180251. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító készülék belső rögzítőszerkezettel
180251 2aa - 2ob. ábrák a találmány szerinti váltóállító készülék egy példaképpen! kiviteli alakjának részleges metszeti és a metszetekhez hozzárendelt felülnézeti elvi vázlatai a váltó átállításának részfázisait érzékeltető állásokban, a Jaa - 3cb. ábrák a találmány szerinti váltóállító készülék ugyanezen példaképpeni kiviteli alakjának részleges metszeti és a metszetekhez hozzárendelt felülnezeti elvi vázlatai a váltófelvágás részfázisait érzékeltető állásokban, a 4a, és 4b. ábrák egy nem felhas ithat 6 példaképpeni kiviteli alak vonórud-kivágás párosítását bemutató kiemelt részletváalatok, mig az 5. ábra — egy felhas itható kivitelről nem felhasitható kivitelre átkapcsolható példaképpen! kiviteli alak rugóházát és az át kapcsolhatóságot biztositó lényeges szerkezeti elemeit kiemelten feltüntető részleges metszeti vázlat. Az 1. ábrán látható perspektivikus elvi vázlat egy példaképpeni találmány szerinti belső rögzítésű váltóállító készülék lényeges szerkezeti elemeinek térbeli és működési elrendezését mutatja be. A váltó átállítására szolgáló két 2 és 2’ vonórud között 7 csuszóelera van elrendezve. Egy csupán részlegesen feltüntetett 4 rugóház /amelyet a 2aa - 2 eb. ábrák részletesebbek érzékeltetnek majd/ veszi körül a 6 csuszóelemet és a 2, 2* vonórudakat, amely egyben a váltóállító erő támadási eleme. A 2, 2* vonórudak rendre egy-egy 8, 8» menesztőccappal vannak ellátva, amelyek a 7 csussóelem L, L* hornyaiba illeszkednek. A 4 rugóházban lévő rugó előfeszítve terheli és beszorítja a 6 görgőt a 7 osuszóelem megfelelő mélyedésébe^ és ezáltal erőzáró kapcsolatot létesít és tart fenn a 4 rugóhaz és a 2,2* vonórudak között a 6 görgőn, a 7 csuszóelemen és a 3,8* menesztőcsapokon keresztül. A váltóátállitási véghelyzetek reteszelésére 9*9* reteszelőrudak szolgálnak, amelyek az 1. ábrán nincsenek feltüntetve. Ezeka 2^2* vonórudak megfelelő kivágásaival kapcsolódnak, és az átállítási elmozdulás csak akkor következhet be, ha ezek a 9*9* reteszelőrudak elhagyják a megfelelő kivágásokat. A váltófelvágas szempontjából különös jelentősége van a 2 vonórudon /amelynek a mindenkori hézaggal elálló csucssinnel kell összekötve lennie/ található kivágás alakjának és az L és L* hornyoknak. Az 1. ábrán a találmány szerinti váltóállító készülék felvágható példaképpeni kivitele van ábrázolva, amely 2 vonórud ferdepályás kiképzésű kivágásáról ismerhető fel. Ha egy vasúti kocsi a váltót felvágja, akkor először a 2 vonórud hátrafelé /az A nyil irányába/ mozdul el, miközben a 9 reteszelőrud eltolódik /a B nyílnak megfelelően/, az L horonyban lévő 8 menesztőcsap pedig egyidejűleg hátrafelé halad. Ha a 9 reteszelőrud teljesen ki van emelve, a 9 menesztőcsap is eléri az 1 horony végét és ekkor magával viszi a 7 csuszóelemet. A rugónak a 6 görgőre gyakorolt rögzítőérejét a fellépő erőhatás legyőzi és a 6 görgő a mélyedésből kiemelkedik. A 7 csuszóelem ekkor a 8» menesztőcsap segítségével magával viszi a 2* vonórudat, mivel ez a 9 reteszelőrud oldása következtében ugyancsak szabadon elmozdulhat. Ilymódon tehát mindkét 2, 2*. vonórud elmozdul hátrafelé és lehetővé teszi a váltóf elvágást. A nem felvágható kivitelnél a 2 vonórudban lévő kivágás csak részben ferdepályás kiképzésű /lásd a 4a, 4b. ábrát/ és az L horony olyan hosszú, mint a bemélyedés ferdepályás kiképzésű részének rudirányu hossza. 3
