180319. lajstromszámú szabadalom • Berendezés magas bordázatú simafalú spirálbordázott csövek gyártására
180319 kátránya, ho^y az anyag nyúlása határt szab a bordamagasságnak. Kiváló minőségű szalaganyagra van szükség - nagy nyálas /30 - 35 %/ és megfelelő szilárdság - és az elerhető maximális bordamagasság a csőátmérő 60 SS—a. Az ismert eljárásoknál az alapgép esztergapad jellegű gép, aholis az alakitófej a szánra van szerelve, a pad főorsója forgatja a csövet és a szán mozgása biztosítja a bordatávolságot. Ismert az NSZK-beli Rasmussen cég bordáscsőgyártó gépe ahol a cső forog és tengelyirányban mozog, és az alakitófej fixen áll. Az alakitófejben a szalagnak a csőre való rávezetését görgők végzik. A cső forgatását és előtolását célszerűen elhelyezett és meghajtott recézett görgők végzik úgy, hogy a görgőket megfelelő erővel a csőhöz szorítják. Ezen berendezésnek előnye, hogy tetszőleges hosszúságú bordáscső gyártható és a gyártóberendezés helyigénye kicsiny. Hátránya a berendezésnek, hogy a teljes szalagalakitási erőt a recézett görgőkkel kell a csőre rávinni, emiatt a csövek erősen rovátkáltak lesznek, amely külső korrózió szempontjából hátrányos . A simafalu bordázott csövek gyártására szolgál a 166.214- es lajstromszámu szabadalom, melynél az eddigi eljárásokban szereplő huzóeljárással szemben a simafalu bordázat huzvahengerléssel történik. Ezen eljár ás előnye az előbbivel szemben, hogy a szalag külső szélén nem húzás, hanem hengerlés nyújt {ja a szálat, a szalag nyújtási és huzasi igénybevétele sokkal kisebb, igy a felhasználásra kerülő szalaggal szemben az előző eljárásnál említett minőségi kritériumok nincsenek. A hengerléssel - lapitással - történő nyújtásnál, azaz elvékonyitásnál a szalag szakadási veszélye nem áll venn, mig a 161.650 számú szabadalom szerinti eljárásnál a szalagot huzva kell nyújtani - ott a görgőpárok csak vezetik a szalagot - a nyújtás mértékét a szalag nyúlása határolja be. A 166.214-es szabadalom szerinti huzvahengerlési eljár ás lényege, hogy a csőre futó szalag külső széle egy tányér- és egy kupalaku görgő között nyúlik meg, és szinte macától rácsavarodik a csőre. Az említett szabadalom szerinti eljárásnál ”... legalább az egyik hengerlő szerszám hajtószerkezethez van kapcsolva”. Ez a gyakorlati kivitelezésnél azt jelenti, hogy egyenes alkotóju, simafalu kúpos gcrgő esetén a munkafolyamat megkezdésekor - amikor a szalag vége még nincs a csőhöz rögzítve és az nem huzza azt - a szalag bevezetése a görgők segítségével csak úgy lehetséges, ha mind a két görgő meg van hajtva. Az együttfutás biztosítása - a kupcs görgő és a siktárcsa eltérő geometriája és az együttfutási sugár változása miatt - költséges műszaki feladatot jelent /például mindkét görgő hidraulikus meghajtása/. Jóllehet, amikor a szalag szabadon fut a görgők között, viszonylag kis átmérőre lehet a szalagot spirálalakuvá tenni, azonban az egyenes alkotóju kúp alkalmazása nem biztosítja a szalagnak sugárirányban mért egyenletesen növekvő hosszirányú nyúlását, mert a cső falától kifelé haladva eleinte kb. a “borda magasságának 30 - 40 %-ig csak rugalmas deformáció lép fel, a szalag az alakitó görgőpár hatására maradó alakváltozást nem szenved. A kupszög illetve a kúpos gör^ő és a tárcsaalaku görgő egymáshoz való távolságának csökkentesével a rugalmas deformációnak a csőtől való távolsága csökkenthető, de ez esetben a borda külső szála a kívánatosnál jobban megnyúlik és a külső 2
