert tartóoszlopok csak a mikrohullámú és/vagÿ URH antennák elhelyezésére voltak alkalmasak, mig a hozzájuk szükséges adó és vevő berendezéseket és egyéb kiszolgáló bérén* dezéseket kivétel nélkül az oszloptól független különálló épületben helyezik el. Ez a körülmény már csak az épület létesité* sének szükségessége miatt is gazdaságtalan. Tekintettel arra, hogy az oszlopok gyakorlatilag mindig lakott területeken kivül vannak telepitve, ezért biztonsági okokból minden esetben körül kell őket keríteni, hogy illetéktelen személyek számára ne legyenek hozzáférhetőek. Számos esetben okoz gondot, hogy a távközlési hálózatok antennatornyait természetvédelmi területekké nyilvánitott helyekre kell telepi-» teni. Ilyen esetekben már maga a terület kisajátítása Is rend-** kivül költséges lehet. Az ismert fémszerkezetű antennatornyok közös sajátossága, de egyben fogyatékossága is, hogy a ta lajfelszinről való feljut tás szabadban lévő hágcsókon történik. A javítások és karbantartási munkák végrehajtása emiattkülönleges ügyességet és súlyos fizikai megterhelést jelente' Fokozza ezt az a körülmény, hogy az antennák meghibásodása és az ezzel járó javítási munkák jelentős része a téli időszakra esik. Az ismert antennatornyoknál kedvezőtlen körülmény, hogy az antennákat és ernyőket az épületben elhelyezett berendezésekkel szabadban vezetett kábelek kötik össze, és igy ezeknél is gyakori meghibásodásokkal kell számolni. A tornyok létesité* sével összefüggő hátrány az, hogy felállításuk, szerelésük a_ ránylag körülményes, és a technológiai berendezések szerelését csak a toronyszerkezet felállítása után lehet megkezdeni. A találmány célja olyan fémszerkezetű antennatorony kifej* lesztése, amely a fentiekben felsorolt hátrányok kiküszöbölésére alkalmas. Nevezetesen bárhol felállítható, esztétikus megjelenésű, kis területet foglal csak el, nem kiván körülkerítést, nem rendelkezik szabadban elhelyezett hágcsóval, végül de nem utolsó sorban pedig alkalmas arra, hogy a kiszolgáló segédszer* kezeteket magába a torony belsejébe lehessen beépíteni. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a fémszerkezetű antennatornyot csőszerkezetszerüen kell kialakítani,, mégpedig olyan alaptestre építve, amely az oszlopot befogott L konzollá teszi, és igy annak kikötéséről gondoskodni nem kell. Ugyancsak a felismeréshez tartozik az, hogy a cs,őszelvényü ősz* lop belsejében akkor helyezhetek el legcélszerűbben a technológiai berendezések, ha a toronytestet képező oszlop valahol a "dereka” táján kezelő házzá van kiszélesítve. Egy ilyen kezelő, ház ui. tökéletesen alkalmas nem csupán a szükséges berendezések elhelyezésére, hanem arra is, hogy azok ott klimatizálfc 2