180211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás A-gvajakonsav előállítására és az ezt tartalmazó diagnosztikum
180211 Az irodalomban ugyan ismételten ia léirtak kísérleteket nagyobb gvajakonsav mennyiségek elkülönítése céljából, ezek az eredmények azonban kevéssé voltak kielégitőek. így például J. Kühl, a braunschweigi Technológiai Főiskolán 1964-ben elkészített disszertációjában /21. lap^ ismertette - többek között - hogy a gvajakongyanta szilikagélen végrehajtott oszlopkromatografiás elválasztása nem lehetséges.Éppen ezert meglepőnek és váratlannak tekinthető, hogy kutatásaink során e műszaki előítélet ellenére azt találtuk, hogy igenis, lehetséges a természetes gvajakongyantát szilikagélen oszlopkromatográfiás módszerrel felbontani és a gvajakonsavat csaknem tiszta alakban megkapni, úgy hogy az minden további tisztítás nélkül diagnosztikumkent használható legyen vérnek a székletben történő meghatározására. A találmány tárgya ezért mindenekelőtt a peroxidázzal és hidrogén-hipe'roxiddal végrehajtott reakció után 600 nm-nél meghatározva E-^ = legalább 200-as fajlagos extinkcióju, az IR-sávokkal: JL600 cm“*- /m/; 1505 cm”'*' /v.s/; 1260 cm”*' /s;b/; 1200 cm“*- /s;b/; 1115 cm“*- /m/; 1025 cm"* /m/, valamint az R-p-értékkel '/toluol/dioxán/jégecet 90:45:10 arányú elegyben/ jellemzett gvajakonsav /amelyet a technika állásától történő elhatárolás érdekében A-gvajakonsavnak nevezünk/ előállítási eljárása, amelyre jellemző, hogy a természetes gvajakgyantát savval előkezelt közömbös szilikagélen, védőgáz alkalmazásával alkalmas eluálószerrel, igy például n-heptán/etil-acetát vágy toluol/aceton eleggyel, oszlopkromatográfiásan bontjuk fel. Amint azt a fentiekben már említettük, az igy kapott A-gvajakonsav vékonyrétegkromatográfiásan vizsgálva nem egészen egységes, azaz a fényben a peroxidázzal és hidrogén-hiperoxiddal kekre szineződő főalkotokon kivül még szennyeződéseket is tartalmaz, amelyek azonban csekély koncentrációjuk miatt diagnosztikus szerben kromogénként történő alkalmazásuk szempontjából elhanyagolhatók. A találmány szerinti A-gvajakonsav amorf es a fent ismertetett módon az írspektrum sávjai, valamint a fajlagos extinkció és a vékonyrétegkromatogramm R^-értéke alapján jellemezhető /l. az 1. Példát/. A termék jellemzésére a fajlagos extinkció azért bizonyult célszerűnek, mert az említett szennyezések, valamint az esetlefes oldószermaradékok az olyan szokványos analitikai módszereet, mint amilyenek az UV- es az NMR-spektrum, jelentékeny mértékben zavarják. s Fajlagos extinkción a 100 ml oldatban jelenlevő lg A-gvajakonsav, valamint a peroxidás és a hidrogén-hiperoxid által előidézett és 1 cm hosszú küvettában 600 nm-nél mért extinkciót értjük /Ep^cn/» Az A-gvajakonsav elkülönítésének az 1. példában részletesen ismertetett módszere a találmány szerinti eljárásnak, csupán egy előnyös foganatositási módját jelenti. A természetes gvajakgyanta kiséroanyagainak sceton-toluol eleggyel végrehajtott kicsapással történő elválasztása természetesen más utón is megvalósítható, igy például etil-alkohol/toluol-elegyes kicsapatással, vagy jégecetes oldással és vízzel 30%-os ecetsavig történő higitással, valamint a csapadék 1:5 arányú aceton/toluol-elegyben történő felvételével, vagy metilizobutil-ketonos oldással, 13-as pH-ju nátrium-bidroxid/foszfát pufferral végrehajtott extrakciovai, a szerves fázis bepárlásával és toluollal végrehajtott hígítással. Emellett minden további nélkül alkalmazhatunk eluálószerként olyan oldószerelegyeket, mint például a xilol/aceton vagy a metilizobutil-keton/toluol rendszerek, aholis a mennyiségi arányok tág határok között változtat3
