180337. lajstromszámú szabadalom • Textilipari irezőanyagok készítésére alkalmas, poliszaharidtartalmú keverék
180.337 Keményítő radikális oxidációjára /glükózzá vagy maltózzá alakítására/ Radley J.A. Starch and its dérivâtes, London Chapjman and Hall 1954. p 343-568., továbbá Encyclopedia of Polymer Science and Technology XII. p 828-829 Irodalmi helyeken több oxidálószert és eljárást Írnak le. Az ilyen radikálisan oxidáll keményítő irezőanyagként való felhasználásra nem alkalmas. Mind az enzimatikus. mind pedig a szokásos exidációs mód* szerekkel előállított keményítő erősen hajlamos a gélesedésre, ami az ipari alkalmazás során számos hátrányt okoz. A gélesedési hajlam - amely tulajdonképpen a molekuláknak lehűléskor bekövetkező ismételt összekapcsolódása --csökkenthető akkor, ha a keményítőt oldalláncokkal látják el. így keményítő éterek illetve keményítő észterek keletkeznek. Ezek a termékek a helyettesítés fokától függően kevésbé gélesednek. fLd. Uelliand Textilberichte, 1978., 2, 112-115. old. P.J.A. Beersmá /Hollandia/./ • A keményítő éterek és észterek előállítása körülményes, ugyanakkor ezek az irezőanyagok változatlanul nagy molekulákból /óriás molekulákból/ állnak, diffuzióképességük leromlik és az irez és során megnövekszik az anyagfelhasználás, a kellő ragasztóképesség elérése céljából. Az olyan modifikált keményítők, amelyek lebontása enzimatikus utón történt, nem rendelkeznek megfelelő ragasztóképességgel, mert az enzimes hidrolízist nem lehet úgy szabályozni, hogy az irezőanyag mindenkor optimális molekulahosszuságu komponen-' seket tartalmazzon és a folyamat a kívánt időpontban álljon le» Ismeretes megoldás továbbá a karbamiddal és származékaival történő modifikálás. Ehhez az eljáráshoz nagy mennyiségű karbamidra van szükség /kb. 20-30 %/, ami azzal a hátránnyal jár, hogy az irezett fonalat egy idő után szövőgéppel nem lehet megfelelően megmunkálni, mert a karbamid nedvességet vesz fel, a szál "lepuhul" és a szövés hatásfoka romlik. A keményítőnek komoly diffuzióképességgel kell rendelkezi nie ahhoz, hogy a textiliparban és a papíriparban is alkalmazható legyen, azaz az elemi részecskék között is ragasztó hatást fejtsen ki. Énnek feltétele pedig az, hogy a keményítőt úgy kell vizoldhatóbbá tenni, hogy hig koncentrációban ne gélesedjen. A modifikálás igen érzékeny művelet és nagy pontosságot igényel. A keményitőmolekulákat összetartó hldrogénkötések részleges oxidációval történő megbontása a legcélszerűbb megoldásnak látszik. Ha azonban nem elegendő számú hidrogénkötés szakád fel, a keményítő a kívánt cél előtt be fog gélesedni, ezért diffuziôsebesséçe nem lesz megfelelő és igy csak felületi ragasztás kialakítására alkalmas. A túlzott oxidáció /melyet a korábr biakban hivatkozott irodalmi helyeken Írnak le/ következtében pedig a keményítő elcukrosodik és diffuziósebessége ugyan növekszik, rugalmas ragasztó hatását azonban elveszti. így tehát a modifikálást - vagyis a megbontandó hidrogénkötések számát - a folyamat alatt ellenőrizni kell, mert csak a megfelelő mértékű modifikálás esetében lehet olyan terméket nyerni, amely textilipari és papíripari célokra egyaránt jól alkalmazható. A találmány célkitűzése tehát, hogy textilipari irezőanyagok és papíripari ragasztóanyagok készítésére alkalmas, stabil, tárolható, poliszacharid-tartalmu^kever éket biztosítson, a poliszacharidők /elsősorban keményítő/ oxidációjának szabályozása révén. A találmány szerinti kompozícióban a poliszacharidok oxidációja csakis a kívánt mértékig mehet végbe és ezáltal 3
