180165. lajstromszámú szabadalom • Automatikus vezérlésű kemosztát

180165 Ez tulajdonképpen folyamatosan táplált, keverős reaktor, amely­hez esetleg - a biológiai iszap visszatartására - ülepítőt kap­csolhatunk. Ez esetben a szennyvíztisztítási kísérleteknél használatos eleveniszapos modellt kapjuk meg /Farkas és Németh, Vízügyi Közlemények 1%9. 3» 395-412/. Ezekkel a maximális le­bontási teljesitmény meghatározása úgy történik, hogy a vizs­gálandó eleveniszapot tartalmazó kemosztátot a vizsgálandó szennyvízzel egyre növekvő hozammal tápláljuk, miközben a reak­tor elfolyásában meghatározzuk a bontható szerves koncentráció­ját. Az eleveniszap lebontási sebességének /aktivitásának/ meg­felelő terhelési sebességet akkor érjük el, amikor a kemosztát elfolyásában a biológiailag bontható tápanyag koncentrációja ugrásszerűen megemelkedik. Ez az elfolyó vizből vett minták analízisével figyelhető meg. Az ismertetett eljárás azonban olyan bonyolult, hogy azzal üzemvezérléshez szükséges informá­ciót szinte lehetetlen nyerni. Egyszerűbb módszert ajánl a 160.085 sz. magyar szabadalom, ahol az ott leirt berendezésbe betöltve a vizsgálandó telep eleveniszapját, majd azt levegőztetve és az iszaphoz a lebon­tandó szennyvizet hozzákeverve, az iszapelegyben mért oxigén­koncentráció változásokból az eleveniszap maximális lebontási kapacitása, "aktivitása” meghatározható. Ennek a készüléknek azonban az a legnagyobb hibája, hogy azzal csak un. "egyszeri táplálásos mérés" valósítható neg, amelynek eredményéből egy folyamatosan táplált reaktorban lefolyó reakció sebességére ilyen az eleveniszapos szennyvíztisztító telep levegőztető medencéje is - nem következtethetünk. Célunk, hogy olyan készüléket szerkesszünk, amelynek se­gítségével a folyamatosan üzemeltetett reaktorban lefolyó reak­ciósebességet, valamint a be- és elfolyó szennyvíz minőségét, a baktériumok mérgeződését egyszerű eszközökkel elektromos Jel­lé alakíthatjuk, amely azután kijelzési és vezérlési feladatok­ra felhasználható. A Jelen találmány szerinti készülék működése azon a fel­ismerésen alapszik, hogy a lebontási sebességet szakaszosan táplált reaktorban mérjük, az oxigénkoncentráció változásának kiértékelésén alapuló, önmagában ismert módszerrel. Ugyanakkor azonban a folyamatos üzemü szennyviztisztitó műtárgy üzemét a táplálási szakaszok gyakorisáéinak növelésével elvben korlát­lanul megközelíthetjük. A reakt-or táplálását pedig a benne mér­hető oldott oxigén koncentráció változások alapján úgy vezérel­hetjük, hogy a baktériumok a mindenkori lebontási sebességük­nek megfelelő táplálást kapjanak. Ilyen módon az egymást köve­tő táplálások gyakorisága az egyszeri táplálásra beadagolt szennyvíz mennyisége szerint arányos lesz a baktériumok által kifejtett lebontás sebességével, és az ilyen módon nyert elekt­romos impulzus sor önmagában ismert Jelfeldolgozó egységekkel átalakitva /integrálva/ alkalmas a biológiai tisztitó berende­zésben felmerülő kijelzési és vezérlési feladatok megoldására. A legáltalánosabb megoldás egy olyan készülék, amelynek egyenletes léghozammal levegőztetett reaktora van, amelyben regisztráló berendezéshez és/vagy jelfeldolgozó egységhez kap­csolt oldott oxigénmérő cella helyezkedik el. és amely aéonos térfogatú folyadékminták egymás utáni adagolását lehetővé te­vő elektromos vezérlésű adagoló berendezéssel van ellátva. Egy másik, az előbbinél fejlettebb változat esetében az oxigénmérő készülék mutatóján helyzetérzékelő berendezés, pl. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom