180268. lajstromszámú szabadalom • Leágazó kapcsolási elrendezés, előnyösen távbeeszélő hálózat 2/4 huzalos végződő egységenkénti alkalmazására
180.268 kis szintű hasznos jelek esetében zavaró lehet. Ezen javíthatunk úgy is, hogy a diódát áthidaljuk ellenállással, kedvezőbb, ha az adásoldali jelforrás áramgenerátor üzemű erősítő. Látható, hogy a leirt mechanizmus kétoldali adatforgalom egyidejű bonyolítására csak korlátozott mértékben lehet alkalmas, hiszen a szokásos jelszintek mellett az adásoldali A kapocspárról érkező jel oly mértékben fesziti elő záróirányban a TI és T2 tranzisztorokat, hogy a vonali C kapocspárról érkező jelek nem tudják azokat nyitásba vezérelni; a vonalon egy adott} időpillanatben tehát általában csak az egyik irányú jelforgalom halad /kvázi-félduplex/. Ezért a találmány szerinti leágazó kapcsolási elrendezés különösen olyan alkalmazási helyeken előnyös /és ez a gyakoribb/, ahol nincs szükség egyidejű kétirányú adatforgalomra, egy adott pillanatban csak az egyik fél "beszél"; ez a helyzet pl. távbeszélő vonalaknál, hangos telefonoknál, ahol a találmány szerinti kapcsolási elrendezés egyúttal megvalósítja a visszhangzárást is. Ha az alapvető mechanizmus mellett most már a kiviteli alak járulékos sajátosságait is vizsgáljuk, a következőt láthatjuk. A 2. és a 3. ábra szerinti kiviteli alakoknál az illesztő V. E, F tagok szimmetrikus felépítésű vagy szimmetrizáló többpólusuk, hiszen a mindenkori csatlakozó /adás, vétel, vonal/ áramkört szimmetrikus felépítésű-hatpólushoz illesztik. Ezért a továbbiakban az illesztő V, E, F tagoknak a hatpólusra csatlakozó oldalát szimmetrikus oldalnak nevezzük, az A, B, C kapocspárokra csatlakozó oldalát pedig becsatlakozó oldalnak; az utóbbi lehet akár szimmetrikus, akár aszimmetrikus felépítésű. Az illesztő V, E, F tagok ilyen megnevezésű bontása tetszőleges irányú /becsatoló, kicsatoló/ adatforgalomra értelmezhető. A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál az adásoldali illesztő F tag tartalmaz első és második TR3 és TR4 transzformátort, melyek szekunder tekercsei sorba vannak kötve, a középkivezetésük a kapcsolási elrendezés közös potenciálú 6 pántjára van kötve. A szekunder tekercsek alkotják tehát az illesztő F tag szimmetrikus oldalát. A becsatlakozó oldalt az ellenpárhuzamos kapcsolású primer tekercsek alkotják. A primer tekercsek egyező gerjesztési iránnyal párhuzamosan csatlakoznak az adásoldali A kapocspárra, a tekercsekkel egy-egy D3 és D4 dióda van - ellentétes polaritással - sorbakötve. A vonali, illetve vételoldali illesztő V és E tagok hagyományos kivitelű szimmetrizáló TR1 és TR2 transzformátorok, melyeknél a szimmetrikus oldali tekercsek középkivezetése a kapcsolási elrendezés közös potenciálú 6 pontjára van kötve. A TR2 tranformátornál a szimmetrikus oldal egyértelműen primer oldal, a TR1 transzformátónnál a tekercsek értelme a forgalom irányától függő. A 3» ábra szerinti kiviteli alaknál a vételoldali illesztő E tag TR2 transzformátoránál a primer tekeros középkivezetése nem a közös potenciálú 6 pontra van kötve, hanem eltérő potenciálra, a vonali illesztő V tag TR1 transzformátoránál a szimmetrikus oldali középkivezetés a közös potenciálú 6 pontra van kötve, a becsatlakozó oldali tekercset két sorbakapcsolt féltekercs alkotja úgy, hogy a két féltekercs közé sorosan frekvenciafüggő Zv impedancia van beiktatva. Az adásoldali illesztő F tagot szimmetrizáló TR5 transzformátor alkotja, melynél a szekunder tekercs.középkivezetése a közös potenciálú 6 5
