180268. lajstromszámú szabadalom • Leágazó kapcsolási elrendezés, előnyösen távbeeszélő hálózat 2/4 huzalos végződő egységenkénti alkalmazására
180.268- a négyhuzalos ágak, vagyis az adásoldal és a vételoldal közötti kielégítően nagy záróirányu csillapítás,- egyfelől a kéthuzalos oldal és a vételág közötti, másfelől az adáság és a kéthuzalos oldal közötti kis áteresztő csillapítás ,- az áteresztési irányokban a gyakorlatilag torzításmentes jelátvitel. A technika állása szerinti ilyen egységekben a követelmények maradéktalan kielégítésének egyik akadálya, hogy illesztés céljából vonalutánzatot alkalmaznak és a vonalutánzat és az utánozandó vonal között szükségszerűen vannak eltérések,melyeket kedvező esetben ugyan lehet csökkenteni, de teljesen nem lehet kiküszöbölni. A gyakorlatban elérhető hibacsillapitás értéke - mely pl. légvezetéknél 1,5-2,5 Np /kb. 15-22 dB/, terheletlen kábelnél 2-5 Np /kb. 17-26 dB/ - az átviteli sávban erősen változó, frekvenciafüçgô, Speciális /Hoyt, Kupfmüller/ müvonal alkalmazása eseten terhelt kábeleken 4-5 Np /kb. 55-43 dB/ értékű záróirányu csillapítás is elérhető. Kísérleteztek azzal is, hogy a záróirányu csillapítást kompenzálássá lj a hibaáram kioltásával növeljék, a leágazó hálózatba erősito-/ke/t beiktatva. Ilyen célból pl. a kéthuzalos iránynyal egy-egy erősitő kapcsolja össze egyfelől a vételi, másfelől az adási oldalt, az erősítőknek a kéthuzalos oldalra csatlakozó impedanciái T taggá vannak összekapcsolva az egyik impedancián képzett leágazás segítségével, s e T tag kapcsolja össze a kéthuzalos vonalat a vonalutánzattal is. A 155*500 lsz. magyar szabadalmi leírás a kiegyenlítést úgy javasolja biztosítani, hogy a kéthuzalos vonal és a vonalutánzat közé bekapcsolt, leágazással kialakított erősitő soros impedanciája legyen kisebb, mint a vonalimpedancia 10 %-a, a T tag keresztágat képező másik erősitő sönt impedanciája legyen nagyobb, mint a vonalutánzat impedanciájának tízszerese. A javasolt megoldás azonban csak az impedanciaarányok alkalmas megválasztásával elérhető mennyiségi javulást teszi lehetővé, mely feltételezi az alapvető jellemzők megtartását, a mindenkori konkrét alkalmazási helyhez igazodó méretezésre korlátozódik és csak az abból nyerhető korlátozott előnyöket realizálja. Végeredményben a vonalutánzat és az utánzandó vonal közötti szükségszerű eltérések fennmaradnak, azok hatása csak csökkenthető az adott helyi viszonyokhoz illeszkedő alkalmas méretezéssel. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kéthuzalos vonal és a négyhuzalos leágazás között a kivánt nagy záróirányu és kis áteresztő irányú csillapítás akkor optimalizálható, ha mellőzzük a vonalutánzatot és a leágazó hálózatban alkalmazott erősitő áramkör/ök/ alkalmas kialakításával és beiktatásával biztosítjuk, hogy az aktiv csatolóhálózat az egyik irányban megközelítse a szakadást, a másik irányban a rövidzárat, miáltal olyan záróirányu és áteresztőirányu csillapításokat kapunk, melyek gyakorlatilag csak az aktiv csatolóhálózat paramétereitől függenek, s kedvezőbbek, mint bármely - vonalutánzattal kialakított - ismert leágazó kapcsolási elrendezés megfelelő paraméterei és ugyanakkor ezek az értékek az üzemi frekvenciatartományon belül nem is frekvenciafüggők. A vonali kapocspár, az adásoldali kapocspár és a vételoldali kapocspár közé iktatott hálózat legalább egy erősitő áramkört - és adott ecetben illesztőtago/ka/t, célszerűen il2
