180245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6,11-dihidro-11-oxobenz [b,e] oxepin-2-ecetsav előállítására
180245 vagy rövidszénláncu alkilcsoportot jelent. Az ismert eljárások: során használt reagensek, különösen a brómoaószerek meglehetősen drágák. A találmány szerinti eljárással a 6,11-dihidro-ll-oxodibenz D>.€ oxepin-2-ecetsav előállítása a A-benziloxi-3-karboXifenil-ecetsav ciklizálásával történhet a C reakcióvázlaton bemutatott módon, a korábbiaknál lényegesen olcsóbb anyagok felhasználásával. A A—benziloxi-3~karboxifenil-eoetsav uj vegyület. A ciklizálás során a kapcsolódás az oxigénnel nem aktivált gyűrűhöz, azaz a II képletü vegyületben "A” gyűrűként jelölt gyűrűhöz történik. A korábbi irodalmi adatok alapján az lenne várható, hogy ez a ciklizálás nehezebben hajtható végre, mint az ismert ciklizálások. A gyürüzárás úgy történhet, hogy a III képletü vegyületet valamely dehidratalószer, Így polifoszforsav^ etanol-foszforpentoxid vagy kénsav nagy feleslegével kezeljük, 70 °C és 200 °C közötti hőmérsékleten. Kívánt esetben oldószert, igy például tetrametilén-szulfont vagy ecetsavat is alkalmazhatunk. Egy másik változat szerint a A-benziloxl-3-karboxi-£enil-ecetsavat valamely alkalmas reagenssel, például tionil-kloriddal A—benziloxi-5-klórkarbonil-fenilacetil-kloriddá alakítjuk, amelyet a Eriedel-Crafts reakció körülményei között a kívánt savvá ciklizálunk. A reakció során alkalmasan használható fel az aluminiumklorid katalizátor.-Oldósserként előnyösen metilénklorid és nitrometán elegyét használjuk. A fenti uj vegyületet /III képlet/ többlépéses eljárással, két további uj intermedieren keresztül állíthatjuk elő. Ez a többlépéses eljárás a következőt 5-acetil-szalicilaavat a Willgerodt reakció körülményei között kénnel és morfolinnal reagálhatunk, a kapott 3-karboxi-A—hidroxifenil-tioacetmorfolidot valamely benzilhaloçeniddel, igy benzllbromiddal reagálhatjuk, valamely gyenge bázis, igy kalium-karbonát jelenlétében, valamely alkalmas oldószerben, visszafolyatás mellett, a kapott A—benziloxi-3-/benziloxi-karbonil/-£enil-tioacetmorfolidot visszafolyatás mellett vizes kálium-hidroxidoldattal reagálhatjuk, és igy előállítjuk a kivánt A—benzlloxi-3-karboxifenil-eoetsavat. Az uj intermedierek a következőkt A—benzlloxi-3-/klór-karbonil/fenilacetil-klorid, A-benziloxi~3-/benziloxi-karbonil/£enil-tioacet-morfolid, 3-karboxi-A—hidroxifenil-tioacetmorfolid. Találmányunkat a következő példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy a példákra korlátoznánk. 1. példa /A szintézis első lépése/ 50.0 g 5-acetil-szalicilsav, 9*0 g kén és 5A- ml morfolin elegyet 19 órán át 1A-0-1A-5 oc-on tartjuk,. Sötét, viszkózus olajat kapunk, amelyet 100 ml jeges vizbe öntünk és a kapott vizes elegyet éterrel extraháljuk, majd jéghideg tömény vizes sósav-oldattal megsavanyitjuk. A savas vizes oldatot szintén éterrel extraháljuk és az igy kapott éteres extraktumot egyesitjük az előző éteres extraktumokkal. Az egyesitett éteres extraktumokat vizzel mossuk, szárítjuk, szűrjük és betöményitjük. Sötétbarna szilárd anyagot kapunk, amelyet kloroformmal 2
