180107. lajstromszámú szabadalom • Berendezés impulzusszerűen működtetett nagyteljesítményű villamos fogyasztók, különösen röntgenkészülékek áramellátására

13 18010' 14 kötésnél két-két szemközti tekercs sorosan kap­csolódik, és az így létrejött tekercspárok egy­mással párhuzamosan csatlakoznak az egyenára­mú áramellátást biztosító 15 és 16 gerjesztési kapcsokhoz. A 8a. és 8b. ábrákhoz a tekercsek 5, T, U és V végei ugyanazokat a pontokat je­lölik. A 20 pólusok célszerűen transzformátorvas szaLaganyagból tekercseléssel készülhetnek, ahol a gyűrüalakú vastestből a 21 hornyok vákuum­ban végzett ragasztó kezelés után forgácsolás­sal alakíthatók ki. A 8a. ábrán látható, hogy a 19 gerjesztőgép mezömágnest kívülről a 8 armatúra 23 pólusai veszik körül. A 23 pólusok folytatását képező 43 pólusoszlopokon kamrás tekercseléssel nagy­­feszültségű 24 tekercsek vannak kiképezve. A 24 tekercsek már a szigetelő olajtérben helyezked­nek el, és az olaj az átütés veszélyét minimális­ra csökkenti. A hat pólusoszlopon háromfázisú lekercselrendezést képeztünk ki, és ennek elvi rajzát a 8c. ábrán vázoltuk. Az egyes 24 teker­csek I, J, K, L, M, N, O, P és Q kivezetései a rajzzal összhangban vannak egymással összeköt­ve. A 63 olajüst szigetelő olajterében (6. ábra) a 24 tekercseken kívül célszerű elhelyezni a 2D nagyfeszültségű egyenirányítót is, mert ebben az esetben a belső térből már csak a röntgen­cső nagyfeszültségű kábelét kell kivezetni. A 8c. ábrán vázolt 25 mérőellenállások a 24 tekercsek alacsony potenciálon levő végeivel so­rosan kapcsolódnak, és a rajtuk keletkező fe­szültségesés arányos a terhelő árammal. A 25 mérőellenállások alkalmazása opcionális, jelen­létük a szabályozás kialakításában segítséget je­lent, A 8a. ábrán külön nem tüntettük fel, de a 6. ábrán látható, hogy a 24 tekercsektől elvá­lasztva a 43 pólusoszlopokon külön kisfeszültsé­gű 59 referencia tekercseket is kialakítottunk. Ezek kapocsfeszültsége arányos az indukált nagyfeszültséggel, ezért felhasználható a szabá­lyozás ellenőrző jelének előállítására. Az 59 re­ferencia tekercsek vagy egy ettől különálló to­vábbi tekercselés (a rajzon nem vázolt) felhasz­nálható az impulzus üzemmódban működő gép gyorsított legerjesztésére. Ehhez a tekercselést rövidre kell zárni megfelelő kapcsolóüzemben működő félvezető elemmel. A 6. ábrán látható, hogy az állórész olajteré­nek közepén 61 cső vezet végig, amely a 41 mé­lyedés terével közlekedik. A 61 cső belsején ke­resztül oldhatjuk meg a 19 gerjesztőgép mező­mágnes 62 gerjesztő vezetékeinek kivezetését. A 9—11. ábrák kapcsán a rotor szerkezeti fel­építését ismertetjük. A rotor fő szerkezeti egy­ségét képezi a 4 lendítőkerék (9. ábra). Tehetet­lenségi energiáját felhasználjuk az impulzus­­szerű terhelési csúcsok energiaszükségletének fedezésére. A lendítőkerék célszerűen elkészít­hető nagyszilárdságú ötvözött alumíniumból. Ez az anyagválasztás előnyös azért, mert az alumí­nium nem zavarja a generátor által létesített mágneses tereket. Az ötvözött alumínium vá­lasztásának másik előnye az, hogy a szakító­szilárdság, illetve tartós folyási határ és a sű­rűség hányadosa nagyobb, mint más fémek ese­tében. Ez a hányados döntő jelentőségű a szi­­lárdságtanilag megengedhető maximális kerü­leti sebesség és ezzel együtt a tárolható ener­gia szempontjából. Hasonló meggondolások alapján a lendítökerék készülhet például üveg­szállal erősített szerkezetű műgyantából, mert itt az említett hányados értéke még kedvezőbb. A 4 lendítőkeréknek az 56 légrés felé eső ol­dalán 39 mélyedés van kiképezve, és a két gép forgórésze koncentrikus helyzetben a 39 mélye­dés terét tölti ki. A 9. ábrán látható, hogy a 39 mélyedés fenéklapján 37 és 38 furatok vannak kiképezve. A 37 furatokon keresztül a forgó­részek rögzítését oldjuk meg, a 38 furatok pe­dig a 18 együttforgó egyenirányító diódái szá­mára adnak helyet. A 10. ábrán a 39 mélyedésben elhelyezett főbb szerkezeti elemeket tüntettük fel egymástól ten­gelyirányban eltávolított perspektivikus ábrá­zolásban. A legkülső tárcsaalakú elem a gene­rátor nyolcpólusú 6 mezőmágnesének 30 pólus­teste, amely tekercselt transzformátorvas sza­lagból készül és műgyanta ragasztás útján raj­ta forgácsolással 31 hornyok vannak kiképezve. A 6 mezőmágnes 32 tekercsei ezekbe a 31 hor­nyokba illeszkednek és a 30 pólustestre vannak rögzítve. A 30 pólustest mechanikai összefogá­sa és rögzítése céljából sugárirányú 33 csapok vezetnek rajta keresztül, amelyek külső vége tengelyirányú 34 leszorítórudak furataiba illesz­kedik. Koncentrikusan a 30 pólustest belsejében 35 központosító test helyezkedik el, amelynek fel­felé nyitott hengeralakú belső tere a 17 ger­jesztőgép armatúrát fogadja. A 17 gerjesztőgép armatúra 27 pólusteste hatpólusú, felépítését te­kintve hasonlít a 30 pólustestéhez. A pólusok számával összhangban 28 hornyai vannak, és a 17 gerjesztőgép armatúra 29 tekercsei az így keletkező pólusok köré van tekercselve. A 27 pólustestet sugárirányú 58 csapok fogják össze és rögzítik a 35 központosító testhez. A 35 központosító test külső karimáján a test anyagától elszigetelt 36 gyűjtősinek vannak, és ehhez csatlakoznak a 18 együttforgó egyenirá­nyító diódái is. A 36 gyűjtősinek segítségével a 6 mezőmágnes 32 tekercseinek kivezetései, a 17 gerjesztőgép armatúra 29 tekercseinek kiveze­tései és a 18 együttforgó egyenirányító diódái egymással összekapcsolhatók. A 11a. és 11b. ábrák a rotor két tekercsrend­szerének elhelyezését és összekapcsolását szem­léltetik. A 11a. ábrán vázolt W, X, Y és Z kive­zetések, valamint A, B és C kivezetések meg­felelnek a 11b. ábra hasonló jelölésű kivezeté­seinek. Nyilvánvaló azonban, hogy a 11b. ábrán bemutatott kapcsolástól eltérő számos egyéb kapcsolást is alkalmazhatunk, például fázison­ként kétpólusú kiképzést csillagponttal a teker­csek középső leágazásánál. A két pólustest kö­zött az átmérő különbségből adódó terület lehe­7 5 10 lő 20 2ő 30 35 40 45 50 55 00 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom