180231. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet földművek állékonyságának fokozására

180231 la j tusieg a megvédeni kívánt; területle rásuvadjon. Ez a s uv adás a mortar..,. ÜLÜt talajtömeg fia lkai jellemzői /belső súrlódása, viztc t.!Ima s t b. / és egyéb körülmények által meghatározott un. ezakiiöólap mentén következnék be. Az ismert támfalak és bélésfalak közös sajátossága, hogy a megtámasztott földtömeg felől ható teljes terhet viselik, és nem veszik figyelembe a talaj környezettel való kölcsönhatás sze­repét. Az utóbbi évtizedben fölismerték az ebben rejlő lehető­ségeket, Ó3 kifejlesztettek néhány olyan megoldást, melyeknél hálón vagy ráca ozatos szerkezetek egyes részei által körbefo­gott kitöltő talajtömeg súlyának stabilizáló hatását is figye­lembe vették. Ilyen megoldás található a 4,050.254 lajstronszá­­mu UuA szabadalmi leírásban. A helyénvaló elgondolás gazdasági­lag gyakran kedvezőtlennek bizonyult, mert az elvileg szükséges­nél ^számottevően nagyobb talajtömeget kellett kiemelni, majd a műtárgy elkészülte közben és/vagy követően visszatölteni Résfal lajstromszámu szakaszokból álló műtárgy ismerhető meg IíozK közzétételi iratból. A résfal mod a modul 2,655*684 meretü szakaszokból készül, és Így létesítése építéstechnológiai elő­nyökkel jár. Súlytámfal jellegű, de hátránya, hogy túlságosan nagy tömegű betont hasznai föl, ami miatt gazdaságtalan. Karcsúbb előregyártott elemeket használ az a támfal, amely a 2,515*562 lajstromszámu USzK közzétételi iratból ismerhető meg. Előnye, hogy a talaj önsúlyát is kihasználja a stabilizá­lás érdekében. Kedvezőtlen azonban, hogy a fal megépitése előtt a teljes környezet földkiemelését követeli meg, és igy háborí­tatlan termett talaj stabilizálására alkalmatlan. Előregyártott elemei bonyolultak es sok helyszíni csomópontot kell kialakítani. Változó inercianyomatéku elemekből készülő támfalat mutat be az 1,475*557 lajstromszámu angol szabadalmi leírás. Változó keresztmetszete miatt gazdaságosan követhetők az igénybevételek, hátránya azonban, hogy csak töltéshez lehet fölhasználni, bevá­gáshoz nem, a teherviselésbe pedig nem tudja bevonni a környező talajt. Alkalmasabb a megtámasztott talajjal vald együttműködés­re az a támfal, amelyet az 1,368.646 lajstromszámu angol szaba­dalmi leírás ajánl. A háttöltés felőli felülete fogazassál lát­ható el, ami növeli a súrlódási szöget, javitja a stabilitást, és lehetővé teszi a támfalméretek csökkentését. Hátránya ennek is, hogy igen nagy tömegű betonra van szükség a földtömeg meg­ugyancsak csupán töltéseknél használható re­es támasztásáhoö, álisan. Műszakilag a legfejlettebb megoldások, közé sorolható az a voltaképpen "vasalt talaj" jellegű megoldás, amely az 1.455*557 lajstromszámu angol szabadalmi leírásban található. A jó alap­­gondolat mellett hátrányként jut azonban érvényre, hogy a sta­bilizálást nem bízzák a súrlódás megnövelésére, hanem hátrahor­gonyzott elemeket is alkalmaznak. Jellegéből adódóan ugyancsak kizárólag töltés megtámasztására alkalmazható. A közelmúltban kifejlesztettek olyan megoldást nél a talajt megtámasztó falat "hátrahorgonyozták" a tott talajtömegnek abba a részébe, amelyet a műtárgy már nem zavart meg, és ahol igy a termett ségállapota megmaradt. Ezzel a módszerrel is, mely­­megtárna sz­építése talaj eredeti feszült­un. rés- és cölöpfa­lakat állítottak elő, és a falak, valamint a talajkörnyezet kölcsönhatását fejlett számítástechnikai módszerekkel határoz­ták meg. Az önmagában ugyancsak helyes elgondolás csak félmeg-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom