180260. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Herpes-Zooster és más herpesz fertőzések kezelésére szolgáló készítmány előállítására

180260 dig nem adott kielégítő eredményt. A passzív interferonizálás, azaz Izolált, külső interfe­ron alkalmazása csak rövid Ideig tartó eredményhez vezetett és a zostert nem tudta döntően befolyásolni. Kedvezőbb eredménye­ket értek el az úgynevezett interferon-indukcióval, azaz olyan anyagok beadásával, amelyek a testazonos sejteket interferon­­termelésre késztetik /indukálják/. De ezek is csak korlátozott hatásosságot mutattak, mivel - virus által kiváltott interferon­termelés esetén - az interferon visszahat a kiváltó virus fer­tőző folyamatának további alakulására is. Szintetikus interfe­­ron-induktorok károsaknak mutaí;koztak, mivel a sejtek geneti­kus anyagát érintik. Kielégítő, hatékonyságot és ártalmatlansá­got biztositó aktiv interferonizá^ást is eddig még nem találtak. A 2 437 166 számú Német Szövetségi Köztársaságbell nyil­vános ságr ahoz at ali irat szerint herpes zoster és más virus-be­­tegségek kezelésére 420-800 sejttenyészetátoltás /passzázs/ ut­ján legyengített avipoxvirus alkalmazható. Az attenuált avipox­­virus a fenti továbboltási tartományban azonos és stabil tulaj­donságokkal rendelkezik. A 429 továbboltásaal attenuált és utána háromszor plaque­­módszerrel /egyrétegű sejtkultúrába/ leoltott vírust /432. pasz­­százs/ "Mayr-Stickl-Avipox-Interferon-Inducer" megjelöléssel a Nordheim-Westfalla tartományi oltóintézetben, a virustenyészté­­si és -vizsgálati osztályon Düsseldorfban tettük le. A 2 437 166 számú Német Szövetségi Köztársaságbeli nyil­vános ságrahozatali iratban leirt fenti tyuk-varicellavirus hát­ránya a még meglévő szaporodóképességében rejlik. Megállapítottuk, hogy a varicella- és para-varicella-vi­rus ok /Poxvlridiae család/, különösen az avipox-virus és az orf-virus, úgy eredeti /virulens/, mint attenuált /avirulens/ formában gamma-sugárzás hatására nemcsak szaporodóképességüket vesztik el, hanem egyúttal fokozódik herpes-fertőzésekkel szem­beni hatásosságuk is; ez azért meglelő, mert az inaktiválást ke­zelés általában a hatásosság csökkenéséhez vezet. Az ilyen inaktiváláshoz gamma-besugárzás alkalmas, amely szelektíven károsítja a virus nukleinsavalt, anélkül, hogy mái virusstrukturák, különösen a virus felszíni strukturál, a virus­­fehérje és a burokanyagok megváltoznának vagy károsodnának. Meglepő módon azt is megállapítottuk, hogy a találmány szerint kezelt virus-készitmények nemcsak parenterális, hanem orális kezelés esetén is kifejtik gyógyszer-hatásukat. A találmány szerinti készítmények előállítása céljából sejttenyészeteket az alkalmazni kívánt vírussal fertőzünk meg; a virus a záporodén tetőpontján a vírust a aejttenyészetből ismert módszerek segítségével kinyerjük és tisztítjuk. A tisztított virusszuszpenzióban meghatározzuk az 1 ml-re eső "infektiv egy­ség" tartalmat és„az inaktiválandó vlrusanyag titerét minimá­lisan mintegy 10' ID^o/ml-re /ID^q« 5CÇS-0S infektiv dózis/, előnyösen több miht 108 ID^Q/ml-re állítjuk be. A készítmény azonban már akkor kielégítően hatásos, ha alsó határként mint­egy 5*106 ID^o/ml titert érünk el. Optimális hatás kifejtéséhez körülbelül 5.108 ID^q/ulL titer ajánlható. A fentiek szerint kapott virusszuszpenzió gammabesugár­­zásához ismert módon az inaktiváló sugárkezelést addig folytat­juk, amig a kilndulóanyag valamennyi vírusa elveszti szaporodó-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom