180127. lajstromszámú szabadalom • Csalétek és eljárás vetési varjak szelektív mérgezésére
180127 a duvadmérgezések során sok ritka, védett ragadozó is elpusztult. További hátrányt jelentett, hogy a mérgezések hatékonysága sem volt kielégito, ugyanis mivel a hatóanyag akut hatású méreg, a mérgezni kivánt faj egyedeiben a méregfalatok közelében elhullott állatok látványa tartózkodó viselkedést /repellenciát/ váltott ki a csalétekkel szemben. A csalétkek kihelyezési módja, például az injektált tojások csoportos, müfészkekbe történő kihelyezése, sem alkalmazkodott a vetési varjú táplálkozási szokásaihoz, igy a legtöbb csalétket nem találták meg a varjak. A találmány célja a vetési varjakra eddig alkalmazott létszámcsökkentési eljárások hátrányainak a kiküszöbölésével uj eljárás kidolgozása, azok szelektiv mérgezésére. Ismert, hogy az Egyesült Államokban seregély irtására felhasznált DRC 1339 jelű hatóanyag, a 3-klór-para-toluidon-hidrogénklorid /azaz a 3-klór-4-meti1-anilin-hidrogénklorid/, a ragadozó madárfajokra és emlősökre kevésbé mérgező, ugyanakkor más madárfajok - többek között a Corvidaek - az anyagra meszszemenően érzékenyebbek. A 3-klór-para-toluidin-hidrogénklorid AID értéke az emlősök közül például a fehér patkányra 655 mg/kg, ragadozó madarakra, mint amilyen az Accipiter cooperi /cooper héja/, a Circus cyneus /kékes réti héja/ és a Falco sparverius /tarka vércse/ fajokra 100-320 mg/kg, magevő madarakra, mint amilyenek a Fhasianus colhicus /fácán/, a Columba livia /házi galamb/ fajokra 10-17,7 mg/kg, varjúfélékre pedig, mint amilyenek a Corvus /varjú/, Pica /szarka/, Cyanocitta /szajkó/ fajokra csupán ljS-17,7 mg/kg p.o. /Journal of Wildlife Management vol. 30, No. 2. April 1966/. A fentiek alapján'úgy találtuk, hogy lehetőség van a szelektiv varjumérgezésre. E célból meghatároztuk és az alábbiakban adjuk meg a 5~klór-para-toluidin-hidrogénklorid ÁLD értékeit, amelyek, a következők: vetési • varjún /Corvus frugilegus frugilegus 1/: 2,2 mg/kg, dolmányos varjún /Corvus corone cornix 1/: 5,0 mg/kg és egérszölyvön /Buteo buteo 1/: 420 mg/kg p.o. A mérgezés tünetei a varjakon a felvételtől számított 16-24 óra elteltével jelentkeznek. A madarakon gubbasztás,tollborzoltság, mozgásszegénység mutatkozik. Ezután fokozódó gyengeség, aluszékonyság, nehezített légzés tünetei jelentkeznek, • majd újabb 6-12 óra múlva az elhullások comában következnek be. Az elhullott varjak kórbonctani képén a vesék enyhén duzzadtak és fakók, a zsigeri szervek általában bővérüek. Legjellemzőbb tünet a savós hártyák, a szivburok, a hashártya hugysavas felrakodása, mint zsigeri köszvény esetében. Az előzőek alapján a 3-klór-p-toluidin-hidrogénklorid-csoport szelektiv hatóanyagként alkalmasnak bizonyult varjúfélék, különösen vetési varjak szelektiv mérgezésére. Ezen hatóanyagon kivül bármilyen helyettesített anilin-származék alkalmas a szelektiv mérgezésre. A szelektiv hatás eléréséhez azonban olyan csalétekre is szükség volt, amely a gyériteni kivánt vetési varjú fajra jó csalogató hatású, azonban azok a fajok, amelyeknek érzékenysége a 3-klór-para-toluidin-hidrogénkloriddal szemben a varjúfélék érzékenységéhez hasonló, a csalétket nem veszik fel. Azt találtuk, hogy vetési varjak szelektiv mérgezésére alkalmas az a csalétek, mely nyers tojásban szelektiv mérgező hatóanyagként adott esetben egyszeresen vagy többszörösen, azonosan vagy különbözően helyettesitett anilin-származékot vagy azok savaddiciós sóit tartalmazza. 3
