180334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,1'- bifenil- 2-il-alkilamin-származékok előállítására
180.334-diizopropll-amiddal, valamely inert szerves oldószerben, mint toluolban, benzolban, dietil-éterben, xilolban vagy tetrahidrofuránban reagáltatjuk. Az erős bázis a bifenilil-acetonitrIliiéi reagálva reaktiv karboniont képez, mely aminoalkil-alkilezőszer reakcióelegyhez való hozzáadásakor az elkilezöszer lehatsitható csoportját helyettesíti, és /I/ általános képletü vegyülettó alakul. Az alkilezési reakció 20°C és 150ÖC között bármilyen hőmérsékleten lefolytatható, és általában például 8-16 óra alatt teljesen végbemegy, ha a reakciót a toluol visz»* szafolyatási hőmérsékletén végezzük. A termék, a 4-ciano-4-bifenllil-butil-amin, vagy a 3-clano-3-bifenilil-propil-amin. a reakclóelegy vízzel történő egyszerű hígításával és a termék megfelelő oldószerrel, mint benzollal vagy dietil-éterrel végzett extrahálásával különíthető el. Az igy képződött bifenilil-amino-alkil-nitrilek nem csak mint arltmiaellenes szerek értékesek, hanem még más találmány szerinti vegyületek előállításához mint intermedierek is használhatók. Például, a bifenilil-amino-alkil-nitrilek savas hidrolízisével, a reakció körülményeitől függően, a nitril-csoport karboxamid vagy karbonsavcsoporttá alakul. Például, valamely bifenilil-amino-alkil-nitrilt, mint az N.N-di-n-butil-3-ciano-3-/l,l’-bifenil-2-il/-propil-amint 90 térfogatszázalékos vlzefi kénsavval mihtegy 2-4 óra hosszat 80-120°C hőmérsékleten reagáltotva, a cianoosoport karboxamid csoporttá alakul, és igy például N,N-dl-n-butÍl-2-amino-karbonil-5-/l,l*-bifenil-2-il/-proçil-amin képződik. Ha a reakciót hosszabb ideig, például 8 órán át, vagy ennél hosszabb ideig végezzük, akkor a termék egy megfelelő karbonsav, jelen esetben az N,N-di-n-butil-3-hidroxi-karbonil-3-/l|l’-bifenil“2-il/-propil-amin. Az amid termék a reakclóelegy valamely bázissal, mint nátrium-hidroxiddal történő semlegesít és ével. majd egy vízzel nem elegyedő oldószerrel, mint dietil-éterrel végzett extrahálással nyerhető ki. A szerves oldószer bepárlásával általában szilárd formában kapjuk meg a terméket, mely szokásos oldószerekből, például hexánból vagy Skelly-B oldószerből átkristályositható. A sav ioncserélő kromatográfiás módszerrel különíthető el. Mindkét esetben a hidrolízist előnyösen 50°C és 150°0 közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Az igy képződött sav ezután megfelelő 1-4 szénatomszámu alkil-észterré alakítható úgy, hogy a savat valamely sósavval telitett 1-4 szénatomszámu alkanolban oldjuk, és a'jól ismert Fis cher-Üpeier észterezési eljárással észterezzük. A találmány szerinti 2~hidroxi-4-bifenilil-butil-aminok, vagyis azok az /!/ általános képletü vegyületek, melyekben Z jelentése -CH2Ch/OH/CH2- csoport, valamely HNR^R^ általános képletü amin és egy 4—bifenilil-1,2- epoxi-bután reakciójával állíthatók elő. Az epoxi-bután a megfelelő 4-bifenilil-l-bután persavas oxidációjából származhat, mely viszont valamely allil-halogenid és bifenilil-metil-halogenid kapcsolásával állítható elő. A teljes reakciót a 4. reak>cióvázlat szemlélteti, mely képletekben X, R? és Rá- jelentése az előbbiekben megadott, és a "halo" klór_, bróm- vagy jódatomot jelent. A /IX/ általános képletü vegyületek a /XI/ általános képletü kiindulási anyagokból állíthatók elő. 7
