180208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-dezoxi-nojirmicin és E vegyület N-szubsztituált származékainak előállítására
180208 furanózt nátriumaziddal reagáltatunk, majd hidrogénezzük, éa adott esetben reduktive alkilezzük, vagy pèdig a kiindulási vegyületet közvetlenül aminokkal reagáltatjuk. A műveletet az E eljárásvázlat szemlélteti. Abban az esetben, ha kiindulási anyagként 6-amino-2,3-0- -izopropilidén-6-dezoxi-oC-L-szorbofuranózt és savként sósavat alkalmazunk, a reakció az F eljárásvázlat szerint megy végbe. Abban az esetben, ha kiindulási anyagként 1,2-0-izopropilidén-5-metilamino-5-dezoxi-o6-D-glukofuranózt alkalmazunk, a reakció lefolyása a G eljárásvázlat szerint megy végbe. A fentiek szerint előállított sókból a megfelelő szervetlen vagy szerves bázis hozzáadása után vagy az elegy anioncserélő oszlopon való semlegesítése után felszabadíthatjuk a szabad bázist. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott savak között megemlítjük az ásványi savakat, igy például sósavat, kénsavat} a szerves savak közül az ecetsavat, hangyasavat. Célszerűen sósavat alkalmazunk. Az izopropilidéncsoport eltávolításánál a sósav-oldat koncentrációja széles határok'között változhat, célszerűen 2-6 n sósav-oldatot használunk. A találmány szerinti megoldás lényeges momentumát az képezi, hogy a hidrogénezést megelőzően a sav koncentrációját csökkenteni kell. A sav koncentrációját szervetlen vagy szerves bázisok, célszerűen trietilamin vagy piridin hozzáadása révén csökkenthetjük. Az /I/ általános képletü vegyületeket nagy tisztasággal és különösen magas hozammal kapjuk abban az esetben, ha 1 mól hidrogénezendő vegyülethez 1 - 1,2 mólekvivalens savat alkalmazunk. Higitószerként viz, rövidszénláncu alkoholok vagy egyéb protonos oldószerek jönnek számításba. Legkedvezőbb a viz alkalmazása. A találmány szerinti eljárás során a hidrogénezést valamilyen katalizátor jelenlétében végezzük vagy egyéb alkalmas hidrogéndonor segítségével hajtjuk végre. Katalizátorok közül a hidrogénezéshez általában alkalmazott Raney nikkel, platinadioxidot, palládium/szén elegyet, stb. említjük meg; a hidrogéndonorok közül például nátrium-borohidrid vagy nátriuméiáno-borohidrid jön szóba. A reakció hőmérsékletét mindkét reakció-lépés esetében% széles határok között változtathatjuk. Általában 0 - 150 °C,% célszerűen 20 - 100 °C hőmérsékleten végezzük a műveleteket. A reakció mindkét reakció-lépés esetében normál nyomáson vagy magasabb nyomáson végbemegy. Általában 1-5 har nyomáson dolgozunk. 1. példa 2 g 5-aniino-5-dezoxi-l,2-0-izopropilidén-oC-D-glukofuranózt 8 ml 2 n sósavban oldunk. Az oldatot 24 óra hosszat keverjük, majd 5 ml vízzel meghigitjuk, majd 0,69 g trietilamin és 0,3 g Raney nikkel•hozzáadása után 3>5 har nyomáson 5 óra hoszszat hidrogénezzük. Ezt követően a katalizátort szűréssel eltávolítjuk, az oldatot vákuumban betöményitjük, majd etanol hozzáadása után a betöményitést kétszer mégismetéljük, amikor kristályosodás következik be. A kapott kristályokat etanollal eldörzsöljük, szűrjük, majd etanollal mossuk. 1.45 g-/79*7 %-os hozam/ 1-dezoxi-nojirimicin-hidrokloridot kapunk. Op. : 209 - - 210 °C /bomlás/. 3
