180230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro- és haxahidro-benzopiraoxan- tenonok előállítására
180230 elektrollzáló cella alkalmazásával végezhetjük. Ilyen cellákat Irt le M.J. Allen szerző az Organic Eleotrode Proceaaes cimü munkájában /Reinhold Publishing Corporation^ New York, 1958/. Ezek a hagyományos elektrollzáló cellák a könyv 55. oldalán vannak leírva, amelyek híddal elkülönített megfelelő katódot éa anódot tartalmaznak. Ennél a folyamatnál higanyt használunk kátédként. Az anód platina vagy szén lehet. A platinafém előnyös anód különösen akkor, ha az fémszál vagy fémháló formájában kerül alkalmazásra. A szón, mivel nem költséges, szintén előnyös anód. A katódot és az anódot összekötő hid valamely hagyományos sóhid, például 4 %-os vizes elegy, amely káliumkloriddal van iiuvc. J\ nid valamely megfelelő pórusos membrán, például ioncserélő-membrán, kerámia-membrán vagy kis éa közepes póruau szintereit üvegmembrán, lehet. Ilyen membránokat M.J. Allen ir le és tárgyal, amelyek jól alkalmazhatók. Valamely jellegzetes elektrollzáló cella egy kettősfalú üveghengerea katódtérrel rendelkezik. Ebben a katódtérben egy üveg-anodtér van elhelyezve, amelynek része egy üvegfritt. A katod higany, amely általában gyűrűként van kialakítva. Az anódtér általában egy zsugorított üveghenger vagy köralaku kettősfalú üvegcső, amelynek az alsó végében egy köralaku üvegfrittzár van elhelyezve. Az anódtér általában egy platlnaszállal rendelkezik, amely ugyanabba a szerves oldószerből vagy szervesvizes közegből és elektrolitból álló eleçybe Merül, mint amilyet a katódtérben alkalmazunk. Rendes körülmények között az elektrölizáló cella fedéllel van betakarva, amelyen keresztül egy légtelenítő fritt. egy vonatkoztatási elektród-szonda és egy hőmérő nyúlik be. A vonatkoztatási elektródszonda egy szál-csatlakozót tartalmazó üvegcső, amelyben egy kalomelelektród van elhelyezve. A gyakorlatban úgy járunk el, hogy a szerves vagy szervesvizes közeget, az elektrolitot és a proton-donort a katódtérbé helyezzük. Az elegyhez keverés közben előre meghatározott menynyiségü /körülbelül 1-15 mg/ml/ dihidrobenzopiranoxantenont adunk és a köralaku anódteret, amely a szerves vagy szerves-vizes közeget és az elektrolitot tartalmazza, az elektrollzáló cella-fedővel együtt egészen a katódhoz helyezzük. Ezután argont vezetünk keresztül a légtelenítő fritten és a katódtéxen, amelyet keverünk. A légmentesités befejezése után /körülbelül 15 perc elteltével/ a légtelenítő frittet felemeljük a katódoldat felszíne fölé éa az argon bevezetését folytatjuk az elektrolízis folyamán. Meghatározott feszültséget kapcsolunk a cellára, amely lehetővé teszi olyan árammennyiség áthaladását, amely közelítőleg kétszerese a négy elektron redukciójához szükséges Faradays számnak. A rendszeren áthaladó coulomb-szám coulométerrel meghatározható és a rendszer vékonyrétegkromatográíia vagy nagynyomású folyadékkrómatográfia segítségével is ellen-' őrizhető. E módszerek bármelyike alkalmazható a reakció mértékének a megállapítására. Az elektrolízis befejezése után a katód-oldatot elkülönítjük. A reakcióelegyet szokásos módszerekkel dolgozhatjuk fel. Első lépésként általában eltávolítjuk vákuumban a szerves vagy vizes-szerves közeg nagyobb részét. A keletkező szirupos maradékot ezután etilacetátban oldjuk. Az etilacetátos oldatot néhányszor mossuk egyenlő térfogatú vízzel az elektrolit és a proton-donor eltávolítása érdekében. Az etilacetátos fázist ez9
