180107. lajstromszámú szabadalom • Berendezés impulzusszerűen működtetett nagyteljesítményű villamos fogyasztók, különösen röntgenkészülékek áramellátására
13 18010' 14 kötésnél két-két szemközti tekercs sorosan kapcsolódik, és az így létrejött tekercspárok egymással párhuzamosan csatlakoznak az egyenáramú áramellátást biztosító 15 és 16 gerjesztési kapcsokhoz. A 8a. és 8b. ábrákhoz a tekercsek 5, T, U és V végei ugyanazokat a pontokat jelölik. A 20 pólusok célszerűen transzformátorvas szaLaganyagból tekercseléssel készülhetnek, ahol a gyűrüalakú vastestből a 21 hornyok vákuumban végzett ragasztó kezelés után forgácsolással alakíthatók ki. A 8a. ábrán látható, hogy a 19 gerjesztőgép mezömágnest kívülről a 8 armatúra 23 pólusai veszik körül. A 23 pólusok folytatását képező 43 pólusoszlopokon kamrás tekercseléssel nagyfeszültségű 24 tekercsek vannak kiképezve. A 24 tekercsek már a szigetelő olajtérben helyezkednek el, és az olaj az átütés veszélyét minimálisra csökkenti. A hat pólusoszlopon háromfázisú lekercselrendezést képeztünk ki, és ennek elvi rajzát a 8c. ábrán vázoltuk. Az egyes 24 tekercsek I, J, K, L, M, N, O, P és Q kivezetései a rajzzal összhangban vannak egymással összekötve. A 63 olajüst szigetelő olajterében (6. ábra) a 24 tekercseken kívül célszerű elhelyezni a 2D nagyfeszültségű egyenirányítót is, mert ebben az esetben a belső térből már csak a röntgencső nagyfeszültségű kábelét kell kivezetni. A 8c. ábrán vázolt 25 mérőellenállások a 24 tekercsek alacsony potenciálon levő végeivel sorosan kapcsolódnak, és a rajtuk keletkező feszültségesés arányos a terhelő árammal. A 25 mérőellenállások alkalmazása opcionális, jelenlétük a szabályozás kialakításában segítséget jelent, A 8a. ábrán külön nem tüntettük fel, de a 6. ábrán látható, hogy a 24 tekercsektől elválasztva a 43 pólusoszlopokon külön kisfeszültségű 59 referencia tekercseket is kialakítottunk. Ezek kapocsfeszültsége arányos az indukált nagyfeszültséggel, ezért felhasználható a szabályozás ellenőrző jelének előállítására. Az 59 referencia tekercsek vagy egy ettől különálló további tekercselés (a rajzon nem vázolt) felhasználható az impulzus üzemmódban működő gép gyorsított legerjesztésére. Ehhez a tekercselést rövidre kell zárni megfelelő kapcsolóüzemben működő félvezető elemmel. A 6. ábrán látható, hogy az állórész olajterének közepén 61 cső vezet végig, amely a 41 mélyedés terével közlekedik. A 61 cső belsején keresztül oldhatjuk meg a 19 gerjesztőgép mezőmágnes 62 gerjesztő vezetékeinek kivezetését. A 9—11. ábrák kapcsán a rotor szerkezeti felépítését ismertetjük. A rotor fő szerkezeti egységét képezi a 4 lendítőkerék (9. ábra). Tehetetlenségi energiáját felhasználjuk az impulzusszerű terhelési csúcsok energiaszükségletének fedezésére. A lendítőkerék célszerűen elkészíthető nagyszilárdságú ötvözött alumíniumból. Ez az anyagválasztás előnyös azért, mert az alumínium nem zavarja a generátor által létesített mágneses tereket. Az ötvözött alumínium választásának másik előnye az, hogy a szakítószilárdság, illetve tartós folyási határ és a sűrűség hányadosa nagyobb, mint más fémek esetében. Ez a hányados döntő jelentőségű a szilárdságtanilag megengedhető maximális kerületi sebesség és ezzel együtt a tárolható energia szempontjából. Hasonló meggondolások alapján a lendítökerék készülhet például üvegszállal erősített szerkezetű műgyantából, mert itt az említett hányados értéke még kedvezőbb. A 4 lendítőkeréknek az 56 légrés felé eső oldalán 39 mélyedés van kiképezve, és a két gép forgórésze koncentrikus helyzetben a 39 mélyedés terét tölti ki. A 9. ábrán látható, hogy a 39 mélyedés fenéklapján 37 és 38 furatok vannak kiképezve. A 37 furatokon keresztül a forgórészek rögzítését oldjuk meg, a 38 furatok pedig a 18 együttforgó egyenirányító diódái számára adnak helyet. A 10. ábrán a 39 mélyedésben elhelyezett főbb szerkezeti elemeket tüntettük fel egymástól tengelyirányban eltávolított perspektivikus ábrázolásban. A legkülső tárcsaalakú elem a generátor nyolcpólusú 6 mezőmágnesének 30 pólusteste, amely tekercselt transzformátorvas szalagból készül és műgyanta ragasztás útján rajta forgácsolással 31 hornyok vannak kiképezve. A 6 mezőmágnes 32 tekercsei ezekbe a 31 hornyokba illeszkednek és a 30 pólustestre vannak rögzítve. A 30 pólustest mechanikai összefogása és rögzítése céljából sugárirányú 33 csapok vezetnek rajta keresztül, amelyek külső vége tengelyirányú 34 leszorítórudak furataiba illeszkedik. Koncentrikusan a 30 pólustest belsejében 35 központosító test helyezkedik el, amelynek felfelé nyitott hengeralakú belső tere a 17 gerjesztőgép armatúrát fogadja. A 17 gerjesztőgép armatúra 27 pólusteste hatpólusú, felépítését tekintve hasonlít a 30 pólustestéhez. A pólusok számával összhangban 28 hornyai vannak, és a 17 gerjesztőgép armatúra 29 tekercsei az így keletkező pólusok köré van tekercselve. A 27 pólustestet sugárirányú 58 csapok fogják össze és rögzítik a 35 központosító testhez. A 35 központosító test külső karimáján a test anyagától elszigetelt 36 gyűjtősinek vannak, és ehhez csatlakoznak a 18 együttforgó egyenirányító diódái is. A 36 gyűjtősinek segítségével a 6 mezőmágnes 32 tekercseinek kivezetései, a 17 gerjesztőgép armatúra 29 tekercseinek kivezetései és a 18 együttforgó egyenirányító diódái egymással összekapcsolhatók. A 11a. és 11b. ábrák a rotor két tekercsrendszerének elhelyezését és összekapcsolását szemléltetik. A 11a. ábrán vázolt W, X, Y és Z kivezetések, valamint A, B és C kivezetések megfelelnek a 11b. ábra hasonló jelölésű kivezetéseinek. Nyilvánvaló azonban, hogy a 11b. ábrán bemutatott kapcsolástól eltérő számos egyéb kapcsolást is alkalmazhatunk, például fázisonként kétpólusú kiképzést csillagponttal a tekercsek középső leágazásánál. A két pólustest között az átmérő különbségből adódó terület lehe7 5 10 lő 20 2ő 30 35 40 45 50 55 00 65
