180275. lajstromszámú szabadalom • Hidrofób folyadákok előnyösen peszticidek hatásfelületei polikondenzációs reakcióval történő kapszulázási eljárás
180.275 A határfelületi polikondenzációs folyamatokka1 ezokésoa anionos, kationos vagy nem ionos felületaktív anyagokat is hozzáadhatunk ehhez a vizes fázishoz. Sok esetben azonban ezek az adalékok nem lényegesek. Másrészt viszont, gyakran tanácsos védő kolloidokat hozzáadni a vizes fázishoz. Ezeket a diszperzió előtt vagy után is hozzáadhatjuk. A használható védőkolloidok közül megemlítjük a poliakrilátokat, a metilcellulózt, polivinil-alkoholt*, melyek adott esetben lehetnek többé vagy kevésbé észteresitve, vagy éteresibve és a poliakri1-amidot. Ezeket az adalékokat 0,1-5%-nyi mennyiségben adjuk a vizes fázishoz. Ezeknek a kolloidoknak a tulajdonságai bizonyos esetekben indokolttá teszik habzásgátló anyagok, elsősorban szilikon bázisú anyagok hozzáadását is. Miután mindezeket hozzáadtuk a vizes fázishoz, célszerű azt keveréssel homogenizálni. Ezt követi az első lépés, azaz a diszpergálás,'amely a találmány szerinti eljárás egyik jellemző sajátossága. Ez úgy történhet, hogy a szerves fázist erős keverés közben hozzáöntjük a vizes fázishoz és alaposan összekeverjük őket, például turbo-keverő alkalmazásával. Ekkor képződnek a közegben azok a cseppek amelyeknek méreteit a keverés sebességével határozzuk meg. illetve szabályozzuk. A keverés mértékét célszerűen úgy állítjuk be, hogy a képződő cseppek méretei 1-100 /Um tartományban essenek. Nagyobb méretek is megengedhetők de nem jelentenek további előnyöket. Ha a diszpergálást befejeztük, a polikondenzációs reakciót úgy indítjuk meg, hogy valamely bázisnak a diszperziós közegbe juttatásával felszabadítjuk a polifunkciós amint vagy aminokato A bázisnak legalább olyan erősnek kell lennie, mint a hidrofil reagens amin-funkciós csoportjainak. Ez a bázis lehet valamely hidroxid, célszerűen alkáli-fém hidroxid, vagy valamely gyenge savnak erős bázissal képzett sója. A gyakorlatban nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot vagy ammóniát használunk. Ezt a bázist természetesen nagyjából sztöchiometrikus arányban kell a diszperzióhoz hozzáadni. A keverést a reakció megindulása után is folytatjuk, de lassúbb mértékben körülbelül 1-5 óráig, általában 0 °C és a szobahőfok közötti hőmérsékleten. Bár elvileg lehetséges, gyakorlatban mégsem célszerű magasabb hőmérsékletet alkalmazni a találmány szerinti eljárásnál, mert ez mellékreakcióhoz vezet, amely bizonyos esetekben károsítja a kapszulázni kivánt anyavalósitható, csak _ .la betáplált anyagok helyes arányáról, a kapszulák eltávolításáról és diszperzió keverésének sebességéről. Végül,az eljárás szerint készített kapszulákat rendszerint a vizes fázisból távolitjuk el az egyébként ismert módon, és addig mossuk őket, mig a pH közelítőleg semleges lesz, és végül megszáritjuk, így ezek fel is használhatók akár az eredeti formában, akár pedig vizes diszperzióban vagy emulzióban, a kapszulázott anyag sajátságaitól, illetve a felhasználás módjától függően. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal kívánjuk illusztrálni. 1, példa A következő A, B és <3 elegyeket készítjük el közvetlenül got* A fent leirt folyamatos üzembén is meg-5
